Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A mesebelinek látszó axolotl

2019. február 22., 14:06
 

Az axolotl minden bizonnyal a világ legaranyosabbnak tartott állata, amelyet sokan azonnal hazavinnének játszótársnak, ha nem a víz alatt élne. Most azonban az is kiderült róla, hogy nem pusztán az elbűvölésünkre képes, hanem akár arra is, hogy jelentősen hozzájáruljon bizonyos betegségeink meggyógyításához. 2018-ban a Minnesotai Egyetem kutatásaiból az derült ki, hogy az axolotl sajátos regenerálódási képességeinek feltárása az ember számára is hasznosítható lehet.


 
Az axolotl alakja erősen hasonlít a többi szalamandráéra.

A szervek újranövesztése és a fehérjék
A szalamandrafélék általában képesek arra, hogy ha megsérül egy testrészük vagy akár el is veszítik azokat, egy idő után képesek újranöveszteni, és ezzel tökéletesen visszaállítani a testük korábbi, ép állapotát. Az axolotl azonban ezen felül még arra is képes, hogy a legsúlyosabb esetekben, például a gerincvelőjét érő sérüléseknél is helyreállítsa az idegpályák működését. Ez pedig azért különösen fontos, mert ugyanerre például az emberi szervezetben egyáltalán nem látunk példát. Ha egy gerincsérülésnél megszakadtak az idegi összeköttetések és ez bénulást okozott, akkor ezt az állapotot az emberi szervezet sem magától, sem külső segítséggel nem tudja az eredeti állapotába visszaállítani. Ám ha a tudomány meg tudja fejteni az axolotl titkát, akkor van remény arra, hogy ennek tanulságait az emberek gyógyításában is hasznosítani lehet. Bízhatunk benne, hogy akik egy gerincsérülés során lebénultak, azok hamarosan ismét járni tudnak.
Az axolotlokkal végzett kutatások során az derült ki, hogy az állat szervezetében egy fehérje teszi lehetővé az idegek ismételt összekapcsolódását. Ez a c-Fos nevű fehérje járul hozzá ahhoz, hogy az axolotl sérült gerincvelőjénél a gliasejtek gyorsan elkezdjenek szaporodni, és újjáépítsék az idegek közötti kapcsolatokat, miáltal az állat ismét mozgatni tudja a testét. A felismerésnek ránk nézve az a jelentősége, hogy ez a fehérje az emberi szervezetben is jelen van, elvileg tehát az embernél is elérheti ugyanezt a hatást. Csakhogy itt a c-Fos ilyenkor nem tud aktivizálódni, ezt ugyanis egy másik fehérje, a Jun protein akadályozza. A Junnak abban van szerepe, hogy az emberi gerincvelő sérülése után a gliasejtek hegszövetet képezzenek, márpedig ahol megindult a hegesedés, ott lezárulnak a folyamatok és az idegsejtek nem tudnak újból összekapcsolódni. A feladat tehát az, hogy valamilyen módon megakadályozzák ezeken a területeken a Jun fehérje működését, és ezzel kiküszöböljék a gerinchez közeli szövetek hegesedését. Ha ez sikerül, akkor az embernél is lehetővé válik az idegsejtek visszaépülése, és nemcsak a gerincvelőnél, hanem az egyéb testrészek idegi sérüléseinél is. Mindehhez természetesen még további kutatások hosszú sorai kellenek (hiszen például a hegesedés kiiktatása is tartalmazhat veszélyeket), de ettől függetlenül annyi már ma is bizonyos, hogy ezek a furcsa és ritka állatok eddig is jelentősen hozzájárultak a tudomány és a gyógyítás fejlődéséhez.

Ez a kis albínó valóban olyan, mintha egy meséből érkezett volna.

Hol találkozhatunk ma axolotlokkal?
Az axolotl teljes rendszertani neve mexikói axolotl. Ez is utal rá, hogy az állatnak Mexikó az őshazája. Az ott walking fish néven is ismert axolotl egykor az azóta lecsapolt Texcoco-tóban és a Zumpango-tóban is jelen volt, ma azonban már csak a Mexikóváros közelében fekvő tavakban él. Nevét még az azték kultúrában kapta, amelyben vízi kutyának tekintették (atl=víz, xolotl=kutya). Valószínű, hogy a halál és egyben az újjászületés kutya fejű istenéhez, Xolotlhoz is hozzá kötötték a mítoszaikban. (Az egyik legnépszerűbb mítosz szerint a Földön elsőként megjelenő embereket megölték az istenek, ám ezek egyike, Xolotl néhány emberi csontot visszahozott, és azután ezekből teremtették újra az embereket.) Igaz, a feje elég széles, de annál laposabb, minthogy egy kutyához hasonlíthatnánk. Ráadásul a teste a szalamandráknál, gőtéknél megszokott, gyíkszerű formát mutatja. Mindez azonban már nem fogja megváltoztatni a nevét.
A kifejlett állatok átlagos hossza 30 cm, de 45 cm-re is megnőhetnek. Farkuk erős, oldalról lapított evezőfarok, szemhéj nélküli szemei távol ülnek egymástól. Lábai rövidek, de erősek, és eltérő számú ujjakkal rendelkeznek: az első lábakon négy, a hátsón pedig öt hosszú és vékony ujjuk nő. Mesterséges tenyésztésük során alakult ki az albínó, vagyis színtelen fajtájuk, amelybe a talán legizgalmasabb kinézetű axolotlok tartoznak. De emellett többféle színes változatuk is létezik, az aranytól a feketéig. Különösen a tigrisszalamandrával való keresztezésük hozott izgalmas színváltozatokat. Sajátosságuk még, hogy a fogaik a gyomorszájuknál vannak, ezért a táplálékukat vákuummal szívják be, és csak belül kezdik el megrágni. Ragadozók, s a vízben élő rákokkal, kisebb halakkal, rovarokkal és kétéltűekkel táplálkoznak. Ezekre szürkületkor és éjjel vadásznak. Olykor a kisebb fajtársaikat is bekapják, tehát a kannibalizmus sem idegen tőlük. Zsákmányukat a szaglásuk révén találják meg. A hűvösebb hőfokot kedvelik, ha túlságosan fölmelegszik a környezetük, abba akár bele is halhatnak. Ez is az oka, hogy leggyakrabban az aljzaton tartózkodnak.

Természetesen plüssnek is kell lennie, axolotlból!

Mitől olyan vicces az axolotl?
Nem vitás, hogy a kinézetük szokatlan és egyedülálló. Emögött azonban nem a gazdag színváltozatok állnak, hanem elsősorban az, hogy az axolotl egész életében megőrzi a lárva állapotát, és ettől emberi szemmel nézve olyan, mintha még felnőtt korában is kisgyerek maradt volna. Sajátossága, hogy ivarérett korában is megtartja a víz alatti életmódját, és ezért a feje két oldalán megmarad a kopoltyúja, több párban is. Szokványos esetben a kétéltűeknek felnőtt korukban a szárazföldön élnek, visszafejlődik a kopoltyújuk és áttérnek a tüdős lélegzésre. Az axolotlról azonban csak olyankor válnak le a kopoltyúi, ha pl. kiszárad a tó, amelyben addig élt, és kényszerből át kell váltania a szárazföldi életmódra. Ha azonban erre semmi nem kényszeríti, akkor magától nem hagyja el a víz alatti életmódot és a lárvákra jellemző tulajdonságait.
A lárvakori állapot megőrzését a tudományban neoténiának hívják. A neoténiás állapot az axolotl mellett még a barlangi vakgőtére és néhány közeli rokon fajra is jellemző. Az átalakulás elmaradásának az az oka, hogy ezeknek az állatoknak a pajzsmirigye nem választja ki az átálláshoz szükséges hormonokat, köztük a tiroxint. Vagyis az állatba nincs eleve beépítve az átalakulás folyamata, nem faji sajátossága a metamorfózis, mint a többi kétéltűnek. Ha azonban a szervezetébe mesterséges úton bejuttatják a tiroxint, akkor az axolotl is keresztülmegy a folyamaton. A mégis átalakult axolotlok azután a mexikói tigrisszalamandrára hasonlítanak.
A neoténia jelensége egyébként minden fajnál érdekes lehet. A törzsfejlődés szempontjából neotén jegyeknek nevezik azokat a jellegzetességeket, amelyek az ősibb fajok fiatal egyedeit összekötik a későbbi faj felnőtt egyedeivel. Az ember is számos neotén jeggyel rendelkezik, amelyek a csimpánzok fiatal tagjaival kötik össze.
Az axolotl régóta a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Életét nemcsak a város terjeszkedése és a víz minőségének romlása veszélyezteti, hanem az is, hogy az ember által újonnan betelepített halfajok gyakran tekintik a zsákmányuknak. További veszélyt jelent, hogy a mexikóiak is szeretik ínyencségként feltálalni, ünnepi alkalmakkor. Ezt az ottani hagyományok is erősítik, hiszen az elődeik, az aztékok szent állatnak tekintették, és máig megmaradt annak szokása, hogy az ünnepeken mindenképp jelen kell lennie az étkek között. Így hiába tiltják a törvények, a helyi piacokon még ma is árulnak titokban kihalászott axolotlokat. 2009-re már aggasztóan kevés maradt csak belőlük: a vadon élő egyedek számát 700–1200-ra becsülték. Szerencsére sokan gondját viselik ennek a fajnak, és igyekeznek jól karban tartott akváriumokban szaporítani az axolotlokat, amelyek a tudományos hasznuk mellett még az emberek szórakoztatását is szolgálják. Nem egyszer novellák, regények és filmek hőseivé is válnak, így pl. Szerb Antalnál is megjelennek A Pendragon legenda c. regényben, Julio Cortázar  novellát írt róluk, a német Kevin Kay Axolotl und seine Freunde (Axolotl és barátai) címmel írt egy gyerekkönyvsorozatot, és még sorolhatnánk. A Hydropi és a Felino pokémonokat is az axolotlról mintázták.
Sokan úgy tekintenek az axolotlra, mintha egy másik bolygóról érkezett volna, és ettől rendkívül izgalmasnak, mesebeli lénynek látják. De talán a tudományos kutatások mellett ez is hozzásegíti majd ezt az állatot, hogy ne csak a könyvekben és a filmeken, hanem a valóságban is hosszú életű legyen itt, a Földön.

 

Lévai Júlia

Még több különleges kétéltűről olvashatsz a Mi MICSODA sorozat Hüllők és kétéltűek című kötetében.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum