Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A nemzetközi nőnap rövid története

2017. március 10., 19:47
 

Világszerte március 8-dikán tartják a nemzetközi nőnapot, amely ma többnyire egyszerűen a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja. Több mint százéves története során azonban ennél jóval gazdagabb, differenciáltabb célokat fejezett ki, többféle politikai felhangot is kapott. 1975-ben az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szövetsége) az esztendőt a nők évének nyilvánította, 1977-ben pedig március 8-dikát a női jogok és a nemzetközi béke világnapjává tette. Ez a dátum azonban nem volt rögtön egyértelmű.


 
Clara Zetkin és Rosa Luxemburg az első és igen bátor polgárjogi harcosok voltak (1910).

Először március 8, azután nem, majd igen
A nemzetközi nőnap megalapozója egy politikai esemény volt, 1857. március 8-dikán. Ekkor a textiliparban dolgozó nők tömege vonult fel New York utcáin, jobb munkakörülményeket, magasabb fizetést és az embertelenül hosszú napi munkaidő csökkentését követelve. Mivel azonban sem az általános, sem a nőket érintő körülmények nem javultak, 51 évvel később, 1908-ban az akkor aktív nők megismételték a tiltakozást: ismét tömeges tüntetésen fejezték ki az elégedetlenségüket, amivel már némi engedményt el tudtak érni, legalább is a munkaidő csökkentése terén. Ezt megkönnyítette, hogy addigra már világszerte tűrhetetlenné váltak a kapitalista tulajdonviszonyokból következő egyoldalúságok, egyenlőtlenségek, és emiatt folyamatosan erősödtek a munkások érdekeiért fellépő szakszervezetek, velük párhuzamosan pedig a társadalmi egyenlőségért küzdő, baloldali pártok is. Ezek a mozgalmak már 1864-ben létrehozták a maguk közös, a kontinenseken átnyúl szervezetét, amely a munkaviszonyok normalizálásáért, s egyúttal a szakszervezetek elismeréséért és a sztrájkjog törvényességéért küzdött. A Londonban megalapított szövetség kezdetben a Nemzetközi Munkásszövetség, majd az I. Internacionálé nevet viselte. Kiemelkedő alakja volt a gazdaságtörténészként, a modern társadalomtudomány és a szociológia megalapítójaként és filozófusként ma is világszerte tisztelt Karl Marx. (Őt ma egyedül a magyar jobboldali pártok tartják felelősnek a későbbi bolsevizmus bűneiért, amelyekhez a valóságban semmi köze nem lehetett, hiszen 1883. március 14-dikén meghalt.) Marx az elemzéseivel és pontos megfogalmazásaival folyamatosan segítette a szövetség munkáját. A sokféle baloldali irányzatból álló Internacionálé 1866. szeptemberében megtartott, genfi kongresszusán ugyanazokat a célokat tűzék ki, mint amelyeket a nők is, az említett tüntetéseiken: a munkanap korlátozásáról, a gyermek- és női munka szabályozásáról, a szövetkezetek fontosságáról és az azokban zajló munkáról, a szakszervezetekről és a hadseregekről ill. a szervezet nemzetközi kapcsolatainak fontosságáról döntöttek. És bár az akkori viszonyokból adódóan ebben a szerveződésben is többségében férfiak vettek részt, egyre inkább természetessé vált, hogy a nők érdekeit is képviselniük kell. Nem csoda, hogy az Amerikai Egyesült Államok szocialista pártja is felkarolta a nők ügyét, és hogy formálisan is jelezze ennek fontosságát, az előző évi, jelentős tiltakozásuk évfordulóján, 1909. február 28-án megszavazták, hogy március 8. legyen a nők jogainak napja. Ez lett az első nemzeti nőnap. A következő évben a Második Internacionálé Koppenhágában ülésező nemzetközi kongresszusán már nők is jelen voltak, s közülük Clara Zetkin volt az, aki kezdeményezte, hogy a dolgozó nők emléknapja legyen nemzetközi ünnep. A 17 országból összegyűlt résztvevők mindegyike megszavazta a javaslatot, és így megszületett a határozat a nemzetközi nőnapról. Ekkortól azonban a célok közé egy új téma is bekerül, éspedig kiemelt hangsúllyal: a nők választójogáért folytatott küzdelem is megkezdődött, hiszen addig kizárólag férfiak (és azok is csak különféle megkötésekkel) szavazhattak a parlament és a kormány résztvevőinek megválasztásáról. Ezután 1911-ben Ausztriában, Dániában, Németországban és  Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot – de nem 8-dikán, hanem 19-én. A napot a németek javasolták, mert fontosnak tartották, hogy a dátuma utaljon egy fontos előzményre. Ezt náluk az a nap jelentette, amelyen Frigyes Vilmos porosz király 1848. márciusában választójogot ígért a nőknek. Ami pedig 19-dikén történt.

Az osztrák szociáldemokrata párt 1913-ban emlékkönyvet is kiadott, a nőnap alkalmából. A könyv grafikusa leginkább a hajviseletek és a fejrevalók eltérésével jelezte, hogy többféle réteg nőinek összefogásáról van szó, de a többséget láthatóan a középosztálybeliek adták. 

Az oroszországi fordulat
A jelentős változások előtt álló, cári Oroszországban a század elején a régi, Julianus-féle naptár volt érvényben. Az 1054-es egyházszakadás után a keleti keresztény egyházak, köztük az orosz pravoszlávok egyházpolitikai okokból nem fogadták el a római pápa által bevezetett Gergely-naptárat (1582), amelyre egyébként a csillagászati pontosítások miatt volt szükség. Náluk még 1918 februárjáig megmaradt a 13 napos eltérés. Így, amikor ott 1917. február 23-dikán nők tüntettek Szentpétervárott, kenyérért és békéért, ez a nap a többi országban március 8-át jelentette. Négy nappal később az egyébként is forrongó helyzet hatására II. Miklós cár lemondott, és megalakult a polgári kormány, amely szavazójogot biztosított a nőknek. Természetesen a nőnap intézményét is továbbvitték. Ám egy 1921-es, moszkvai kongresszuson megjelent bolgár küldöttek most már, az egységes ünneplés érdekében az eredeti, március 8-dikát javasolták, így mindenütt ez terjedt el.
Később, a náci Németországban 1933-ban természetesen betiltották a nőnapot, hiszen a jobboldali ideológiák mindig azt hirdették, hogy a nemek társadalmi-politikai hierarchiáját meg kell tartani, mert azokat a biológiai adottságaink határozzák meg. Ebben a hierarchiában pedig a férfi áll felül, mert a nőt kizárólag a szülési képessége alapján tekintik társadalmi szempontból értékesnek. Emellett kétségbe vonják a nők intellektuális és problémamegoldó képességeit, és úgy gondolják, hogy egyetlen hivatásuk a szülés és az anyaság lehet. Ezért akkor az anyák napját vezették be a nőnap helyett.

Az 1928-ban utcára került, nőnapi plakát már a korszak modern grafikai irányzatait követi.

A bolsevik berendezkedésű országokban pedig később ennek éppen a fordítottját tették: a nőket úgy „vágták ketté”, hogy kizárólag munkaerőként tartották értékesnek. Ezért a kezdetben kommunistának, majd később szocialistának nevezett egypártrendszerekben a nőnapon elsősorban a termelésben kiemelkedő nőket ünnepelték, őket állították be eszményekként. A hatvanas-hetvenes évektől kezdve azonban Európában a helyzet normalizálódott, és a nőnapot már nem terhelték ezek az ideológiák.  
A nőnap bevezetése óta eltelt, több évtized során sok minden – pl. a választójog és a tanulás lehetősége – megoldódott a nők társadalmi szerepeivel kapcsolatban, és sok minden nem. Több országban még mindig probléma, hogy például a gyerekszülés után a törvények nem biztosítják a nők számára a részmunkaidőt, nem szabályozzák jól és praktikusan, hogy milyen munkák és milyen fizetési határig vállalhatóak, az állam részéről folyósított, szülési támogatások (gyed, gyes) mellett. Ugyanígy még azt is csak Észak-Európában vezették be, hogy a kisgyerekekkel egy ideig a papáknak is otthon kell maradniuk, hiszen a velük való kapcsolat is különösen fontos, ahogyan az is fontos, hogy a nőknek ne csak a gyakran lélekölő és unalmas házimunka legyen az egyetlen munkalehetőségük.
Mindezzel együtt ma a nőnap tartalma sokkal inkább egyszerűen a nők női mivoltának az ünneplésére szűkült le, de azért nem árt emlékezni arra, hogy eredetileg több volt ennél.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum