Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Mióta van görkorcsolya?

2018. január 05., 13:30
 

A befagyott vizek és lefagyott utak már több évszázaddal ezelőtt rákényszerítették az embert, hogy kitaláljon valamit, amivel mégis jó tempóban tud végigmenni, pontosabban végigsiklani a gyalog bejárhatatlan utakon. Így született meg a simára csiszolt talpú, keskeny lapból álló, jéghez való korcsolya, amely később a művészetben is helyet kért magának. A kerekeken gördülő görkorcsolya mögött azonban hasonló, külső kényszert nem találhatunk - ezt már kizárólag az ember belső vágyai hozták létre: annak igénye, hogy olykor a lábunk kínálta tempó meghaladásával, tehát a megszokottnál gyorsabban is tudjunk haladni. A jégkorcsolyának ez a „kistestvére” ezért jóval később is született meg, csak a 18-dik század vége felé. Megszületése viszont mindjárt sokkal látványosabbra is sikeredett.


 
A hetvenes-nyolcvanas években a legtöbb gyereknek ilyen, szíjakkal fölerősíthető, kétsoros korcsolyája volt.

Mi köze a farsangnak az első görkorcsolyához?
A kutatások alapján az első görkorcsolyát egy igazi ezermester, a belga Jean-Joseph Merlin készítette, aki 1735 és 1803 között élt, és akinek a névazonosságon kívül semmi köze a varázsló Merlinhez. Illetve annyiban mégis csak van, hogy rendkívül sokféle szerkezettel foglalkozott és ezekkel szinte csodákat művelt – képletesen tehát ő is egy afféle varázsló volt. Például hajtható kerekesszéket is szerkesztett azok számára, akik valamilyen okból nem tudtak járni. De vakok számára is készített segédeszközöket, s az első, kilométer-számlálóval felszerelt szekér megépítése szintén az ő nevéhez fűződik. Mindezeken a praktikus szerkezeteken túl a hangszerekkel is szívesen foglalkozott: különleges csembalókat és harmóniumokat is készített. Ráadásul a munkája mellett megtanult játszani ezeken, s a billentyűsök mellett hegedülni is tudott, aminek később jelentősége lesz az első görkorcsolya bemutatásában.
Merlinnek valószínűleg a kerekekkel való, mindennapos találkozásai hatására támadhatott az az ötlete, hogy hiszen kerekeket nemcsak a szekerekre, hanem a cipőnkre is föl lehetne szerelni, és neki is látott az ötlet kivitelezésének. Úgy gondolta, az a legcélszerűbb, ha a kerekek a cipőtalp közepén futnak, egy vonalban. Ezért egy olyan lécet gyártott, amelyre tehát egymás után illesztett rá, fém kerekeket, majd az egészhez jobbról-balról bőr pántokat illesztett, és ezekkel rögzítette a szerkezetet a cipőjén. Találmánya bemutatásához pedig egy kiemelt alkalmat választott: egy olyan farsangi bált, amelyet egy hatalmas és fényes, tükrökkel is gazdagon díszített bálteremben tartottak. És hogy még nagyobb legyen a szenzáció, úgy döntött, hogy a bál résztvevőjeként fogja bemutatni a korcsolyáját. Sőt, azzal kelt majd meglepetést, hogy közben maga is elhegedül egy közismert dallamot. Ismerve az esemény végkifejletét, a bemutatót az alábbi módon képzelhetjük el:
Merlin a bálterem ajtajában felkötötte a lábára a korcsolyáját, majd kezébe vette a hegedűjét, és miközben elkezdett játszani, nekilendült, hogy keresztben átkorcsolyázzon a termen. Ám valószínűleg nem számított arra, hogy az ilyen termek padlója meglehetősen csúszós. És mivel sem a korcsolyáján nem volt semmiféle, fékként használható elem, sem ő maga nem lehetett gyakorlott abban, hogy miként is állíthatná meg a kellő oldalazásokkal a száguldását, mihelyt nekiindult a korcsolyájával, az egyre nagyobb sebességgel vitte őt előre. A terem közepéig biztosan nagy sikere volt a siklásban előadott hegedülésével, ám a falakhoz közeledve alighanem inkább rémületet válthatott ki a bálozókból. Mígnem az útja végén be is igazolódott, hogy a rémület nem volt indokolatlan: a feltaláló a hegedűjével együtt megállíthatatlanul belerohant egy hatalmas tükörbe, amely ettől ezernyi apró szilánkra törve omlott rá, és sebezte fel őt mindenütt, ahol csak érte. A bálozó közönség ettől kezdve hosszasan azzal foglalkozott, hogy megszabadítsa őt az üvegdaraboktól, elállítsa a vérzéseit és orvost hívjon hozzá, aki azután őt biztonságos helyre vitte.
A feltaláló szerencsére túlélte ezt a balesetét, mi több, görkorcsolyájának híre sem veszett oda. Az új találmány megkezdhette útját az egyre nagyobb siker felé, és megalapozhatta a később in-line skate-nek, vagyis soros vagy egyvonalú korcsolyának nevezett típus generációinak hosszú sorát. Ő azonban még nem szabadalmaztatta a találmányát, majd csak 1819-ben, Franciaországban jegyeztet be egy hasonlót, egy másik görkorcsolya-készítő mester. A 19-dik század közepén azután további feltalálók jelentkeznek majd, különféle típusú görkorcsolyákkal. A

Egy egyszerű fitnessz korcsolyán is ugyanúgy egy sorban állnak a kerekek, mint Merlin találmányán. Ám a biztonságos rögzítés és a magasszárú cipő már jócskán csökkenti azokat a veszélyeket, amelyek a legelső, egysoros korcsolyáknál még ott leselkedtek.

Miért kellett továbblépni ettől a típustól?
A talp közepén egy sorban futó kereket merevsége miatt még a sok gyakorlás sem tette lehetővé, hogy a korcsolyázó biztonságosan irányíthassa a mozgását. Ezt ráadásul a szíjazás rendszere is továbbnehezítette, hiszen ez csak laza és bizonytalan rögzítést jelentett. Ezért többen is azon kezdtek gondolkodni, hogy milyen, másféle elrendezésben lehetne egyszerre nagyobb rugalmasságot és biztonságot elérni az eszközzel.
Az irányítás problémáját elsőként egy amerikai feltaláló, James Plimpton oldotta meg (1828-1911), Massachusettsben. Ő jött rá, hogy ha nem középen helyez el egy sornyi görgőt, hanem a talp két szélére tesz két-két görgőt, egy tengelyen, akkor ezzel sok mindent el tud érni. Az ő, 1863-ban szabadalmaztatott görkorcsolyája volt az első, amely már az új típusú görkorcsolyák gyártását nyitotta meg. Plimpton görkorcsolyája jóval biztonságosabb és könnyebben irányítható is volt: például lehetővé tette, hogy a használója hol csak a bal oldalon, hol csak a jobb oldalon lévő kerekekre nehezedjen rá, és így könnyen kanyarodjon. Mivel már gumi csapágyakat is beépített, a szerkezete még rugalmasabbá vált.
Egyúttal az is ő volt, aki megnyitotta New York első görkorcsolyapályáját. Mindezek mellett azzal is sikert aratott, hogy feltalálta a nappal szekrénnyé alakítható, felcsukható ágyat, amelyet róla neveztek el.
Plimpton kétsoros görkorcsolyázásának elterjedésével az egysoros jó időre háttérbe szorult, később azonban, amikor már a görkorcsolya betört a látványos sportok területére, mint a különleges és szinte akrobatikus mozgások eszköze, ismét megjelent a színen.

Ez a gyorsasági versenyekhez  gyártott, egysoros korcsolya szinte már egy komoly jármű.

Mi volt a legfontosabb változás a görkorcsolyáknál?
Bár a kétsoros korcsolya bevezetése is jelentős fordulópont volt, még annál is nagyobb változást hozott a golyóscsapágy alkalmazása a görkorcsolyagyártásban, amely a 19-dik század végére már sok helyen meghonosodott. Jelentősége abban állt, hogy a golyóscsapágy révén jóval kisebb lett a kerekek súrlódása, a felfüggesztésüknél, és ez felgyorsította a haladást. Ennek 1884-es bevezetése után ugrásszerűen megnőtt az eszköz népszerűsége, s ennek hatására a századfordulón az emberek már nemcsak magányosan görkoriztak, hanem csoportokat is alapítottak, hogy meccseket is lejátszhassanak a görkorcsolyájukkal. Ezután sorra alakultak meg az egyesületek és a görhokicsapatok is. A szerveződések számának növekedésével azután 1921-ben létrejött az Európai Görkorcsolyázó Szövetség (CERS), 1924-ben pedig a Nemzetközi Görkorcsolya Szövetség (FIRS). A huszadik század folyamán azután már csak a háborúk tudták megakasztani a folyamatot, amelynek során egyre inkább terjedtek a bajnokságok. Az első nemzetközi görhokibajnokságot 1936-ban rendezték meg, Stuttgartban, s egy évvel később, Monzában tartották meg az első gyorsasági görkorcsolya világbajnokságot. Mindezek során az eszköz továbbfejlesztése mellett természetesen a hozzá alkalmas lábbelik újítása is folyamatosan zajlott. Mára a biztonságos és korszerű anyagokból készült görkorcsolya-cipők garmadája kínálja magát a sportboltok polcain.

Volt, aki a görkorcsolyát illetően nemcsak azon gondolkodott, hogy egy- vagy kétsoros legyen-e, hanem hogy ne legyen-e egy kicsit bicikli is. Egy svéd újító, Edvard Petrini a képen látható, pedálos korcsolyával próbálta megoldani ezt az összeházasítást, 1920 táján. Reméljük, tükrös báltermekbe nem ment be vele.

Hogyan jött vissza az in-line korcsolya?
Egy sportolás iránt érdeklődő, vállalkozó testvérpár, Scott és Brennan Olson a nyolcvanas évek elején egy alkalommal egy minneapolisi sportboltban járt, amelyben régebbi holmikat is árultak. Ezek közt találtak rá egy egysoros görkorcsolyára, még a hatvanas évekből. Scott és Olson felismerte, hogy ha korszerűsítik ezt az eszközt, akkor ezzel megújíthatják a sportágat, új színt vihetnek a nagyobb ügyességet és merészséget igénylő versenyekbe. Ezért hazavitték a korcsolyát és nekiláttak, hogy újratervezzék. A hokinál kifejlesztett megoldások nyomán pl. a szerkezetet egybeöntötték a cipővel, s emellett erősebb poliuretán kerekeket erősítettek rá és gumifékkel is felszerelték. Az így megújított in-line skate gyártására pedig egy külön céget is létrehoztak, Rollerblade néven, amely hamarosan a görkorcsolya szinonimájaként vált közismertté. 1989-re már több mint hárommillió egysoros korcsolyát adtak el, s két évvel később a legjelentősebb in-line gyártók még egy külön szövetséget is létrehoztak: a Nemzetközi In-line Görkorcsolya Szövetséget (IISA). Ettől kezdve egyértelműen elkülönül egymástól az egy-, illetve kétsoros görkorcsolyával versenyzők köre. A világversenyeket pedig 1999 óta kizárólag az egysoros korcsolyát használók számára rendezik meg. A kétsoros görkorcsolya viszont változatlanul hatalmas népszerűséggel van jelen azok körében is, akik számára nem feltétlenül a versengés a legfontosabb, hanem például azzal is megelégednek, ha fitten tartják magukat és minél sportosabban élik az életüket. Ezért pl. a fitness-görkorcsolyák eladási statisztikái semmivel sem maradnak le a versenysporthoz használt eszközökétől, sőt. Azok sem panaszkodhatnak, akik gyerekeknek szánják az árujukat. A jéghez használtnál jóval fiatalabb görkorcsolya mára az egyik legnépszerűbb eszközzé vált. De a diszkó-korszak idején a görkorcsolya a szórakozásba is erőteljesen benyomult: a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig görkorcsolya diszkók is működtek. Ezek fedett, fapadlójú termek voltak, amelyekben kerek vagy ovális pályán, az óramutató járásával ellenkező irányban, zene kíséretében görkorcsolyázhattak a vendégek. És bár a diszkó-korszak hanyatlásával ezek száma meglehetősen lecsökkent, néhány helyen – elsősorban Amerikában – máig működik görkorcsolya diszkó. Aki kíváncsi ezekre, az olykor moziban is találkozhat ilyenekkel: a Roller Boogie, a Skatetown U.S.A., a Xanadu vagy az Ápolandó ápolók című filmekben is láthat néhány, görkorcsolya diszkóban játszódó jelenetet.
A magyarban egyébként a megjelenésekor, 1897 táján a „kerékkorcsolyázás” illetve a „karikás korcsolyákon űzött korcsolyázás” nevet adták a tevékenységnek.

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum