Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A Holt-tenger – igazából csak „félholt”?

2015. november 25., 15:48
 

A Holt-tenger a világ egyik legismertebb helye, kedvelt turista központ, Izrael és Jordánia területén. Zárt, lefolyástalan tó, amelyet azért nevezünk tengernek, mert a tavakétól eltérően sós a vize. Ráadásul a Holt-tenger vizében különlegesen magas a só koncentrációja. A „holt” jelzőt pedig azért kapta, mert a magas sókoncentráció miatt elvileg nem él meg benne élőlény. Ugyanakkor jó ideje tudni, hogy a helyzet azért ennél bonyolultabb.


 
A Holt-tenger sótól sűrű vizében vidáman lehet hanyatt fekve újságot olvasni.

Hogyan keletkezett a Holt-tenger?
A Holt-tenger egy tektonikai törésvonalban fekszik, a Föld legalacsonyabb pontján, 400 méterrel a tengerszint alatt. Körülbelül 19 ezer évvel ezelőtt még összeköttetésben állt a Tiberias-tóval, amellyel egymást táplálták. Később azonban megszakadt ez az összeköttetés, és azóta ezt a tavat kizárólag a környező folyók: a nagyobb Jordán, a valamivel kisebb Jarmuk valamint a környező hegyek folyamai táplálják. Két medencéje alakult ki, amelyeket a Lisán-félsziget választ el. A két medence közötti kapcsolat fenntartása érdekében a kisebb, kiszáradt, déli mederben egy csatornát építettek. A tótól délre fekvő Szodoma-hegyeket 98 százalékban só alkotja. És bár ezen a vidéken ritkán esik az eső, amely mégis ezekre a hegyekre hullott, az barlangokat vájt beléjük, így elég izgalmas ezeknek a hegyeknek az alakzata.  
A tó különlegesen magas sókoncentráltságát az idézte elő, hogy miután megszűnt mindenfajta elvezetése és így teljesen zárt térré vált, a beérkező folyók magukkal hozott ásványi anyagai folyamatosan leülepedtek, megmaradtak benne. Eközben a meleg miatt természetesen a víz párolgása is folyamatos volt, ezért a behordott sók egyre nagyobb mértékben koncentrálódtak a vízében. A sók mértéke végül elérte a 33,7 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a tó vize körülbelül tízszer sósabb, mint a nagyjából 3,5 százalékos sótartalmú óceánoké.

A különféle ásványokból épülő alakzatok mesebeli városokat rajzolnak elénk.

A magas sótartalom miatt az ember ha akarna, sem tudna lemerülni a vízben, amelyben így úszni is képtelenség. Ráadásul a Jordán és a Jarmuk emberi felhasználása miatt (ivóvíz, öntözés) becslések szerint évi 600 millió m3-rel kevesebb víz kerül a tóba, amelynek így felgyorsult a kiszáradása. Ez elsősorban a déli medencét sújtja, de az egész tó partvonala 25 kilométerrel rövidült, az elmúlt évtizedek során. A déli medence vize többnyire épp hogy eléri az egy méteres mélységet, és ezért lényegesen magasabb is a sótartalma. Úszó sóalakzatok is képződnek benne, amelyek épp olyanok, mintha jéghegyeket látnánk. A holt-tengeri só összetétele egyébként jelentősen eltér a konyhasóétól: nagy mennyiségben tartalmaz kloridot, nátriumot, magnéziumot és káliumot, ami viszont hasznossá teszi az ember számára, hiszen jó néhány betegséget gyógyítani lehet a vizével és az iszapjával. Ugyanakkor például a halak egy percig sem képesek megélni ekkora sókoncentráltságban. Az ozmotikus nyomáskülönbség miatt a víz minden nedvességet azonnal kiszív a testükből. Magasabb szintű, élő szerveződések tehát semmiképp sem tudnak huzamosan jelen lenni a vízben (az embernek sem tanácsos húsz percnél tovább lebegnie benne).

Akkor mégis mik lehetnek a Holt-tengerben?
A biológusok már az 1930-as évek óta tudják, hogy a tó nem teljesen halott, és hogy egysejtűek bizonyosan élnek benne. Különböző felmérések is születtek arról, hogy a vízben több, ősi formákat őrző mikroba él. A számítások szerint a víz milliliterenként változó mértékű, nagyjából 1000-10 000 ősi egysejtűt, úgynevezett archaeát (ejtsd: arhea) tartalmaz. Ez a szám ugyan jóval alacsonyabb, mint a tengeri mikrobáké, de így sem elhanyagolható. A mikrobák jelenlétét az is igazolja, hogy olykor vörös színű, ún. vízvirágzást figyelhettek meg a tavon, amit ezek az organizmusok idéznek elő.

Sokan tetőtől talpig bekenik magukat a Holt-tenger iszapjával, és nagyon jól teszik. Ez az ásványokban gazdag üledék az ízületi gyulladásoktól kezdve a legkülönfélébb bőrbetegségekre is jól hat, de akinek semmi baja, azt is tökéletesen relaxálja. Éppen ezért ma már a világ minden táján lehet kapni sót és iszapot is, a Holt-tengerből.

A mikrobák kutatása azonban többféle nehézségbe is ütközött, hiszen túl azon, hogy már a lemerülés is szinte képtelenség (egy számítás szerint annak a búvárnak, akinek pl. Hawaiinál elég 6 kilogramm súly a merüléshez, itt 45 kilogrammot kellett magára erősítenie), a búvárkodáshoz különleges védőfelszerelések is kellenek, hogy a só ne tegyen kárt az emberben. Mivel a sós vízből már egy véletlen korty is a gége életveszélyes megduzzadásához vezetne, s a szemet érő sós víz irritációt és akár vakságot is okozhatna, a búvárnak a teljes arcát takaró védőmaszkot kell viselnie. Emellett a teljes ruhájának tökéletesen kell zárnia, hogy a sós víz ne szívja ki a testéből a nedvességet. Mindezek kifejlesztéséhez hosszú idő kellett, így az igazi áttörést jelentő lemerülésekről csak nemrég, 2011-ben adhattak hírt a szakfolyóiratok, és nyomukban a hazai újságok (ld. a legrészletesebb beszámolót itt).
Ezek arról számoltak be, hogy 2010-ben izraeli és német kutatókból álló búvárcsoport merült le a vízbe, ahol nemcsak az élővilág, hanem a geológiai körülmények is meglepetéseket okoztak a számukra. Azt látták ugyanis, hogy a Holt-tenger fenekén édesvizű források fakadnak. 30 méter mélységben olykor jelentős nagyságú: 15 méter átmérőjű és 20 méter mély kürtőkből tör fel a víz, amely kevésbé sós, mint a tó állandó állománya, de ugyanúgy ásványokban gazdag, kénes anyag. A források körül pedig különféle érdekes geológiai alakzatokat tudtak lefilmezni. Egy videót közzé is tettek, amelyet itt lehet végignézni.
A Holt-tengert tehát nemigen érdemes úgy elkönyvelnünk, mintha valóban csupán valamiféle, számunkra már elveszett, teljes egészében halott dolgot jelentene. Ráadásul a környékének kulturális jelentősége is van, hiszen egy környező barlangban találták meg az ún. Holt-tengeri tekercseket, amelyek különleges dokumentumokat jelentenek a kereszténység kialakulásának időszakából.

Lévai Júlia

 

Kíváncsi vagy, milyen élőlényel élnek az óceánokban, tengerekben? A Mi MICSODA sorozat Az óceánok mélye - Élet az örök sötétség birodalmában című kötetében sok mindenre választ kapsz!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum