Korrupció, mutyi, panama

2018. szeptember 27., 14:30
 

Kisebb-nagyobb üzleti vállalkozások kapcsán gyakran halljuk, hogy a dolgokat mutyizással intézték el, a résztvevői korruptak voltak vagy panamát lehet sejteni az ügyleteik mögött. A történelem során több politikusnak is le kellett mondania vagy börtönbe is kellett vonulnia, amiért részt vett valamilyen mutyiban, korrupcióban vagy panamában. De vajon honnan jöttek ezek a szavaink?


 

Mutyi vagy korrupció?
A „mutyi” szavunk valószínűleg a kártyások világából ered, ahol a haszon elfelezésére utalt. És mivel az kissé enyhébb bűn, kevés kivételtől eltekintve a szót is inkább az enyhébb csalásokra használjuk. Alapja a fél (1/2) jelentésű francia moitié (muatjé) lehet, amely német közvetítéssel került hozzánk. Nincs kizárva azonban, hogy a „mutyi” bevezetésében inkább a titkolózás játszotta a szerepet, és így egy hangfestő szó volt a kiindulópont, amely a sutyiban (titokban) és a népies mityimutyi (ravasz) összevonásából keletkezett. Mindenesetre mára egyértelműen az olyan akciókra használjuk, amelyekben a háttérben piszkos egyezségeket kötnek.
Ennél nagyobb fajsúlyú cselekvésekre utal a korrupció szó, amelynek jelentésében már az erkölcsi züllésre való utalás is ott van. A szónak a latin megront, megveszteget jelentésű corrumpere, corruptus az alapja. (Ez a con- = össze, és a rumpere = tör, repeszt elemekből állt össze, vagyis szó szerint összetörést jelent.) A kifejezés kiválóan érzékelteti, hogy mi is zajlik a korrumpálások során, amikor valóban összetörik, megrontják a dolgok természetes menetét. A korrupció egyik leggyakoribb formájában valaki például vállalkozóként azt ajánlja fel egy állami hivatalnoknak vagy politikusnak, hogy ha őt hozza ki egy pályázat győztesének, akkor az így elnyert pénz negyven-ötven százalékát különféle manipulációk útján neki fogja visszacsorgatni. A manipulációk egyik legjellemzőbb formája, hogy az elvégzendő munkákat túlárazzák, és miután a munkát elvégzőknek kiutalták a jóval alacsonyabb bért, a különbözetet megkapja a korrumpált politikus, mintegy a „kedvessége”, az „előzékenysége” fizetségéül. De az összeget nem létező munkára is elkönyvelhetik. Gyakran nemcsak pénzzel korrumpálják a tisztségviselőket, hanem különféle szolgáltatásokkal is, amelyeket ingyen bocsátanak a rendelkezésére. Ezek lehetnek luxus-utak (repülőkkel, hajókkal), tengeri nyaralások, jegyek kiemelt eseményekre, ingyenes kaszinózások vagy egyszerű lakáshasználatok. A huszadik-huszonegyedik század társadalmainak egyik legnagyobb problémája, hogy a korrupciók szinte áttekinthetetlenül behálózták az emberek életét. Minél nagyobb a korrupció, a „lekenyerezés” a hétköznapi élet területén, annál elfogadottabbá válik a politikában is, ami viszont előbb-utóbb akár egy egész ország tönkretételéhez is vezethet.

Panama a csatorna nélkül drámai módon vágja ketté az óceánt.

Szegény Panama!
A panama szó használatával óhatatlanul is a legnagyobb korrupciók szimbólumává tettünk egy egész országot, a közép-amerikai Panamát, mai nevén a Panamai Köztársaságot. Ennek az az oka, hogy a 19-dik század végén itt zajlott le az első olyan, nagyszabású lopás- és csalássorozat, amelynek nyomán azután a hasonló eseteket az ország nevével kezdték jelezni, vagyis itt egy tulajdonnév vált köznévvé.
Panamát a földrajzi fekvése hozta abba a helyzetbe, hogy egy idő után egy nagyszabású vállalkozás színterévé kellett válnia. Az ország ugyanis természetes szárazföldi hídként húzódik Dél- és Észak-Amerika között, amivel hosszú időn át megakadályozza, hogy a déli partjainál lévő Csendes-óceánról hatalmas kerülők nélkül át lehessen jutni az északi partjainál lévő Karib-tengerre. Ezért már a földrajzi felfedezések korában felvetődött, hogy a földjét keresztben át kéne vágni, és egy csatornával kéne segíteni az utazókat abban, hogy könnyen átjussanak egyik tengerről a másikra. Ezt addig a spanyol hódítók úgy oldották meg, hogy a hajóikat gyalog átvitték a szárazföldön az Atlanti-óceán partjáról a Csendes-óceánéra. Ebből azonban nyilvánvalóan nem lehetett rendszert csinálni. A helyzeten az sem segített, hogy közben, 1855-ben megépült az Újvilág első interkontinentális vasútvonala, amely Panamavárostól Colón városába vezetett, és amelynek később nagy szerepe volt a kaliforniai aranyláz idején. A Kaliforniában kitermelt aranyat ugyanis a földszoroson keresztül szállították át vasúton, az USA keleti partjára. Mindettől azonban a hajósoknak továbbra is elképzelhetetlenül nagy utat kellett megtenniük, ha át akartak jutni a tengeren. Ezért amikor a Föld egy másik pontján megépítették a Szuezi-csatornát, ennek sikere láttán a franciák határozott lépéseket tettek egy hasonló átjáró létrehozásáért, és tárgyalni kezdtek a columbiai kormánnyal, amelynek uralma alatt egyébként meglehetősen bizonytalan politikai légkör uralkodott Panamában. A tárgyalások azonban sikeresek indultak, és a kolumbiai kormány engedélyt adott a francia Ferdinand de Lesseps diplomatának a hajózócsatorna építésére, a panamai földszoroson át. Lesseps előzőleg maga is részt vett a Szuezi-csatorna építésében, és nagy reményeket fűzött az új vállalkozáshoz. Ezért nemcsak a szakembereket mozgósították, hanem a pénzvilágot, a részvénypiacot is. Nagy hírverést rendeztek a vállalkozás körül, ami kezdetben sikert is hozott. Az 1879-re elkészült tervek nyomán azonnal elkelt 1,2 millió részvény, és 1881-ben a Lesseps által létrehozott Óceánközi Csatornaépítő Társaság 400 millió aranyfrank tőkével vághatott bele a munkálatokba.
Mivel Panamában a két óceán közötti távolság nem több 70 km-nél, a mérnökök és tervezők azt gondolták, hogy könnyen elvégezhető a föld kimélyítése, még a nagyméretű hajók számára is. Csakhogy míg a Szuezi-csatornát sík, sivatagos terepen építették, kiderült, hogy Panamában mégsem tudják hasznosítani az ott szerzett tapasztalatokat, hiszen itt trópusi erdővel fedett dombvidéken kellett kiépíteni az átjárót. Ezzel pedig, úgy látszik, a tervezők nem számoltak.

Panamában több, másutt már ritka állatfaj – például kolibriféle, cserepesteknős, eperbéka, tapír stb. – is él. Mellettük a háromujjú lajhár is ott van.

Mitől vált rémálommá az építkezés?
Lesseps ugyan azt ígérte, hogy a csatornát hat év múlva átadják, de mivel nem mérték fel jól a lehetőségeket, a munkálatok során egyre több váratlan költség merült fel. A talaj kivájásához hatalmas mennyiségű sziklát kellett eltávolítani, sőt, folyókat is el kellett terelni, amivel olykor földcsuszamlásokat és árvizeket is okoztak. A szakemberek tudása és tapasztalata kevés volt ahhoz, hogy zökkenőmentessé tegyék a munkálatokat. Ráadásul a dilettantizmusuknak nemcsak az építkezés lelassulása és megdrágulása lett a következménye, hanem az is, hogy a megzavart természeti körülmények miatt a sárgaláz és malária is erősebben támadott. Munkások tízezrei haltak meg az építkezések idején, ami természetesen lázadásokhoz is vezetett. 1885-re a költségek jóval meghaladták az eredetileg betervezett összegeket, a csatornának eközben mégis csak a hatoda készült el. Ekkor bevonták az addigra már nagy hírnévvel rendelkező, francia Eiffel-irodát is, de főként azzal kísérleteztek, hogy minél több pénzt tudjanak mozgósítani. Ennek során pedig a hazardírozástól sem féltek. Felelőtlenül bocsátottak ki további részvényeket, sőt, kormányzati támogatással még lottót is szerveztek, amelyből azonban nem folyt be a várt összeg. Ennek következtében mintegy 800 ezer kisbefektető veszítette el 1,5 milliárd frankját, miközben az építkezés körül magukat aktivizáló politikusok és pénzemberek jelentős összegeket vettek le a saját gazdagodásukra, mint az állam, mind a befektetők pénzeiből. 
1899-re a vállalkozás kudarcba fulladt, a munkálatokat le kellett állítani, és a vállalat május 15-én csődöt jelentett.
A felháborodott közvélemény nyomására Lessepset, a fiát és a cége vezetőit bíróság elé állították, sőt, mellettük 150 képviselő, köztük hat volt miniszter és három volt kormányfő ellen is eljárás indult. Az ő bűnük az volt, hogy kenőpénzeket fogadtak el a vállalattól, és ezek fejében eltitkolták annak rossz pénzügyi helyzetét, vagyis becsapták a befektetőket. Mivel ők engedélyezték az újabb (és teljesen megalapozatlan) kötvénykibocsátásokat, oroszlánrészük volt abban, hogy a kötvényesek hatalmas összegeket veszítettek, és ezért bűnhődniük is kellett.
Az alapító Lesseps még a per során meghalt, de fiának jelentős pénzbüntetést kellett fizetnie és börtönbüntetést is kapott. A politikusok közül is sokan kerültek börtönbe. Néhányan közülük nem tudták elviselni a lelepleződést, és öngyilkosok lettek, mások Angliába menekültek. És bár később a csatornát konszolidált körülmények között sikerrel megépítették, a panamai építkezés botránya örök időkre a szélhámosság szinonimájává tette az ország nevét.

Az első magyar politikus, akit panamával vádoltak
Magyarországon elsőként Lukács László miniszterelnököt vádolták meg panamázással, 1912-ben. Róla Désy Zoltán függetlenség párti képviselő állította azt, hogy 1910-ben 4 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, állami üzletek címén, és azt a Munkapárt képviselőválasztási kampányára fordította. Désy ennek során Európa legnagyobb panamistájának nevezte a kormányfőt, ám erre nem voltak a kezében közvetlen bizonyítékok, ezért a váddal nem ment a bíróságra. Minderre a miniszterelnök azzal válaszolt, hogy ő viszont rágalmazási pert indított ellene. Csakhogy a bíróság felmentette Désyt a rágalmazás vádja alól, és ezért Lukács Lászlónak 1913. június 10-én le kellett mondania a posztjáról.
Panama országa pedig azóta kevésbé az ilyen és ehhez hasonló akciókkal hívja fel magára a figyelmet, és sokkal inkább a különleges kultúrájával, természeti szépségeivel, nemzeti parkjaival és jó néhány, már csak ott látható állatfajával. Így az utazók is ritkábban utaznak el oda azért, hogy valamilyen furcsa üzleti vállalkozásban is részt vegyenek, az esetek többségében inkább turistákként mennek oda, hogy élvezzék az ország látnivalóit.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum