Egy speciális teszt egerek, nyuszik és békák közreműködésével |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A járványok kapcsán gyakran kerül elő a „teszt” illetve a „tesztelés” fogalma. A tesztelés általában azt jelenti, hogy egy jelenséget, dolgot, képességet vagy tudást meghatározott állandó mércék szerint vizsgálunk meg. A járványok idején a tesztek arra valók, hogy kimutassák a kórokozók jelenlétét a fertőzésgyanús embereknél, illetve meghatározzák, hogy az illető pontosan melyik kórokozótól fertőződött meg. Ilyenkor az érintett személy nyálából vagy vizeletéből vesznek mintát, és azt nézik meg a laboratóriumban, hogy a mintában lévő anyagok hogyan reagálnak bizonyos, meghatározott vegyi anyagokra. A vizsgálat végeztével pedig kétféle eredményt kaphatunk: a teszt vagy pozitív, vagy negatív lesz. |
|||||||||||||
Amikor a pozitív is lehet negatív, illetve fordítva… Ha a vírusokat kereső tesztek végeredménye „pozitív”, az azt jelenti, hogy kimutatható volt a mintában a kórokozó. A „pozitív teszt” tehát ebben az esetben az érintett személyre nézve épp hogy negatív jelentésű lesz, hiszen azt bizonyítja, hogy megfertőződött. Van azonban olyan helyzet is, amikor a „pozitív teszt”-nek a jelentése is pozitív: ha valaki kisbabát szeretne, és arra gyanakszik, hogy állapotos lett, akkor terhességi tesztet végezhet, hogy megtudja, sikerült-e teherbe esni. (Persze, ha valamilyen okból nem szeretne babát, de mégis teherbe esett, akkor számára negatív dolgot jelent majd egy pozitív végeredményű teszt.)
Ha egy nő menstruációja késik, az még nem jelenti azt, hogy terhes lett. Az elmaradó menstruációnak egyéb oka is lehet. A tesztnek olyasmit kell kimutatnia a vizeletből, ami kizárólag a terhesség következtében lehet benne. De vajon minek a jelenlétét mutatja ki a terhességi teszt, és milyen eszközzel tudja ezt megtenni? Kezdetben voltak a gabonák Ma már tudjuk, hogy amikor végbement a fogantatás – vagyis a férfi ondójának egy spermája behatolt a nő érett petéjébe, amely ezután sikeresen be is ágyazódott a nő méhébe –, olyankor a női szervezetben magasra ugrik egy bizonyos hormon, a humán chorio gonadotropin, vagyis a HCG szintje. Ezt a hormont az 1920-as években fedezték fel, és azt állapították meg róla, hogy kezdetben a megtapadt embrió, majd a méhlepény termeli. Mennyisége a terhesség alatt egy darabig növekszik. A maximumát általában a 10-dik héten éri el, a 12-dik héttől aztán megfordul a folyamat: a HCG a 20-dik hétig fokozatosan csökken, majd a szülésig nagyjából stagnál. A HCG hormon felfedezése után az orvosok már tudták, hogy a terhesség megállapításához ezt a hormont kell keresni a nők vizeletében (abban ugyanis minden olyan kémiai anyag nyomai kimutathatóak, amelyek éppen jelen vannak a szervezetünkben). Ezt megelőzően azonban csak annyit tudtak, hogy a teherbe esett nők szervezetében kell lennie valaminek, ami megváltoztatja a vizeletük szagát és enyhén a színét is.
|
|||||||||||||
|