A kutyák, mint harcos- és segítő társak

2013. november 20., 14:54
 

Háziasításuk óta a kutyák az élet számtalan területén vesznek részt a legkülönfélébb feladatok megoldásában. Ott vannak a vadászatokon, a nyájak őrzésében, de mivel jól és sok féle munkára lehet őket kiképezni, gyakran olyan helyzetekben is ők a főszereplők, amelyek megoldásához az ember adottságai nem elegendőek. Emellett az irodalomba és a filmekbe is „belopakodtak”. Az egyik leghíresebb kutya minden kétséget kizáróan Eric Knight regényének fantázia alkotta hőse, a skót juhász Lassie. Őt követi a valóban élő keverék, Lajka, aki az űrkutatásban „hagyta ott a lábnyomait”. Ott van még az akita fajtájú Hacsikó, aki a gazdáját annak halála után is mindennap várta egy vasútállomáson, és a japánoknál ma is a hűség nemzeti szimbóluma. A magyar Kántor híres nyomozóként, Mancs pedig jeles életmentőként vívott ki magának megbecsülést. Mellettük pedig még ezer és ezer kutya dolgozik az ember által vezérelt hétköznapokban vagy krízishelyzetekben.


 
Miskolc belvárosában, a Szinva patak partján áll a leghíresebb magyar mentőkutya, Mancs szobra. A német juhász a Spider Mentőcsoport tagjaként pl. az 1999-es izmiti földrengés során egy hároméves kislányt mentett ki a romok alól, de részt vett a 2001-es salvadori és indiai földrengések mentéseiben is. Víz alatti holttestet is tudott jelezni, és meg tudta különböztetni a beszorult élőket és halottakat. Az 1994-től 2006. október 22-ig élő kutya emlékművét Szanyi Borbála szobrászművész készítette.

Nem maradhattak ki a háborúk sem
Sajnos az ember mindenre fel tudja használni a tudását, így arra is, hogy más emberek megölésére, jobb esetben kijátszására vesse be az általa betanított kutyákat. A középkor végén a lovak mellett rengeteg harci kutyát is bevetettek a különféle hadseregeknél, amikor más területek meghódítására indultak. Így például Amerika felfedezésénél is jelentős szerepe volt annak, hogy a hódítók kutyákat uszítottak a védtelen bennszülöttekre. Ugyanezt tették a portugálok is, amikor a Kanári-szigetekre terjesztették ki a hatalmukat: az ott élő guanche nevű törzsek tagjaira hatalmas és gyors vadászkutyákat, köztük agarakat uszítottak, akik pillanatok alatt megölték az ellenállásra felkészületlen embereket. Ezek után a konkvisztádorok már mindenhová vittek magukkal gyilkolásra idomított vadászkutyákat.  1495-ben Hispaniola szigetén Kolumbusz Kristóf testvére, Bartolomé borzalmas vérengzést vezényelt le az állataival, az indiánok között, akikre azután már nemcsak a harcokban, hanem egyszerű szórakozásból, a hatalmi fölényük átélése kedvéért is kutyákat uszítottak. A spanyolok serege itt 200 emberből, 20 lóból és 20 kutyából állt, de mivel egy kutya akár több tucatnyi indiánnal is végezhetett, az erkölcsileg csak gyalázatosnak minősíthető siker garantált volt.
A későbbi háborúkban már civilizáltabban zajlott a kutyák bevetése: nem ölésre, hanem pusztán technikai segítségként használták őket. A II. világháborúban például, a csendes-óceáni fronton több kutya is szolgált az amerikai hadseregben, akik közül egy Smoky nevű yorkshire terrier vált a leghíresebbé. Ő egy tizedes mellett élt, aki rengeteg trükkre megtanította. Így, amikor a katonáknak egy 21 méteres távíróvezetéket kellett lefektetniük egy olyan helyen, ahol ehhez nem volt elég fölszerelésük, a tizedes Smokyt bízta meg azzal, hogy vigye át a vezeték végét az egyik oldalról a másikra, egy keskeny csövön. A drót végét a kutya nyakörvéhez kötötte, az állatot betette a cső egyik végére, ő maga pedig a cső másik végén szólongatta a kutyát, a maguk jól begyakorolt nyelvén. Smoky gondolkodás nélkül átszaladt a huzallal a gazdájához, és ezzel megoldotta a nehéz helyzetet.
De ugyanilyen fontos szerepet játszottak a többnyire labrador fajtájú felderítő kutyák is, akik romok alá temetett vagy más okból veszélyben lévő katonákat vagy civileket kutattak fel, és akár szabadítottak is ki, a mancsaikkal. A New York-i, 2001. szeptember 11-diki támadás során például a Riva és Salty nevű, sárga labradorok a gazdáikat és egy nőt vezettek le sikeresen, az égő World Trade Center (Világkereskedelmi Központ) 71. emeletéről. Az ilyen akciókban részt vevő kutyákat előzőleg nyomkövetésre ill. keresésre képezték ki.

A leghíresebb magyar nyomozókutyáról, Kántorról könyv és film is készült. Gazdájával, Tóth Tiborral 1953-tól 536 esetben vett rész bűncselekmények felderítésében, és (akkori értéken) 1,2 millió forintnyi, betörésből és lopásból származó értéket szerzett vissza.
1964-ben halt meg, amikor egy nyom követése közben aknára lépett. „Ő másoknak legenda, nekem a barátom volt” – siratta el őt Tóth Tibor.

A nyomkövető és a kereső kutyák
A nyomkövetés betanításánál a kutya érzékeny szaglásán alapul a képzés. A szagnyom bármi lehet, ami akár csak a legminimálisabb illattal is rendelkezik. Az emberi test minden pillanatban kibocsát egyéni illatanyagokat, amelyeket a kutya azonosítani és követni képes, de természetesen akkor, ha például a keresett emberrel kapcsolatban maradt valami, amellyel egyértelműen érintkezett. A nyomkövetés begyakorlása során a kutyának sok mindenre figyelnie kell, és főként sok mindent el kell tudnia különíteni egymástól, így például egyes embercsoportok nagyon kis mértékben eltérő, de jellemző szagát, a  bőr és a hozzá tapadó ruha illatát, esetleg az ember által letört, letaposott növényekét, sőt, a talajból az emberek lépte nyomán kiáramló baktériumokét és még rengeteg hasonló tényezőt. Ám ahogyan egy határon belül az embereknek is eltérőek a képességeik, a nyomkövetés bonyolult feladatainak végrehajtására sem mindegyik kutya alkalmas. Ezért nagyon fontos, hogy már korán, kölyök korukban felismerjék és kiválasszák a nyomkövetésben tehetséges kutyákat. Azokat, amelyek még a szokásosnál is kifinomultabb szaglással, még kiválóbb koncentrációs készséggel és tanulékonysággal rendelkeznek. A koncentráció azért is fontos, hogy például az élősködők szaga vagy a környezet egyéb fedőillatai ne terelhessék el a figyelmüket. Fontos emellett, hogy a nyomkereső kutya kitartó, aktív, céltudatos és bátor legyen. Amelyik kutya megijed az erős zajoktól, alkalomadtán a puskaropogástól, annak hiába jó az orra, a félelme felül fogja írni a tudásait, és elszalad onnan.
A keresőkutyákat hasonló módon, de egy fontos eltéréssel képezik ki: nekik nem mutatnak meg semmilyen tárgyat vagy lehetséges kiindulási területet, viszont nagyon részletesen megtanítják nagyon sokféle szag felismerésére és felkutatására. Amikor bevetik őket – például egy lavinába került vagy egy törmelék alá szorult személy keresésére –, egyszerűen elengedik a kutyákat, hám és póráz nélkül. A kutya a fejében lévő szagkészlet egészét mozgósítani fogja, és rá fog találni az emberekre.
A törmelékkereső kutyák elsősorban a földrengés sújtotta területeken tudnak sokat segíteni, de emellett minden egyéb katasztrófánál is nélkülözhetetlenek. Földcsuszamlásoknál, bányák beomlásánál, vasúti baleseteknél, légi katasztrófáknál, de még a tűzvész utáni mentés során is rengeteg hasznot hoz a kutyák tudása. A második világháborút követően rengeteg kutya dolgozott a törmelékek alatt rekedt emberek kimentésében. Ebből tanulva 1954-től komoly keresőkutya kiképző központok alakultak, pl. az Egyesült Államokban, Németországban és Svájcban. Az itt kiképzett állatok közül elsőként tizenkét svájci mentőkutya vált világszerte ismertté, amikor 1976-ban, az olaszországi firouli földrengés után negyvenkét túlélőhöz és ötszáztíz holtesthez vezették el az embereket.
A törmelékkereső kutyákat elsősorban a német és belga juhászkutyák közül választják ki.

Melyek a legjobb vízi mentőkutyák?
A legtöbb vízi mentőkutya az újfundlandi kutyák közül kerül ki. Ők ugyanis olyan bundával rendelkeznek, hogy a leghidegebb vízbe is azonnal beugorhatnak, minden veszély nélkül. Azután az újfundlandiak hosszú ideig képesek nagyon nagy távolságokat úszva megtenni, és az sem esik nehezükre, hogy egyszerre több embert is kihúzzanak a vízből. Emellett ez a fajta rendkívül megbízható: a feladatát mindig, minden körülmények között végrehajtja.

A labrador retriever az egyik legkedveltebb vakvezető kutya.

A vakvezetők és a betegsegítő kutyák
A vakok és gyengénlátók életének egyik legfontosabb szereplője a kutya, aki szinte minden pillanatban hűséges és figyelmes, őket segítő társként van jelen. A vakvezetők a leggyakrabban német juhászkutyák vagy labrador retrieverek, de gyakoriak a keresztezett kutyafajták is. Magyarországon elsősorban német juhászkutyákat képeznek ki erre a feladatra, de bekerülhetnek dogok, bernáthegyi kutyák, újfundlandik és airedale terrierek is. A labradort először Angliában kezdték el tudatosan tenyészteni, 1820 táján, és arra képezték ki, hogy elhozza a lelőtt vagy megsebesített apróvadat, a vadászatokon. (Innen származik a mellékneve, a retriever is, amely a retrieve = elhoz, apportíroz szóból ered.)
A labrador retriever korán érik, így a kiképzését már 6-8 hónapos korában el lehet kezdeni.
Az egyéb gondokkal, betegségekkel küszködők segítésére kiképzettek közül különösen híressé vált egy cocker spániel, aki már négyszer mentette meg gazdája életét. A kutyát – akinek a „Hamis” nevet adták –, sikerült arra megtanítani, hogy alvó gazdája bőrének legkisebb változását is észrevegye. A gazdát ugyanis rendszeresen fenyegeti annak veszélye, hogy álmában végzetesen leesik a cukorszintje. Mivel azonban Hamis megérzi, ha a nő bőrének szaga sósabbá és nedvesebbé válik (ez is jelzi a gondot), orrával azonnal felébreszti. Bizonyítva egyúttal, hogy a kutyáknak a hűség csak az egyik, szimpatikus jellemzője – e mellett még számtalan, minden megbecsülésünkre méltó tulajdonsággal rendelkeznek.

 

Lévai Júlia

Mindent szeretnél tudni a kutyákról? Lapozd fel a Mi MICSODA sorozat Kutyák című kötetét!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum