Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Sándor, József, Benedek és a zsákok

2013. március 19., 12:23
 

Március közepén három, nevezetes névnap is van a naptárban: Sándoré, Józsefé és Benedeké, akik köztudottan zsákban hozzák a meleget. Emellett a hiedelmek szerint mindhárman erőt is hoznak a férfiaknak, amiben Sándor jár az élen. A görög Alexandrosznak megfelelő név eleve is azt jelenti: „a férfiakat megóvó ember”. A héber eredetű József jelentése pedig egy felszólítás: „Isten gyarapítson!”. Végül a Benedek a latin „benedictus”, vagyis „áldott” jelentésű szóból ered. Ő az, aki március 21-én felrakja a pontot az i-re: megáldja a Napot, a meleg forrását. De hogy is került a kezükbe a zsák?


 

Szent Péter küldöttei
Az emberek többsége számára hosszú ideig a Biblia jelentette a műveltség forrását, ezért a népszerű, közszájon forgó történetek szereplői is főként bibliai alakok voltak. Különösen jellemző volt ez a természet változásaihoz kötődő mesékre. A tél és a tavasz fordulóját magyarázó mese háttéralakja Szent Péter volt, aki már nem győzte hallgatni a hidegtől elgyötört emberek fohászait, ezért fogott egy nagy zsákot, feltöltötte napmeleggel, majd megbízta Sándort, hogy vigye le a Földre. A zsák azonban annyira melegítette a cipekedő hátát, hogy kénytelen volt megállni egy Tejút-menti kocsmánál, hogy lehűtse magát. A hűtőzködés oly jól sikerült, hogy Sándornak nem is igen volt kedve továbbmenni. Szent Péter ekkor kénytelen volt Józsefet megkérni, hogy ő is fogjon meg egy meleggel töltött zsákot, valamint keresse meg Sándort, és immár ketten vigyenek le meleget, mert az emberek már igen türelmetlenek.

A népművészetben mindig megjelenik a madarak ábrázolása. Ez itt egy jellegzetes, hódmezővásárhelyi fali futó képe. De hímeztek madarat a lepedőkre, asztalkendőkre is, rávésték a borotvatartók tetejére, mángorlókra, vagy odafaragták a padok áttört támlájára is a tavasznak ezeket a hangos hírnökeit.

Sajnos azonban József is hasonlóképp volt a dologgal, ahogyan Sándor: ő is szívesebben pihengetett, sőt, dalolgatott is az ivóban. Ezután Szent Péter Benedeket is útnak indította, aminek egyetlen eredménye lett: ettől kezdve három férfi nem vitte tovább a zsákokat. Ám mivel feltartózhatatlanul közeledett huszonegyedike, a tavasz első napja, a mennyek kapujának őrzője elveszítette a türelmét, és most már nem zsákkal, hanem ostorral küldte le az előzők után Mátyást, hogy tegyen rendet. Ő végre is hajtotta a feladatot, kikergette a kocsmából a három, léha melegfelelőst, és lezavarta őket a Földre. Ettől kezdve valóban megjött a tavasz, Mátyás pedig az emberektől elnyerte a „Jégtörő” melléknevet (amelynek viselőjeként majd pl. Tamási Áron egy különleges meseregényben – a Jégtörő Mátyás címűben – fogja őt megörökíteni). A „Sándor, József, Benedek” triumvirátus kocsmai kitérőjét pedig már rég el is felejtették, így a szólás csak a jó tettüket őrzi.

Milyen tapasztalatok kötődnek a három naphoz?
Az ilyen és efféle szólások mögött mindig valódi tapasztalatok rejlenek. Amíg a kelet-közép-európai éghajlat (más néven: klíma) nagyjából őrizte az állandóságát, érvényes volt az a megfigyelés, hogy ha március elején fölmelegszik az idő, akkor a nyár is hosszasabban lesz meleg. Ha azonban esik, akkor rövid, hűvös és csapadékos nyár várható. Általában valóban Sándor napja (március 18.) az első, igazán meleget hozó nap. „Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható” – tartották több helyen is. Ezen a napon engedték ki először a méheket, akiknek viselkedéséből további következtetést vontak le. Ez pedig az volt, hogy ha a méhek sűrűn kiültek a kas vagy a kaptár szájára, akkor hosszasan jó idő lesz.
A megfigyelések szerint József napján (március 19.) szólalnak meg az évben először a madarak (ha nem is mindegyik, de a legjellemzőbbek biztosan), éspedig azért, mert úgymond Szent József már kiosztotta a sípjaikat. A gólyák is ilyentájt érkeznek vissza. Ekkoriban serked ki újra a fű – „József napja után már kalapáccsal sem lehet visszaverni a földbe”, tartja néhány helyen a szólás –, és a marhákat ezen a napon kezdik el kihajtani a legelőkre. Eközben a kiskertek gazdáinak célszerű a fokhagyma, a krumpli és a kapor elültetésével foglalkozniuk, miközben nem árt sűrűbben felnézniük az égre, ha ugyanis József napján szivárvány jelenik meg az égen, akkor a sávjaiból a termés mennyiségére lehet következtetni. Ha erőteljes benne a sárga, akkor bő lesz a gabonatermés, ha viszont a vörös uralkodik, akkor a bortermés lesz jó. Hogy miért tilos ezen a napon kölcsönt adni, amögött valószínűleg csupán a babona rejlik, ahogyan amögött is, hogy ha melegen süt a nap, akkor abban az évben kevesebb lesz a halott. Vannak évek, amikor azonban kifejezetten hideg ez a nap, ám állítólag ez kedvező a szőlőre nézve, tehát legalább a borászoknak nem kell keseregniük a rossz idő miatt. Azután pedig, 21-én jön Benedek, aki egyszersmind a betegek pártfogója is. Az ő napján megszentelték a hagymákat és a bödönben tartott zsírt, hiszen mindkettőt használták gyógyításhoz is, és ha szentség is volt rajtuk, akkor jobban lehetett hinni a hatékonyságukban. „Ha ezen a napon dörög az ég, száraz lesz a nyár” – fűztek hozzá még egy megfigyelést a tavasz első napjához.

A költők viszont merőben más megközelítésben szólnak erről a három napról. Weöres Sándor a Tavaszköszöntőben például a házasodási kedvvel köti össze:

A bencés rend megalapítója, Nursiai Szent Benedek alakját Andrea Mantegna is megfestette, a reneszánsz kor kezdetén. A benedek rend gyógyító szervezet volt, amelynek nemcsak saját rendjük tagjain kellett segítenie, hanem mindenki máson is, aki a bajával felkereste a kolostort. Jelszavuk: „ora et labora”, vagyis „imádkozz és dolgozz”.

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Mentovics Éva a Késik a tavasz című versében viszont szemrehányást tesz nekik, az elkujtorgásuk miatt:

Tavasszal a három barát:
Sándor, József, Benedek -
telipakolt három zsákot,
s cipelte a meleget…

Minden évben így volt eddig,
de most – lássatok csodát –
szőrén – szálán felszívódott
ez a három jó barát.

Sem a Sándor, sem a József,
s ugyanígy a Benedek -
nem hozott az idén semmit…
de főként nem meleget.

Fogunk vacog, ázunk, fázunk,
didereg a sok madár…
minden felnőtt, minden gyerek
három teli zsákra vár.

Nézegetem a naptárat:
Sándor, József, Benedek…
elmúlt már a névnapotok,
itt lenne a helyetek.

A három, meleghozó „hősnek” azonban nem velünk, hanem három újabb, elszánt férfival: Pongráccal, Szerváccal és Bonifáccal kell majd megvívnia, akik ugyan egytől egyig szentek, mégis rendre arra készülnek, hogy május 12-étől visszahozzák a fagyot. Reménykedjünk, hogy az utánuk következő, májusi napokon inkább valamelyik, meleg párti lánynév dönti el ezt a kérdést.

 

Lévai Júlia

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum