Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A nagy tulipánőrület

2016. december 15., 16:31
 

Bár a tulipán mindig ismert és kedvelt virág volt, 1633–1637 között egy időre kifejezetten sztárrá is vált. Ekkor ugyanis Németalföldön szabályos tulipánőrület tört ki: akinek csak volt egy zsebkendőnyi kertje is, az mind tulipánt termesztett és nemesített rajta, hogy azután erre is építse a vállalkozását. Ehhez azonban előzőleg több véletlennel is kísért úton kellett eljutnia Európába.


 
Egy 1637-es holland katalógusban így hirdették a Viceroy nevű tulipánt. Ennek egyetlen hagymájáért akkoriban annyi pénzt adtak, amennyiből egy mesterember akár több évig is megélhetett volna.
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hol van a tulipán őshazája?
A liliomfélék (Liliaceae; ejtsd: liliaceé) családjának egy nemzetségét adó tulipán kb. 100 fajból áll, és több ezer nemesített fajta tartozik bele. Neve a  turbán jelentésű, fárszi toliban szóra, ill. a perzsa dubenre vezethető vissza, azon az alapon, hogy a virág alakja hasonlít a keleties fejfedőre. A régi magyar nyelvben egy „t” hang is odakerült a végére, és hosszú ideig tulipánt volt a neve. Csokonai is így említi, amikor ezt írja, a szeretett lányt szimbolizálva vele: „Te vagy orvosa sebemnek, /Gyönyörű kis tulipánt!”
A tulipán fajok nagy része Közép-Ázsiában terem meg, vadon, de Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten és Európában is őshonosak. Tudatos termesztését valószínűleg a Tien-san és a Pamír-Altaj környékén kezdték meg, ahol 51 faja él. Vadon élő fajai a Kárpát-medencében is nőnek (szám szerint négy), s ezek egyike a bánsági flóratartományban, a Kazán-szorosban és a Vaskapu-szorosban termő, áprilisban nyíló, 40–50 cm magas magyar, más néven sárga tulipán, a Tulipa hungarica. Európában azonban az 1500-as évekig kellett várni arra, hogy a tulipán izgalmat keltsen, és hogy többen is belekezdjenek a termesztésébe vagy a forgalmazásába. Ugyanakkor a kultúrában már régóta jelen volt, hiszen a kereszténységnek is fontos szimbóluma: a liliomhoz hasonlóan a lelki tisztaságot fejezi ki, de emellett, a virág formája okán gyakran a Grál-kehelyhez hasonló funkcióban, vagyis Krisztus vérének kelyheként emlegetik.

Kiknek köszönheti Európa a tulipánkultuszt?
Ha két szóval akarjuk megmondani: I. Szulejmánnak. Ha kissé hosszabban, akkor természetesen már sok nevet meg kell említenünk, hiszen a tulipán megjelenésében többen is közreműködtek. Mondhatni az emberek határokon és politikákon átnyúló barátkozásának köszönhetjük az itt létét.
A történet úgy kezdődött, hogy amikor a Török Birodalom megerősödött, a 16-dik században több európai hatalom is igyekezett megerősíteni a diplomáciai kapcsolatait a török uralkodókkal, így Bécs is egy különösen művelt, nagy tudású nagykövetet küldött el Isztambulba. A több egyetemet is megjárt, flamand származású Augerius Gislenius Busbequius (ejtsd: augeriusz giszleniusz guszbekviusz) volt az, aki ebben az időben ellátta ezt a tisztséget. Neki pedig, miközben a török hódítási stratégiákat tanulmányozta, feltűnt, hogy a török kertekben milyen sokféle és különleges színekben pompázó tulipán virít. Az íróként és botanikusként is kiváló diplomatát annyira érdekelték ezek a virágok, hogy rengeteg tövet ill. virághagymát vásárolt, sőt, valószínűleg ajándékba is kapott ilyeneket Szulejmántól. Mindeközben egy másik tudós, Conrad Gessner (1516–1565) szintén nagy barátja volt a tulipánoknak, és Európában ő tudósított először a tulipánok kiemelkedő szerepéről. Tőle tudjuk például, hogy 1559 áprilisában Augsburgban egy Heinrich Herwart nevű ember kertjében már virágzottak a tulipánok. Gessner Tulipa Turcarum néven említi a növényt, és leírása szerint annak hagymája „Bizáncból, vagy ahogy mások mondják, Kappadóciából” érkezett. Busbequius azonban valószínűleg nem ismerte őt, ezért a magával hazavitt hagymák közül sokat egy másik, neves botanikusnak, Carolus Clusiusnak (más néven: Charles d’Écluse-nek; ejtsd: sárl déklűz) ajándékozott, mivel ő viszont a barátja volt.
Clusius egyébként Magyarországon is járt, és ő volt az, aki elsőként írta le a hazai virágkertészet állapotát. II. Miksa császár meghívására egy ideig Bécsben dolgozott, majd miután ott lejárt a megbízatása, 1593-ban a németországi Leidenbe utazott, ahol az ottani botanikus kert élére nevezték ki. Itt ültette el azután a rengeteg, Busbequiustól kapott hagymát, és indította el ezzel a tulipánok keresztezésének és termesztésének soha nem látott divatját.

Magyarországon a 19-dik század első felében, a Dunántúlon kezdtek tulipános mintát festeni azokra a ládákra, amelyeket a menyasszonyok kaptak, az esküvőjük napján. A „tulipános láda” kifejezés terjedését később az is segítette, hogy Szigligeti Ede A csikós c. népszínművébe (1847) beillesztette a Beszegődtem Tarnócára bojtárnak c. műdalt, amelyben a „Fölteszik a tulipános ládámat ...” kezdetű sor is szerepel. Ezután a „tulipános láda” megjelölés az ország olyan vidékein is meghonosodott, ahol a bútorfestésben nem használtak tulipánt. Mint ezen a Néprajzi Múzeumban őrzött ládán is látszik, szokás volt, hogy a menyasszony nevét és a készítés időpontját is ráírták a láda oldalára (itt: Barai Erzsébet, 1780)

Mikor kerültek a török tulipánok Magyarországra?
Mivel a török hódoltság idején Konstantinápoly és Buda között élénk volt a forgalom, a tulipánhagymák előbb érkeztek meg hozzánk, mint Nyugat-Európába. És bár ez a virág már nálunk is régóta ismert volt, addig senkinek nem jutott eszébe, hogy nekilásson a nemesítésének és a színeivel való kísérletezésnek. Ettől kezdve azonban itt is egyre érdekesebbé vált a tulipán. És miközben a törökök megjelenése rengeteg pusztítás jelentett Magyarországon, egyvalamiben biztosan élen jártunk: nálunk már jelentős területeken virágzott a termesztett tulipán, miközben Európa más országaiban még föl sem merült, hogy ebben bármiféle értéket lássanak. Nyugat-Európában például csak 1562-ben kezdték el a nemesítését, miután egy hajószállítmánnyal nagyobb tétel hagyma érkezett. Ettől kezdve viszont már ott is a legkülönfélébb színű és formájú tulipánfajták kezdték el kiszorítani az addig divatos, középkori dísznövényeket, mint például a rózsát, szegfűt vagy liliomot. A népszerűsége ezután olyannyira megnőtt, hogy a 19-dik században több országban (Franciaország, Belgium és Németország) is nemzeti virággá lett s  Hollandiának máig ez a szimbóluma. Magyarországon pedig egyre több tárgyon jelent meg a tulipán, mint az egyik legsokoldalúbban ábrázolható és egyúttal könnyen stilizálható virágmotívum. A ruhák tárolására használt szökrönyöktől, ládáktól a szőttesek vagy a ködmönök anyagain át a borotvatartókig és tükörkeretekig bármire rákerülhetett a tulipán. Eközben Törökországban kissé alábbhagyott az érdeklődés a virág iránt. A tendenciát a 18-dik században majd épp a nyugatról beszivárgó hatások, elsősorban a francia keltkultúra megismerése fogja megfordítani: ekkor ugyanis, III. Ahmed uralmának második felében, 1718 és 30 között magát az időszakot is a virágról nevezték el: ez volt az ún. tulipán korszak. A szultán és főemberei, elsősorban a francia példákat követve a palotáik köré hatalmas díszkerteket építettek, a Boszporusz partján, és ezeket főként tulipánokkal ültették tele.

Tulipánmezők Hollandiában

Miért éppen Hollandia?
Hollandia azért is válhatott a tulipánok országává, mert a virág nemesítésének robbanásszerű elterjedése egybeesett Hollandia függetlenné válásával és általános feltörekvésével. Ebben az időszakban pl. az amsterdami kereskedők jelentős jövedelmekhez jutottak a Holland Kelet-indiai Társaság hajóútjai révén (ez a szerveződés a második volt, a Brit Kelet-indiai Társaság után). Pénzük egy részét hatalmas birtokokba fektették, amelyekhez a kor divatja szerint látványos kerteket is építettek. Nem csoda, hogy amikor a tulipán hirtelen bekerült az érdeklődés középpontjába, az új kastélytulajdonosok azonnal meglátták benne a nagy lehetőséget. Hiszen a tulipán formájába sok mindent bele lehetett látni, kecsessége és egyenes szára, a végén a fejként magasodó virággal akár az eleganciát, az önérzetes, büszke tartást is kifejezhette. És mivel valóban rengeteg színben tudták termeszteni – az egyszínű piros, sárga vagy fehér tulipánok mellett már ott pompáztak a többszínű, fehér vagy sárga csíkozású, piros, barna, rózsaszínű vagy lila szirmú virágok is – természetesen a kereslet is folyamatosan nőtt. A többszínű fajták iránt különösen nagy volt az érdeklődés, hiszen kinek nem hozott volna egyértelmű sikert, ha a szeretett lánynak vagy feleségnek egy, még sosem látott színű virágot vihetett ajándékba? Így ezeknek a különösen pompás virágoknak egyre magasabbra futott az áruk: a „csúcsidőszakban” mai áron akár félmillió forintot is elkérhettek egy-egy hagymájáért. Ugyanakkor mivel a tulipán magjáról csak 7-12 év alatt nevelődik ki egy virágzó hagyma, és az anyahagyma csak néhány évig él, ez bizonyos mértékben korlátozta a forgalom gyorsaságát. Ezzel együtt 1629-ben már körülbelül 1000 tulipán fajtát termesztettek Hollandiában, és ez hamarosan elvezetett az 1633-mas csúcshoz, amikor az országban  valóságos tulipánőrület bontakozott ki. A hagymák ára egyre magasabbra kúszott, és ezen felbuzdulva sokan a tőzsdére vitték a tulipánt, mintha tartós árucikként lenne. Csakhogy a tőzsde veszélyeket is tartogat, különösen, ha a spekulánsok is megjelennek és például blöffölni kezdenek, az áru fedezetével. Ez történt Hollandiában is, amikor pl. a mánia tetőpontján egyes, bizonytalan létezésű hagymák szerződései naponta többször is gazdát cseréltek a tőzsdén. Ráadásul 1637-ben búbópestis járvány kezdődött az országban, és ezért a vevők nem tudtak elmenni egy haarlemi hagyma-árverésre. Az esemény megakasztotta a piaci mozgásokat, az elakadás hatásai pedig dominószerűen végigmentek az egész tőzsdén, és hatalmas csődhöz, összeomláshoz vezettek. Emberek tömege ment tönkre egy pillanat alatt, nagyjából ahhoz hasonlóan, mint ami majd több évszázaddal később, a nagy, 1929-es válság során történt. Szerencsére azonban a pénzpiacok összefonódása akkor még nem volt annyira kiterjedt, így az ország is és a tulipánpiac is talpra tudott állni az esemény után. A hollandok tulipán iránti szeretete csöppet sem lankadt, de ami ennél fontosabb: a kísérletező kedve és a nemesítői szorgalma sem, így végül a virág Hollandia szimbóluma lett, és azóta is az maradt.

Hol vált még sztárrá a tulipán?
A tulipán természetesen a filmek világában is kiharcolta magának a sztároknak kijáró helyet és két, nagyon sikeressé váló filmnek is bekerült a címébe. Az egyik 1952-ben készült, és Királylány a feleségem-Tulipános Fanfan volt a címe. Sikeréről két sztár: Gerarde Philipe és Gina Lollobrigida is gondoskodott. A tulipán a főszereplő, Fanfan virága volt, őt kísérte el a  XV. Lajos hadseregében átélt kalandjai során. A másik film 1964-ben került a mozikba, és Alexandre Dumas Fekete tulipán című regényéből készült. Főhőse egy tulipánimádó, kísérletező kedvű ember, aki mindenképp szeretne benne maradni a békés tudományok világában, ám ebben megakadályozza őt a politikai ármány és az emberi irigység. A filmben szinté nagy nevek garantálták, hogy a mozik még sokáig megteljenek a vetítésekor: főként Alain Delon és Virna Lisi vonzották be évtizedeken át a közönséget. (Mindkét film látható a neten is.) Ezek azonban csupán szerény adalékok a virág történetéhez, amely remélhetőleg a filmektől függetlenül is folytatódik.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum