Mióta Krisztus születése az időszámítás kiindulópontja? |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
Ha meg akarjuk adni egy történelmi szempontból fontos esemény időpontját, kétféle jelölést is alkalmazhatunk. Vagy ezt írjuk: „Kr. u. 1848”, vagy ezt: „i. sz. 1848”. (Mindezt természetesen a „Kr. e.” és „i. e.” jelöléssel is megtehetjük.) Bármelyiket is választjuk, az évszám ugyanaz marad, ami azt jelenti, hogy a történelmi kronológiát – vagyis az időrendi sorrendet – mindenképp Krisztus születésének időpontja határozza meg. Ezt nyilvánvalóan csak közmegegyezéssel dönthették el. De vajon mikor és hogyan jött létre ez a megegyezés? Mióta alapul időszámításunk Krisztus születésének pillanatán? |
|||||||||||||
Egy római szerzetes kételkedni kezd (Az apát egyébként még más területen is maradandót alkotott: több fordításával is gazdagította a latin nyelvű irodalmat, továbbá joggyűjteményt is szerkesztett. Ezek legkiemelkedőbb darabjai az apostoli kánonok, zsinati határozatok és dekrétumok átfogó gyűjteménye, a Collectio Dionysiana, amely máig az egyházi kánonjog alapja.) Dionysius javaslata ugyan sokak tetszését elnyerte, de a használata csak nagyon lassan terjedt el. Hogy végül mégis általánossá váljék, ahhoz egy másik szerzetes, az angol Beda Venerabilis munkája kellett. Ő a 730-as években egy angol egyháztörténeti művével népszerűsítette a gondolatot és a megjelölést. A BBC History című, ismeretterjesztő lapjának szerzője, Eugene Byrne szerint ő még hosszabb kifejezést használt: az „ab incarnatione Domini”-t, magyarul: „az Úr megtestesülése után”. (History, 88. l., 2014/5.) Ezt azonban a gyakorlatban vélhetően túl bonyolultnak találták, így inkább a rövidebb változat kezdett meghonosodni. A hivatalos oklevelekben a késő középkor idején jelenik meg az Anno Domini kifejezés, és ettől kezdve általánossá is válik. Mindezzel azonban nem oldódott meg annak kérdése, hogy vajon hogyan kell jelölni azokat az eseményeket, amelyek még Krisztus születése előtt zajlottak le.
Amikor egy szerzetes a jogban is jártas Werner Rolevinck (1425–1502) a kölni karthauzi rend tagja volt, és ugyancsak sokat foglalkozott az egyháztörténeti- és általában a történeti kérdésekkel. Mivel jómódú családban született, a saját pénzéből is tudott tanulni, így mielőtt belépett volna a Szent Barbara kolostorba, 1443-44-ben beiratkozott a jogi egyetemre. Valószínűleg a jogászi gondolkodás célratörő, pontosságra törekvő logikája is segítette őt abban, hogy megtalálja a legegyszerűbb megoldást, és bevezesse a „Krisztus születése előtti” kifejezést. Ettől kezdve tehát ezzel jelölték a negatív számokkal leírt eseményeket. Ahhoz azonban ismét hosszú idő kellett, hogy ez is praktikusabb formára rövidüljön: a „Krisztus előtti”-re („Ante Christum”). Ebben ezúttal egy francia jezsuita, Denis Pétau (1583–1652) játszott szerepet. Ő korának egyik legsokoldalúbb tudósa is volt, aki történelemmel, filozófiával, teológiával és költészettel egyaránt foglalkozott. Végül tehát neki köszönhetjük, hogy a jelölés a lehető legegyszerűbbre rövidült. A humanizmus és a felvilágosodás megjelenésétől a történetírásnak is világiasabbá kellett válnia. Az természetesen megmaradt, hogy a kronológiában Krisztus születése a viszonyítási pont, de ezt a történészek már ugyanúgy történelemnek, és nem vallási vonatkozású ténynek tekintették. Ami azt jelentette, hogy egyúttal általánosabb érvényűnek is. Ezért nagyjából a 18-dik századtól leválasztották a vallási vonatkozást a jelölésről, és egyszerűen az „időszámításunk szerinti”, általános érvényű kifejezést, illetve annak rövidítését kezdték használni. Ezekben a jelölésekben tehát Európa legjellemzőbb hagyományai – a vallás és a racionális-tudományos gondolkodás kultúrája – egyaránt benne vannak. Lévai Júlia |
|||||||||||||
|