A Feneketlen-tó és parkja

Félig mesterséges, félig természetes

A 18-dik század végén a rengeteg felhalmozódott agyagra már téglagyártást is lehetett alapozni. Ekkor épült fel a mai Kosztolányi Dezső tér területén az a téglagyár, amelynek működése során egyre nagyobb gödröt vájtak ki az épületek mögötti területen.

A Feneketlen-tó egész évben alkalmas arra, hogy a gyerekek és a felnőttek jól érezzék magukat a környezetében.

1877-ben a gödörben egy vízfolyásra bukkantak, amelyről később megállapították, hogy a kiscelli agyagon összegyűlt talajvízből származik. 1889-ben bezáratták a téglagyárat, a talajvíz pedig fokozatosan feltöltötte az agyaggödröt, amelyből így egy félig mesterséges, félig természetes tó keletkezett.

Ez azután sokáig elhagyatottan állt és a környékén sem épült tovább a város. 1912-től azonban ciszterci szerzetesek érkeztek Budára, akik a tó környezetében kezdték el kialakítani a legfontosabb intézményeiket. A ciszterciek temploma, rendháza és iskolája Wälder (ejtsd: velder) Gyula építész tervei alapján épült fel. Ezek közül a Szent Imre-templom és az azonos nevű gimnázium ma is áll. A tó azonban ezután is hosszasan gondozatlan maradt. A város vezetése csupán 1958-ban látta úgy, hogy most már halaszthatatlan a parkosítása és a vizének gondozása is.

Ekkor Mőcsényi Mihály tervei alapján és lelkes budai civilek társadalmi munkájával a tó körül a város egyik legkellemesebb és legszebb parkja épült meg. A víz partjára nádat telepítettek, köré korlátot húztak. És mivel egyúttal sokféle halat is telepítettek a vízbe, kisebb horgászstégekkel könnyítették meg a pecázók dolgát. Ekkor épült meg a tó mellé a Budai Parkszínpad is, amely igen sokáig népszerű és sokféle rendezvényt befogadó intézmény volt.

A cikk folytatása itt olvasható.