Miért hallgatott el a Philae?

2014. november 21., 13:47
 

Mint az az Egy bűzlő üstökös nyomában című cikkünkben is olvasható, a Rosetta űrszonda Philae nevű leszállóegységének landolását november 12-dikére tervezték a Csurjumov-Geraszimenko – röviden a 67P – üstökösön. Az Európai Űrügynökség (ESA) aznap be is számolhatott az űrkutatás egyik, legnagyobb sikeréről: a Philae a tervezett időben leszállt a Földtől mintegy 500 millió kilométerre lévő 67P felszínére. Ezután azonban kiderült, hogy a továbbiakban nem minden úgy zajlik, ahogyan eltervezték, ugyanis a leszállóegységnek egy időre elfogyott az üzemanyaga.


 
A Rosetta űrszonda rendkívül bonyolult pályája több hintamanővert is tartalmazott és tartalmaz majd a jövőben is, amelynek eredményeként több kisbolygót is megközelíthet. A hintamanőverek gyorsító ill. lassító hatásának mozgásáról két illusztrációt láthatsz itt.

Milyen üzemanyaggal repült odáig a Rosetta?
Mint minden, hasonló szonda, ez is napelemekkel működik, az üzemanyaga tehát a napfény. És mivel a napelemek tárolókapacitása egyelőre meglehetősen kicsi, a műszer ki van szolgáltatva annak, hogy mennyi napfényhez jut hozzá. Az üzemanyag pótlásának gondját a bolygók közt zajló utazás során időről időre meg lehet oldani az ún. gravitációs hintamanőverrel. Ennek lényege, hogy ha megfelelő pályán indítják el az űrszondát és az útjába kerülő égitestek közelében is jó irányokat adnak neki, akkor legalább egy-egy szakaszon a bolygók gravitációja húzza ill. lendíti tovább (vagy éppen lassítja le) a műszert, amely ezzel jelentős üzemanyagot tud megspórolni. Egyéb helyeken azonban nem lehet felhasználni a gravitációs energiát, így csak a napfényre lehet számítani. Néhány nappal a Philae leszállása után azonban kiderült: a műszer egy időre biztosan elveszítette ezt az energiaforrást. Szakadozni kezdett vele az összeköttetés, és bár 15-dikéig rengeteg, értékes adatot küldött az üstökös magjáról, egyszer csak megszakadt a kapcsolat. Mint kiderült: a leszállóegységnek lemerültek a tápegységei és ezért hibernálta („alvó” állapotba hozta) magát.

A Német Űrügynökség jelentése szerint a Philae szerves molekulákat is talált a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösön.

Mi történhetett a leszálláskor?
Az emberiség történetének első üstökösre szállása sikeres volt, de nem tökéletes. Hogy pontosan mi történt, azt majd csak az adatok hosszadalmas munkát igénylő kiértékelése után lehet megtudni, de a lényeget már ma is látni. Annyi bizonyos, hogy a leszálláskor nem oldódott ki a két helyzetrögzítő horgony, és elmaradt annak a fúvókának a beindítása is, amely megakadályozta volna a Philae visszapattanását a felszínről. A Philae valószínűleg minimum kétszer, de lehet, hogy háromszor is visszapattant, és akár az egy kilométeres magasságot is elérhette. Mindezek miatt az eredetileg tervezett ponttól eltérő helyen ért felszínt, amely azonban árnyékos rész, ahol a napelemeket nem éri fény. Emellett a Philae-t most csak a saját súlya tartja meg a felszínen, vagyis meglehetősen bizonytalan a helyzete, bármikor elbillenhet. A Földről meg lehetne próbálni a horgonyok kioldását, de ez szintén kibillenést okozhatna, és esetleg az eddiginél rosszabb helyzetbe hozná a műszert. A kutatók abban reménykednek, hogy amikor az üstökös közelebb kerül a Naphoz, az elemek feltöltődnek, de nem égnek el, vagyis a mini-labor nem kap „hőgutát”, aminek sajnos szintén megvan az esélye. 

A Rosetta, akár egy hatalmas madár, úgy lebeg a szárnyakként széttáruló napelemeivel az üstökös felett. Alatta az épp ereszkedő Philae.

Semmiképp sem haszontalan!
Túl azon, hogy a Philae már a lemerüléséig is rengeteg, hasznos mérés eredményét továbbította a Földre az üstökös magjáról, egy hét elteltével kiderült, hogy ismét kapcsolatba tud lépni. A jó hírt az Európai Űrügynökség (ESA) darmstadti irányító-központjának szóvivője közölte, november huszadikán. A szóvivő szerint újra jó az összeköttetés, és bár éjjel, egy holt zóna miatt kényszerszünet állt be a kapcsolatban, úgy tűnik, hogy a Philae megbízható állapotban van. Az üstökösmag szerkezetéről, a talaj összetételéről és hőmérsékletéről küldött adatok alapján már mostanáig is értékes adatokkal szolgált ahhoz, hogy belelássunk a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti születésének titkaiba, illetve az általa talált, különféle, szerves molekulák révén többet tudjunk arról, hogy miként vált lehetségessé az élet.
Ha a leszállóegységnek sikerül stabilan a helyén maradnia az üstökösön, akkor még egy különlegességgel is gazdagodhat az űrtudomány. A Consert nevű tomográfiai terv végrehajtása során a Philae és az üstököst mindvégig kísérő Rosetta űrszonda együtt fogják átvilágítani az égitestet. Ami valószínűleg nem pusztán tudományos szenzáció lesz, hanem fantasztikus, megrendítő élmény is mindazoknak, akik szeretik átélni, hogy miközben elképzelhetetlen távolságokban járunk, mégis beleláthatunk a dolgok mélységeibe.

 

Lévai Júlia 

Korábbi cikkünk a témában: Egy bűzlő üstökös nyomában

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum