A két Rubik Ernő II. |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A fiatalabb Rubik Ernő, vagyis a bűvös kocka feltalálója a II. világháború végén, 1944-ben született. Bár a kocka példátlan világsikert hozott a számára, sok nehézséggel küzdött, míg idáig eljutott. |
|||||||||||||
Ifj. Rubik Ernő többféle szakmát is tanult: először az építészmérnöki szakot végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1967-ben. Ezután az Iparművészeti Főiskolán tanult szobrászatot és belsőépítészetet. 1975-ig építész-tervezőként dolgozott, majd tanárként tért vissza az Iparművészeti Főiskolára. Ebben az időszakban született meg a kezdetben bűvös kockának nevezett konstrukció ötlete, amelyet később a világon mindenütt az egyik legsikeresebb magyar találmányként emlegetnek majd. Rubik 1975-ben igényelte a kocka szabadalmaztatását, de csak 1977-ben kapta meg. Ettől kezdve lett a játék neve Rubik-kocka.
A kocka szerkezete A kocka 27 kisebb, színes oldalú kisebb kockából áll. Ezeket kell úgy elforgatni a nagy kocka középpontja körül, hogy végül mindegyik oldal egyszínű legyen. Az egyik oldal piros, a másik zöld, a harmadik sárga, a negyedik kék, az ötödik narancssárga és a hatodik fehér lesz. Ahhoz, hogy ezt valóban ki lehessen rakni, a konstruktőrnek különös gonddal kellett összeállítania a színeket. A színek a következőképpen rendeződnek: a fehérrel szemben van a sárga, a zölddel szemben a kék, és a pirossal átellenben a narancssárga. Ezt a rendet egyébként a sárga szín vezérli, hiszen ha a fehérhez sárgát keverünk, az eredmény sárga lesz, ha a kékhez adjuk, akkor abból zöld lesz, és ha a piroshoz sárgát keverjük, narancssárgát kapunk. Miután a kocka elméletileg megvolt, a legnagyobb feladatot a technikai kivitelezés jelentette, vagyis azt kellett kitalálni, hogyan lehet egyszerre egységben is tartani és elemeiben átmozgatni a kockát.
|
|||||||||||||
|