Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Függőágyban

2013. július 24., 15:55
 

Meleg, nyári éjszakákon a legszívesebben mindenki egy kerti hintaágyon vagy egy függőágyon ringatózna, és ott szürcsölgetné a hűsítő koktélokat. A nyugati ember számára ez a luxus nem olyan régóta, csupán az 1800-as évek elejétől vált tömegesen elérhetővé, miután részben a felfedezőutak, részben a Dél-Amerika és Közép-Amerika között kiépülő kereskedelmi utak révén egyre ismertebbé váltak a felfüggesztett ágyak. A világ más tájain azonban ezek már addig is a hétköznapi élet részei voltak, és egyáltalán nem a luxus, hanem a körülményekhez való alkalmazkodás céljával készültek.


 
Indiában ilyen, több oldalról védő függőágyban fekszenek a kisbabák. A laza szövésű anyagok a hőségben is kellemes környezetet teremtenek.

Hol volt szükség függőágyra?
Ahol valamilyen okból veszélyt jelent a földre vagy annak közelébe lefeküdni, ott hamar rájöttek a jó megoldásra: két, biztosan rögzített pont között hevederszerűen felfüggesztettek egy erős és tartós szövetfélét. Ez több mindentől is megóvhatja az alvó, védekezni kevésbé képes embert, így pl. a földön szaladgáló rovaroktól, kisebb rágcsálóktól vagy kígyóktól, csúszómászóktól. Ugyanígy a hideg ellen is jó védelmet nyújt, hiszen a talaj mindig sokkal hűvösebb, mint a fölötte lévő levegő. Amikor a szokásosnál is hűvösebbek voltak az éjszakák, nem egyszer izzó szenet raktak a hintaágy alá.
India őslakosai hosszú évszázadokon át csak függőágyat használtak, olyannyira, hogy a csecsemőknek sem készítettek külön, földön álló bölcsőt. A babák „kiságyát” a helyiség plafonjához rögzítették, hogy így a lecsüngő, finom, lepelszerű anyagok több oldalról is védjék a kicsiket. Emellett a szokásosnál mélyebben volt az ágyak alja, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a gyerekekhez.
A függőágy legszínesebb kultúráját Közép-és Dél-Amerika ősnépei hozták létre, és a mai napig ők gyártják a kereskedelembe kerülő, legtöbb függőágyat, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Mexikó, Nicaragua, Brazília és Ecuador műhelyeiben.
A korai függőágyak anyagát a hamack fa kérgéből készített háncsból szőtték. Valószínűleg ennek alapján terjedt Nyugaton a „hammock” elnevezés, amelyet ma is alkalmaznak a függőágyra.  

A maják ágyai
A mexikóiak állítása szerint nem a saját leleményük volt a függőágy, hanem a hozzájuk még a spanyol hódítók előtt érkező karibiak honosították meg náluk. Ám miután megszokottá vált a készítése, ebbe is belevitték a népművészetükben alkalmazott, erőteljes színvilágot és motívumrendszert. És bár a szőttesek anyaga továbbra is erős szálakat kívánt, a keményebb hamack helyett egy azzal rokon, de kissé lágyabb agávéféle, a szizál rostjaiból fontak szálakat, vagy szőttek akár fonás nélkül is textíliát az ágy anyagához. A szebbnél szebb maja függőágyakról és a maják szövőszékeiről már a Kr. u. 1000 körüli időkből is vannak adatok.

A legnagyobb komforttal épp nem lehet jellemezni, de a biztonsággal annál inkább a hajók fedélzetén kialakított függőágy-hálóhelyet.

Hogyan terjedt el a függőágyak használata?
A kolumbiaiak már a korai időkben is kereskedtek a maguk, különleges ágyaival, elsősorban a közép- és dél amerikai indián népekkel. Akkoriban kifejezetten ez volt az egyik legnépszerűbb kereskedelmi termék, hiszen bárki könnyedén magával vihette. A gyerekek pedig mindenütt szerették benne a hintázás lehetőségét. A 16. századból való leírások szerint ezek az ágyak feltűnően jó minőségű és gyönyörű mintákkal megszőtt anyagokból készültek.
A függőágy első, európai felfedezőjeként Kolumbuszt szokták említeni, aki a Taino indiánok révén ismerkedett meg ezzel a számára szokatlan berendezéssel. És amikor visszatért az első útjáról, a hajói teli voltak pakolva függőágyakkal. A következő útja során néhányat felajánlott a legénységnek is, és ekkor jöttek rá, hogy mennyire jól kihasználhatóak ezek egy hajón, ahol kevés a hely a kabinok számára, és a hajófenéken nem tudták kipihenni magukat a tengerészek. Ezért a fedélzeten kialakítottak egy csupa függőágyból álló hálóhelyet, amely ráadásul a viharos napokon sokkal biztonságosabbnak bizonyult az addigiaknál. Később fedéllel és az oldalaik megerősítésével tökéletesítették a formát, s az alapanyagát is a rugalmasabb pamutra változtatták. A tengerészek pedig olyan jól érezték magukat ezekben, hogy amikor szabadságra mentek, akkor is magukkal vitték.
Mindennek két következménye is volt: az egyik, hogy hamarosan minden hajón függőágyakat alkalmaztak (az Angol Nemzeti Haditengerészetnél pl. 1597-től vezették be a használatát). A másik pedig az, hogy egy évszázaddal később a zsúfolt börtönökben is erre cserélték fel az emeletes priccseket. Itt azonban nem bizonyult hosszú életűnek ez a megoldás. A rabok egyre gyakrabban használták a zárak felfeszítéséhez a falba szerelt fémkampókat, és szöktek meg éjszakánként az amúgy igazán minden kényelmet biztosító, ám a zártságukkal őket eléggé korlátozó „alvóhelyeikről”. Ezért aztán az 1800-as években az angol börtönökből sajnálatos módon száműzték a függőágyakat.
Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején, az intenzív gyarmatosítás során egyre több függőágy került be Ausztráliába, Kanadába, Európába és az akkor Új Világnak nevezett Amerikába, így ez a tárgy egyre inkább a gazdagabbak kényelmét szolgáló árucikk lett. A 19. század végétől pedig az izgalmas és egzotikus utazások szimbólumává vált.

Legyezős-pálmafás-függőágyas kényelmet kínáló utazási iroda, a múlt század elejéről.

Addigra a függőágyaknak sokféle típusa alakult ki: aki dzsungeltúrára indult, az a venezuelai típust vitte magával, de néhány hadsereg is ezt használta. Aki egyszerűbb, túrázásra alkalmas ágyat akart, az inkább a hálós szerkezetű, hurkolással készült maja vagy nicaraguai ágyak, esetleg a poliészterből vagy ejtőernyőselyemből gyártott, modern darabok közül válogatott. A brazil, a kolumbiai és a venezuelai ágyak szövött anyagokból készülnek, tehát kissé nehezebbek az átlagosnál. Létezik olyan függőágy is, amelynek a két végén fából készült merevítők vannak.
A függőágyak sajátos módon több háborút is megjártak, hiszen valóban nagyon megkönnyítették a hadsereg elhelyezésének ügyét. A vietnámi háború során pedig olykor valóban az életben maradást is szolgálták a dzsungelben vívott harcok során: az észak-vietnami hadsereg és a Viet Cong tagjai gyakran  a megszállók által hátrahagyott vagy a foglyoktól rekvirált ejtőernyőkből készítettek maguknak ágyakat, az egyébként alvásra alkalmatlan területeken.
És végül a függőágy természetesen eljutott a világűrbe is, hiszen ha valahol, az űrhajókban valóban elég kicsi a hely ahhoz, hogy kényelmes pihenőhelyeket alakítsanak ki a padozatán. Ezért gyakran ott is a falak két pontja közt kifeszített függőágyon piheni ki az izgalmait, aki épp visszatért egy kis űrsétáról, vagy éppen a Holdról.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum