 
|
|
|
|
|
|
|
| |
Nemrég pénzügyi és gazdasági válság tört ki az után, hogy az USA-ban túl sok könnyítést adtak a bankok a lakásépítésekhez és -vásárlásokhoz, így túl sokan vásároltak hitelre olyanok, akiknek nem volt tényleges fedezetük a tartozásaik visszafizetésére. És mivel a pénzhasználat rendszere az egész világon összefüggő rendszerek szerint működik, a válság minden országot érintett. Szerencsére azonban ma már nemcsak a pénzhasználat, hanem a válságkezelés is összehangolt. Amikor a múlt században, 1929-ben tört ki hasonló világválság, még sem a technikai, sem a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy az érintett pénzintézetek és piaci szereplők közösen, egymással egyeztetve akadályozzák meg a válság kiszélesedését, ezért Európa belesodródott egy újabb háborúba. Mindezek tanulságai alapján azonban a II. világháború után a világ vezető államai elkezdték tudatosan kiépíteni azokat a politikai és pénzpiaci rendszereket, amelyek a reményeink szerint megakadályozhatják, hogy egy esetleges, pénzpiaci válság ismét háborús helyzetet idézhessen elő.
|
|
|
A hárfáról szólva kivételesen nem kezdhetjük úgy a mesét, hogy „már az ókori görögök is”, mert a hangszer története még régebbre nyúlik vissza. Ám a hárfa egyik legszelídebb, legegyedibb formáját mégiscsak az ókori görögök adták a világnak. Hogy pontosan hol történt, azt nem tudni, de egy biztos: szeles vidék lehetett, ahol valaki két, enyhe ívben hajló fadarab közé bélhúrokat feszített ki, és a szerkezetet kitette a tengerpartra, hogy így a húrok megszólaltatását a szelekre bízza. És mivel a szél istenének neve a görögöknél Aiolosz volt, őt is „bevették” a hangszer nevébe, így lett először aiol-, majd eolhárfa. Később több korszakban is nagy divat volt az ablakokba eolhárfát tenni, és ábrándosan hallgatni az emberi közreműködés nélkül keletkező „zenét”, mint a természet ajándékát.
|
|
| |
Ha valaki a múlt század elején, Londonban azt mondta: „Jaj, ne légy már olyan, mint egy dinoszaurusz!”, abban semmi sértő, fizikai utalás nem volt. A mondat egyszerűen azt jelentette, hogy az illetőt egy kicsit modernebb gondolkodásra akarják biztatni. Amíg ugyanis nem indultak be az alaposabb, minden részletre kiterjedő kutatások, addig a dinoszauruszokról úgy tudták, hogy hideg vérűek és rendkívül lassú, lomha lények voltak, ezért válhattak egy időre a maradi, megújulásra képtelen gondolkodás szimbólumaivá. Ám a huszadik század közepétől ez a kép végleg eltűnt az ősi állatokról, és ma már mindenhez kötik őket, csak épp a maradisághoz nem.
|
|
|
Az ezernyolcszázas évek második felében több fizikus is foglalkozott a kor egyik nagy kérdéskörével: a fény természetével valamint az elektromos tér, a mágnesesség és a fény összefüggéseivel. Az ezzel kapcsolatos kutatások során többen is tapasztalták, hogy amikor a katódsugarakat vizsgálják, és áram alá helyezik a kísérletekhez használt kisülési csöveket, a közelben lévő fényképezőlemezek annak ellenére elszíneződnek, hogy gondosan fekete papírba csomagolták őket. A legtöbb kutató azt gondolta, hogy ennek inkább valami más oka lehet, de semmiképp sem az éppen zajló kísérletezés. Egyikük pedig azt mondta, hogy ha ez így van, akkor egyszerűen máshová kell helyezni a lemezeket! Akik így gondolkodtak, azok éppen elszalasztották életük egyik, legnagyobb lehetőségét, és még véletlenül sem váltak felfedezővé. Azzá vált viszont közülük Wilhelm Conrad Röntgen, aki nemhogy kiküszöbölni akarta volna, hanem éppen ellenkezőleg: azonnal vizsgálni kezdte a szokatlan, mások számára mellékesnek látszó jelenségeket. És ettől kezdve nemcsak a kisülési csövekkel foglalkozott, hanem azzal is, hogy mi történik a csövek körül.
|
|
| |
Nem könnyű elképzelni, de Felix Mendelssohn-Bartholdi tizenhét éves volt, amikor megírta a Szentivánéji álom című kísérőzenét (Shakespeare színművéhez), 1826-ban. Könnyen kiszámolható, hogy a mű életkora viszont mára elérte a száznyolcvanöt évet. Ám ez egyáltalán nem látszik meg rajta. Az esküvőkön még ma is az ennek részét képező Nászindulóra vonulnak be a legszívesebben a párok. A gyerekek és a mindenre nyitott felnőttek pedig változatlan izgalommal hallgatják a mű elején az egyre magasabban rezgő akkordokat, amelyek mintha egy hatalmas, fokozatosan kitáruló kapu mozgásának hangjai lennének, hogy azután a tündérek világa nyíljék meg az ember előtt. És miután beléptünk, a hegedűk egy időtlen világ zsibongását, önfeledtségét és szépségét varázsolják körénk. Mendelssohn már rég nincs itt a világban, hiszen százhatvannégy éve, 1847. november 4-én meghalt, de amit elképzelt és papírra is vetett, az bármikor „feltámasztható”, a mai hangszeresekkel és énekesekkel.
|
|
|
|
| |
A tudomány mai állása szerint az időnként károsító hatásokkal megvádolt tojás valójában nélkülözhetetlen az ember számára. Az anyatej után ez az a táplálékunk, amelyben szinte minden benne van: mással nem pótolható fehérjék, a koleszterinnek épp az a fajtája, amelyre szükségünk van, emellett lecitin, vasban és kénben gazdag hamu, valamint jó néhány, fontos vitamin is. Ezért is döntött úgy a Nemzetközi Tojásszövetség, hogy minden év októberének második péntekje legyen a tojás világnapja. Így 1999 óta harminc országban rendeznek előadásokat, tojásfesztiválokat ezen a napon. A tojás azonban nemcsak az étkezési kultúránk, hanem az irodalmunk és a képzőművészetünk részévé is vált.
|
|
|
A Holdat az emberiség a létezése óta, mindennap látja. És amíg meg nem született a csillagászat tudománya, természetesen istennek képzelték ezt az égitestet is. Az egyiptomiaknál Honszu, a majáknál Ixchele volt a neve, az észak-amerikai navahó indiánok pedig Yoołgai asdz±±n-nak hívták. A görög mitológiában Szelené, később, a rómaiban Luna volt a holdistennő. Szelené a szépséget, a fényt és általában a női létet jelképezte. Alakja szinte az egész ókori irodalmon végigvonult. Nevének a „szelasz”, vagyis "fény" jelentésű szó az alapja, ezért ma is sok elnevezésben viszontlátjuk. Így például a Sarki fény görög nevében – Boreion Selas –, a holdfelszín feltérképezése tudományának nevében – szelenológia –, de egy kémiai elem, a szelén és az abból készült gyógyszer nevében is. Mindezzel együtt a Holdat teljes egészében évezredeken át nem láthatta az emberiség. Túlsó oldaláról először 1959. október 7-én készítettek képeket, a szovjet Luna-3 jóvoltából.
|
|
| |
|
|
|
Sorozatunk előző részét azzal zártuk, hogy az első, gőzgéppel hajtott tengeralattjáró emlékét a híres, francia író, Jules Verne őrizte meg, a Nemo kapitány című regényében. Ebben Nautilusnak keresztelte át Monturiol konstrukcióját, amelynek a valóságban Ictineo volt a neve. A Nautilus név egyébként egy görög szóból ered, amelyet később a latinban is átvettek, és amely két fogalmat is jelöl: a hajóst, és egy polipfajtát. Mint majd látni fogjuk, Verne irodalmias neve végül rákerült egy valóságban létező tengeralattjáróra is: az első, atommeghajtású hajót szintén így hívták. Addig azonban még sok, különféle nevű tenger alá merülő hajó született, sokféle hajtóművel.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
|
145 esztendeje, 1866. augusztus 9-én nyílt meg a Fővárosi Állat- és Növénykert, akkor még csupán Pesti Állatkertként. Magyarországon ezt megelőzően is tartottak önmagukért – tehát nem haszonállatként – különféle élőlényeket, de ezek csak szűkebb körben voltak láthatóak. Az uralkodók, békés szándékuk kifejezése céljából, gyakran ajándékoztak egymásnak olyan állatokat, amelyek a megajándékozottak országában különlegességnek számítottak, így például oroszlánokat, majmokat, papagájokat. Mátyás király például oroszlánokat kapott, a Velencei Köztársaságtól, de az uralkodónak leopárdja és ritka madarai is voltak.
|
|
| |
|
|
|
Az ezerhétszázas években nem volt ritka, hogy az uralkodók beleszóltak a főúri körök házasodásába, így a Magyarországon uralkodó Mária Terézia is ezt tette. Hogy milyen okból, annak ma már nincs jelentősége, de tény, hogy a királynő erősen pártolta (az akkor németesen írt családnevű) ifj. Brunswick Antal gróf és Seeberg Anna bárónő házasságát, amely létre is jött. Majd, amikor 1775. július 27-én megszületett az első gyermekük, Teréz, néhány nappal később maga a királynő tartotta őt a keresztvíz alá. Brunswick Teréz pedig azzal hálálta meg a gesztust, hogy egész életében tiszteletben tartotta – de talán még az uralkodónál is komolyabban vette – a Mária Terézia által is kiemelt közoktatás ügyét, ezen belül különösen a gyerekek és a nők tanulásának állami szintű rendszerének bevezetését. Addig ugyanis ezt nemhogy kiemelt kérdéssé nem tették, de az uralkodó körökben kifejezetten ellenezték, fölöslegesnek tartották.
|
|
| |
|
A honlapot a JÁTÉK-TANULÁS-TUDÁS Közhasznú Alapítvány üzemelteti.
Adószám: 18199978-1-42, cégjegyzékszám: 16.Pk.60.171./2009/2, sorszám 10.817.
|
|
|
.jpg)
.jpg)
