Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Tutanhamon kesztyűjétől a muffig

2018. január 19., 17:30
 

A kesztyű legfontosabb funkciója az, hogy védje az ember kezét a hidegtől. Az első híradást erről a ruhadarabról mégis a melegebb éghajlatú vidékek képein látjuk, ami arra utalhat, hogy esetleg ott jöhettek létre az első kesztyűk. Ebben azonban nem lehetünk biztosak, hiszen az is lehetséges, hogy ez csak azért látszik így, mert csupán itt maradtak fenn a kesztyűről információk. És talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt feltételezzük, hogy a hűvösebb földrészeken hamarabb készítettek ilyen ruhadarabot, amelyek többsége egyébként egyujjas lehetett.


 
A ma leginkább esküvőkön használt, hosszú csipkekesztyűk őse a 13-dik században született meg, a főúri udvarokban.

Az előkelőség kifejezője
A leghíresebb lelet az egyiptomi Tutanhamon fáraó (i. e. 14. század) sírjában talált kesztyű. Ez a sír feltárásakor a trónszékhez tartozó, gyönyörűen megmunkált lábtámaszon hevert, amikor megtalálták. A lábtámasznak szimbolikus jelentősége volt: a fáraó minden alkalommal, amikor rálépett, képletesen eltiporta az ország ellenségeit, akik megtestesítői konkrétan is jelen vannak a bútordarab fajansz és kőberakásos díszítésén. A lábtámasz jobboldalán három afrikai fogoly és három íj, a baloldalán pedig három ázsiai fogoly és három íj látható. Elképzelhető, hogy a kesztyűnek is volt szimbolikus jelentése, és esetleg a fáraó népének és hatalmának felsőbbségét fejezte ki, a többiekkel szemben.
Mindenesetre a további, ó-egyiptomi királysírok feltárásakor is találtak a kesztyű szerepére utaló képeket. Az egyiken például a leigázott népek képviselői ajándékokkal járulnak a trónján ülő fáraó elé, és az ajándékok között díszes kesztyűk is vannak.
Később, a görögök világában szintén az előkelők ruhadarabja lehetett a kesztyű, amelynek divatját azonban a katonák akár meg is vethették, az elpuhultság és a kényeskedés kifejezőjének tekinthették. Az egyik leghíresebb görög hadvezérről, Xenophónról például fenn maradt egy történet, amely szerint lenézően nyilatkozott a perzsa satrapákról (ők a tartományok közigazgatásának fejei voltak és a királyokéhoz hasonló udvartartást vezettek), amiért azok kesztyűt viseltek. Ugyanakkor a görögök körében a kesztyű nem feltétlenül a kiváltságosok tárgya volt. Mivel a görög kultúrában nagy szerepet játszott a testedzés, így a szigorúságáról híres spártai államban ez a kesztyű szerepét is megváltoztatta. Itt jelent meg elsőként annak gyakorlata, hogy ezt az eszközt sportoláshoz is használták: a Lükurgusz által alapított, nyilvános játékokon a fiatal lányoknak kesztyűt kellett húzniuk a birkózáshoz. Részben azért, hogy ne csússzon le a kezük a másik testéről, a fogások során, de részben azért is, hogy amikor férfiakkal szemben álltak ki, olyankor valamennyire kiegyenlítsék a kezük kisebb méretéből adódó hátrányokat. Egy vastagabb anyagból készült kesztyű segíthette őket ebben.
A rómaiak szintén hordtak kesztyűt, aminek létéről az ifjabb Plinius (61–112) római író leveleiről tudunk.
A nyugat-európai királyi udvarokban azután a 7-dik században válik elterjedt tárggyá a kesztyű.

A bíborosi kesztyűket gyakran szimbolikus mintájú hímzésekkel díszítették.

Új szerepben a kesztyű: az adományozás kifejezője
A középkorban az uralkodók nemcsak a saját rangjukat és hatalmukat fejezhették ki egy kesztyű birtoklásával, hanem azt is, hogy ilyesmit másnak is adományozhatnak. Amikor például egy-egy jól fejlődő szász város vásártartási vagy vámkivetési jogot kért a fejedelemtől vagy a királytól, az uralkodó azzal erősítette meg a jog megadását, hogy a városnak egy kesztyűt küldött. Ugyanígy az egyházi vezetők tárgyai közé is bevonult a kesztyű. Amellett, hogy a színével a papi méltóság fokozatát is jelölte, elsősorban arra használták, hogy a papság beiktatás jogát fejezze ki. A püspökök, bíborosok kesztyűi akkoriban a legdíszesebb és leggazdagabban ékesített darabok között voltak. A 12-dik században a főpapok egy darabból és varrás nélkül készült, horgolt, gyönggyel és drágakövekkel ékesített kesztyűket is hordtak. De általában is szaporodott az egyre díszesebb és egyre differenciáltabban megmunkált ruhadarabok száma, hiszen a textilipar és az ahhoz kapcsolódó technikák is fejlődtek. Ennek következtében például a frank uralkodók udvarában már csipkével díszített kesztyűket is készítettek. A 10–11-dik századi angol és spanyol uralkodók pedig gazdagon díszített selyem- és bőrkesztyűket viseltek.
A kesztyűk többsége a 13-dik századig többnyire a csuklóig vagy kicsit tovább ért, a 13-dik században azonban már megjelentek a könyékig érő kesztyűk is, amelyekben elsősorban a nők pompáztak. Ezek a hosszú kesztyűk többnyire finom lenvászonból vagy selyemszövetből készültek. Később, a lovagi párbajok korában a férfiaknál szintén nagy szerepet kaptak a hosszított, olykor merev peremekkel is ellátott kesztyűk, amelyek itt a kar védelmét szolgálták. Az erős bőrök mellett azután, a páncélos vitézek korában természetesen a páncélruhát kiegészítő, rafinált technikákkal elkészített lemezkesztyűk is megjelentek.
A 15. században a lovagi tornán részt vevők és a hadba vonulók már ilyeneket viseltek. A lemezkesztyűket finom bőrrel bélelték ki, hogy ne sértsék fel a lovagok bőrét.

És még egy új szerep: kihívás és sértés
A középkorban alakult ki a kesztyűnek az a tulajdonsága, hogy az emberek közti személyes viszony harciassá válását is jelezhette. Ha valaki úgy érezte, hogy megsértették, akkor a sértés viszonzásaképpen kesztyűt dobott a másik arcába vagy a lába elé. Ha a másik fölvette a kesztyűt, azzal jelezte, hogy áll elébe a kihívásnak, és kész megbeszélni a kesztyű tulajdonosával, hogy hol és mikor fogják megejteni a párbajt. A „fölvette a kesztyűt” szólásunk ma is azt jelzi, hogy valaki hajlandó elfogadni egy kihívást, és belemenni egy – ma már természetesen nem egy szó szerint vett, hanem képletes – párbajba, vagyis egy vitába. A középkorban és még igen hosszú ideig azonban a kesztyű odadobása még valóban súlyos, akár vérre menő konfliktus kirobbantását jelentette. (Minderről részletesebben korábbi cikkünkben olvashatsz>>)

Hogy egy pillanatra se fázzon a kezünk...

Új anyagok és technikák
A reneszánsz korban a kesztyű egyre határozottabban divatdarabbá vált, amin sokat lendített, hogy a horgolás mellett a kötést is alkalmazták a készítésében. Ugyanakkor a 15-dik században a kesztyűkészítő mesterek elsősorban a szíj- és szerszámkészítők közül kerültek ki, akik emellett bőrmellényt és bőrnadrágot is varrtak. A kesztyűkészítés tehát főként a bőrhöz kötődött, és ezért elsősorban azokban az országokban erősödött meg és fejlődött gyáriparrá, ahol megfelelő minőségű és mennyiségű bőr állt rendelkezésre. Ilyen volt Spanyolország is, ahol a kesztyűsök igyekeztek minél többféle bőrből készíteni a kesztyűjüket, amivel azonban a bőrkikészítés tudománya nem mindig tudta tartani a lépést. Előfordult, hogy a bőrök szagát nem sikerült egészen eltűntetni, ám a spanyol kesztyűsök erényt tudtak faragni a szükségből, és különleges illatosítókat vetettek be a szagok elfedésére. Végül ez hozta meg a számukra a világhírt is, hiszen illatosított kesztyűvel sehol másutt nem álltak elő. Ezért aztán a spanyol kesztyű hamar luxuscikknek számított, és elsősorban a királyi udvarokban és a főurak körében vált közkedveltté. A spanyol kesztyűkkel csak az olaszok versenyezhettek. És bár a skót és az ír kesztyűgyártás is nagy hírnévre tett szert (az írek pl. különlegesen finom báránybőr kesztyűikről voltak nevezetesek), a legjelentősebb kesztyűgyártás később mégis Franciaországban alakult ki: a 17-dik században a legszervezettebb és legtöbb munkást foglalkoztató kesztyűgyárak Párizsban, Grenoble-ban és egyéb, francia városokban működtek. A nagyüzemi kesztyűgyártás a grenoble-i Xavier Jouvin (ejtsd: zsuven) jóvoltából indult meg. Ő felismerte, hogy a siker alapja a minden részletre kiterjedő  alaposság és szakszerűség, ezért az ő üzemeiben már nagyon pontos méretezés alapján gyártották a kesztyűket. Ehhez előzőleg több ezer kézről vettek méretet, és a följegyzett adatok alapján 32 nagyságot állapítottak meg. Így elsőként itt vezették be, hogy a kesztyűket a cipőkhöz hasonlóan pontos méretekkel gyártják. Jouvin ráadásul az eszközöket is korszerűsítette, és1834-ben elkészítette a kesztyű formájának megfelelő kivágókéseket, az ún. kalibereket. Találmánya azután egész Európában elterjedt, amelynek révén egyre több kesztyű készült. Ez a növekedés pedig a gépesítés igényét is megteremtette, így 1867-ben el is készült az első kesztyűvarrógép. Ez pedig megnyitotta az utat a nagyüzemi termelés felé, amelynek során azután a kesztyűk sokféle fajtája kerülhetett be a forgalomba, az egyujjas gyerekkesztyűktől a különleges anyagokból készült ipari- és sportkesztyűkön vagy konyhai fogókesztyűkön át az orvosi kesztyűkig.
A kesztyűnek, mint formának eddig egyetlen riválisa akadt, és ez a muff volt. A neve valószínűleg a latin kéz jelentésű manu szóból és annak származékaiból ered. A francia moufle szó az egyujjas kesztyű, de az emelő csigasor neve is volt. Magyarul olykor karmantyúnak is hívták. A legendák szerint az olaszok találták ki, de elsősorban Oroszország hideg vidékein terjedt el, és onnan került be más országokba. Nálunk a huszadik század elején vált divatossá. A muff egy olyan, belül üreges szőrmehenger vagy téglatest, amely a két oldalán nyitott, és a bélésén egy gumikarika biztosítja, hogy jól zárjon, miután a gazdája beledugta a kezét. Hogy mégse kelljen mellőzni a táskák előnyeit, odabenn egy zseb is van, a pénztárcának és a kulcsoknak. Egykor a legkülönfélébb szőrmékből gyártottak muffokat, amelyeket finom zsinórral lehetett nyakba akasztani. A korcsolyapályákon különösen pompás látványt nyújtott a sok muff, a hosszú kabátokban sikló nőkön. Oroszországban időnként ma is nagy divat, ami érthető is, hiszen a telek ott a leghidegebbek.
A muff divatja azonban sosem tudta igazán megrendíteni a kesztyűgyártást, hiszen a hétköznapokban a kesztyű sokkal praktikusabb. A „muff” elnevezésnek pedig e nélkül is megvan a helye, a csövek világában, ahol az összeilleszthető csövek egyik felének a tágasabb részét jelöli.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum