Új feltételezések a Vénuszról |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
Egy csillagászati folyóirat, az Astrophysical Journal Letters nemrég arról számolt be, hogy tudósok egy csoportja szerint a Vénuszon egykor óceánok lehettek. Ez azt jelenti, hogy elvileg a múltban ott is volt élet. Ugyanakkor a Vénuszon ma majdnem teljesen kizárt az élet lehetősége: a bolygón 450 Celsius-fokos a hőmérséklet, és csupán hatvan-hetven kilométeres magasságban, az égitestet borító vastag felhőpárnában akad egy olyan réteg, ahol alacsonyabb a hőség és vízpára is található. Emellett a légkört a szén-dioxid uralja, a légköri nyomás pedig a földön mérhetőnek a kilencvenszerese. A Vénuszon tehát szinte száz százalékban végbement egy olyan folyamat, amely modellszerűen megmutathatja, hogy milyen változások zajlanak le egy bolygón egy akadálytalanná váló felmelegedés során. Ezért különösen érdekes lehet minden olyan, további kutatás is, amely feltárja ennek a folyamatnak a részleteit is. |
|||||||||||||
Mi bizonyíthatja a tengerek egykori jelenlétét? Az árapály igen sok tényezőt befolyásol a bolygók fejlődésében, ezért fontos kérdés, hogy valóban kell-e számolni a jelenséggel. A csillagászok azt valószínűsítik, hogy a Vénusznak korábban ugyanúgy sokkal gyorsabb volt a tengelyforgása, ahogyan minden újonnan keletkező bolygónak is. A bolygók felfokozott pörgéssel kezdik az életüket, majd eltérő folyamatok hatására lassulnak le. A Vénusz pörgése a Nap által kiváltott árapály-erők hatására mérséklődhetett 10-50 millió év alatt a mostanira.
A vizsgálatban részt vevő walesi kutatók modellszámításai szerint a Vénusznál ez a hatás millió évenként akár 72 napot is kiadhatott. Összehasonlításképpen: a Földön a Hold által kiváltott árapály hatására, vagyis az óceán mozgó víztömege és az óceán feneke közti súrlódás miatt egymillió év alatt kb. 20 másodpercet lassul a tengelyforgás. A kutatók a szimulációk során különböző mélységű és kiterjedésű óceánnal valamint eltérő tagoltságú tengerekkel számoltak, és így modellezték, hogy miként mozgatta a Nap gravitációja a tengereket. A kiindulópont az, hogy az éppen keletkező bolygók tengelyforgása mindig nagyon gyors, ennek tehát a Vénusznál is így kellett lennie. A modellezések során különböző tengelyforgási időkkel számoltak. (A méréseknél azt is be kell számítni, hogy a Vénusz forgása – egyedülálló módon – retrográd, vagyis a bolygó épp a fordított irányban forog, mint a többi. Ott a Nap a földi viszonyokat kiindulópontnak véve nyugaton kel és keleten nyugszik.) Az eredmények azt mutatták, hogy a Vénusz tengelyforgását akár még egy olyan óceán is erőteljesen lelassíthatta, amely csupán rövid ideig létezett a bolygón. Az egyik legfontosabb érv az óceánok feltételezése mellett még az is, hogy olyan, gránit tartalmú kőzeteket találtak, amilyen például Magyarországon a Velencei-hegység is. A gránitról pedig tudni lehet, hogy csak víz jelenlétében keletkezhet. A kérdés az, hogy vajon mitől párologhatott el ez a csöppet sem jelentéktelen mennyiségű víz a Vénuszról.
A vulkánok hatásai Az élet lehetőségeiről azonban ma még általában sem adhatunk nagyon biztos és pontos meghatározásokat. Hiszen még a Földön is előfordul, hogy meglepetés érheti a tudósokat, például amikor az óceánokban olyan nagy mélységben is találnak izgő-mozgó halakat, rákokat és egyéb élőlényeket, ahol pedig a különösen nagy nyomás miatt ezeknek elvileg létezniük sem lehetne. Még az sem biztos, hogy a Vénusz mai, rettentő hőségében ne keletkezhetne mégis valamiféle életnek nevezhető jelenség. Ezt azonban semmiképp sem szabad úgy elképzelnünk, ahogyan a földi életet. A bolygót megcélzó kutatásoknak pedig most az élet lehetősége csupán a másodlagos kérdése. Elsősorban az a legfontosabb, hogy az ott lezajlott klímaváltozások folyamatainak megértése milyen tanulságokat hozhat a földi klímaváltozásokra nézve. Lévai Júlia |
|||||||||||||
|