Egy speciális teszt egerek, nyuszik és békák közreműködésével

2020. április 04., 15:11
 

A járványok kapcsán gyakran kerül elő a „teszt” illetve a „tesztelés” fogalma. A tesztelés általában azt jelenti, hogy egy jelenséget, dolgot, képességet vagy tudást meghatározott állandó mércék szerint vizsgálunk meg. A járványok idején a tesztek arra valók, hogy kimutassák a kórokozók jelenlétét a fertőzésgyanús embereknél, illetve meghatározzák, hogy az illető pontosan melyik kórokozótól fertőződött meg. Ilyenkor az érintett személy nyálából vagy vizeletéből vesznek mintát, és azt nézik meg a laboratóriumban, hogy a mintában lévő anyagok hogyan reagálnak bizonyos, meghatározott vegyi anyagokra. A vizsgálat végeztével pedig kétféle eredményt kaphatunk: a teszt vagy pozitív, vagy negatív lesz.


 

Amikor a pozitív is lehet negatív, illetve fordítva…

Ha a vírusokat kereső tesztek végeredménye „pozitív”, az azt jelenti, hogy kimutatható volt a mintában a kórokozó. A „pozitív teszt” tehát ebben az esetben az érintett személyre nézve épp hogy negatív jelentésű lesz, hiszen azt bizonyítja, hogy megfertőződött.

Van azonban olyan helyzet is, amikor a „pozitív teszt”-nek a jelentése is pozitív: ha valaki kisbabát szeretne, és arra gyanakszik, hogy állapotos lett, akkor terhességi tesztet végezhet, hogy megtudja, sikerült-e teherbe esni. (Persze, ha valamilyen okból nem szeretne babát, de mégis teherbe esett, akkor számára negatív dolgot jelent majd egy pozitív végeredményű teszt.)

Ahhoz, hogy pontosan lehessen tesztelni a terhességet, először a HCG  hormont kellett felfedezni. Az ábrán jól látható, hogy ennek szinte miképp alakul, a terhesség során. (Kép: www.babaszoba.hu)

Ha egy nő menstruációja késik, az még nem jelenti azt, hogy terhes lett. Az elmaradó menstruációnak egyéb oka is lehet. A tesztnek olyasmit kell kimutatnia a vizeletből, ami kizárólag a terhesség következtében lehet benne. De vajon minek a jelenlétét mutatja ki a terhességi teszt, és milyen eszközzel tudja ezt megtenni?

Kezdetben voltak a gabonák

Ma már tudjuk, hogy amikor végbement a fogantatás – vagyis a férfi ondójának egy spermája behatolt a nő érett petéjébe, amely ezután sikeresen be is ágyazódott a nő méhébe –, olyankor a női szervezetben magasra ugrik egy bizonyos hormon, a humán chorio gonadotropin, vagyis a HCG szintje. Ezt a hormont az 1920-as években fedezték fel, és azt állapították meg róla, hogy kezdetben a megtapadt embrió, majd a méhlepény termeli.

Mennyisége a terhesség alatt egy darabig növekszik. A maximumát általában a 10-dik héten éri el, a 12-dik héttől aztán megfordul a folyamat: a HCG a 20-dik hétig fokozatosan csökken, majd a szülésig nagyjából stagnál.

A HCG hormon felfedezése után az orvosok már tudták, hogy a terhesség megállapításához ezt a hormont kell keresni a nők vizeletében (abban ugyanis minden olyan kémiai anyag nyomai kimutathatóak, amelyek éppen jelen vannak a szervezetünkben). Ezt megelőzően azonban csak annyit tudtak, hogy a teherbe esett nők szervezetében kell lennie valaminek, ami megváltoztatja a vizeletük szagát és enyhén a színét is.

 

A cikk folytatása itt olvasható.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum