Május elseje születése

Egy felvilágosult brit gyártulajdonos színrelépése

Május elseje gyökerei a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza. Ebben az időszakban az újfajta gépek jóvoltából rengeteg üzemben, gyárban indult meg az addigiaknál jóval intenzívebb termelés. Ennek egyenes következményeként a munkásokat aránytalanul nagy terheléssel foglalkoztatták: az esetek többségében 12-16 órát is kellett dolgozniuk, amiért azonban rendkívül alacsony bért kaptak. Miközben keményen és rossz körülmények között dolgoztak, rendkívül nagy szegénységben éltek. Mindez nem feltétlenül a gyártulajdonosok önzéséből fakadt, hanem abból is adódott, hogy még nem alakultak ki a termelési rendszerek szabályai, és a törvények sem álltak készen arra, hogy körültekintően és méltányosan szabályozzák a munkaadók és a munkavállalók viszonyát.

Az első május elsejei felvonulást egy tragikus végű tüntetés emlékére szervezték meg. A tüntetés békésen indult Chicagóban, 1886. május 1-jén. Később azonban néhány anarchista miatt az esemény véres harccá fajult. (Kép forrása: Wikipedia)

Elsőként egy brit gyártulajdonos, Robert Owen (1771–1858) ismerte fel, hogy mindenkinek érdeke figyelembe venni a gyárakban dolgozó munkások igényeit, amelyeket akkor már azok több pontban is megfogalmaztak. Owen 1817-ben közzétette a munkások követeléseit, amelyek legfontosabb pontja az volt, hogy a 10-16 órás munkaidőt csökkentsék le 8 órára. Ekkor fogalmazódott meg az azóta is jól ismert, jelszóvá vált alapelv: „Nyolc óra munka, nyolc óra kikapcsolódás, nyolc óra pihenés”. (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest.)  Ez később az egész világon általános és törvénybe iktatott alapelvvé vált, s hosszú ideig a május elsejei demonstrációkon is gyakran megjelenő követelés volt. (Nálunk végül a „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” formában honosult meg.)

Owen a saját gyakorlatában is igyekezett mindazokat az elveket érvényesíteni, amelyek valóban jelentősen változtattak az addigi helyzeten. Fontos lépése volt az is, hogy amikor valamilyen okból a gyár leállítására kényszerültek, nem bocsátotta el a munkásokat, és az addig megtermelt extraprofitot sem a saját hasznára fordította, hanem ebből folyósította tovább a munkások bérét ugyanúgy, mintha dolgoznának. Ezzel elsőként képviselte azt a korszerű gondolatot, hogy a munkaadók és a munkavállalók közti elkötelezettség kölcsönös kell legyen, és a munkaadóknak is meg kell becsülniük a dolgozó elkötelezettségét. Emellett a megszokott 13-14 órás munkaidőt 10 és fél órára csökkentette, és nem alkalmazott tíz év alatti gyerekeket. A gyárában bölcsőde, óvoda és iskola is volt. Mindemellett elméleti téren is sokat tett azért, hogy megalapozzon egy méltányosságon alapuló rendszert.

A cikk folytatása itt olvasható.