Az író, akinek egy hajózási szakkifejezés a neve |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
Az írók olykor álnéven teszik közzé az írásaikat, aminek sokféle oka lehet. Például amíg a nőket nem tekintették egyenrangúaknak, gyakran férfinéven publikálták könyveiket, hogy kijátsszák az előítéletes olvasókat. Másokat – mint például Jókai Mórt is – a politikai helyzet kényszerített rejtőzködésre. Ebben a cikkben azonban egy amerikai íróról lesz szó, aki ugyancsak álnéven írta nagysikerű regényeit. |
|||||||||||||
Eltérő választások Jókainak több álneve is volt az idők során, amelyeket időnként váltogatott is egymással. Hogy mindegyik mögött ő rejtőzik, arra persze csak azok jöttek rá, akik felismerték a stílusából. Használta a Sajó, Kakas Márton és Kis Endymion nevet is, utóbbi a görög holdistennő, Szelené örökös álomba merült ifjú kedvesére utalt. A legkülönlegesebb választása az volt, amikor a görög théta betű jelével írta alá a cikkeit, tehát így: Θ. Még annál is különlegesebb választás volt az amerikai újságíró-író, Samuel Langhorne Clemens álneve, amely eredetileg egy kiáltás volt. Amikor a hajókon a mérőónt kezelő matróz azt akarta közölni a többiekkel, hogy még alkalmas a víz a hajózásra, azt kiáltotta, hogy „mark twain!” (helyesen írva: mark two), vagyis hogy „kettes jel!”. Samuel Langhorne Clemens egy alkalommal úgy döntött, hogy ez lesz az ő írói neve. Hadd emlékeztesse őt is és az olvasóit is a hajózással való szoros kapcsolatára.
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
