Ha tél, akkor síelés!

2009. március 09., 19:57
 

Tudtad-e, hogy 5000 évvel ezelőtt már Ötzi is hótalpat kötött a lábára, hogy a mély hóban ne süppedjen el? Most megtudhatod, mikor és miért csatolt sítalpat az ember a lábára, milyen formái alakultak ki a síelésnek, és miből áll az alpesi sípályákon érvényes 10 legfontosabb szabály.


 

A hótalp eredetileg egy 30–35 cm átmérőjű vesszőabroncs, amelyet gúzzsal,  zsineggel,  fontak át, s a lábra erősítették.

Az északi népek vadászai már az ősidőkben hótalpat kötöttek a lábukra. A süppedős-csúszós havon az ember az így megnövelt talpmérettel könnyebben és gyorsabban tudott haladni. Az első, síeléshez kapcsolódó leletek több ezer évesek: a tudósok Norvégiában például egy 4 ezer évesnél is régebbi sziklarajzra bukkantak, amely síelő embereket ábrázol.
A praktikus megoldást később továbbfejlesztették: ha a talpakra bőrt feszíttettek, már csúszni is lehetett velük. Lejtős terepen ez sokkal gyorsabb haladást tett lehetővé. A legújabb kor háborúiban a hegyi vadászoknak nevezett csapatok katonái hosszú síléceken siklottak a magashegyi nehéz terepeken.

Lécre fel!
A síelés önmagáért való örömét a 19. században Norvégiában

A cseh tanár, Mathias Zdarsky a 19. sz. végén Lilienfeldelden, az osztrák Alpokban  fejlesztette ki a lesiklásra is alkalmas technikát.
fedezték fel: 1843-ban itt rendeztek először síversenyt, alig harminc évvel később pedig itt alakul az első síklub a világon. A század végére a síelés Európa-szerte egyre népszerűbbé vált. Különösen az osztrákoknál, akik az újabb lécek és technikák kifejlesztésében is élen jártak. Ennek oka, hogy az Alpok meredek lejtőin nem vált be a norvég technika, és a túlságosan hosszú lécekkel sem lehetett lesiklani.
Nálunk kezdetben a turisták körében hódított a sízés, 1908-ban alakult meg a Magyar Sí Klub, s az első síugró-versenyt egy évvel később rendezték a Fátrában.


Siklás, ugrás, futás
A síelés mára az egyik legkedveltebb téli sporttá vált. Aki versenyszerűen szeretné űzni, választhat a sífutás, a lesiklás vagy az ugrás között, szabadidős sportként az utóbbi kettő népszerű.
A síversenyek hőskorában még nem különböztették meg a lesiklást és a sífutást, s 1924-ben, az első Téli Olimpián csak síugrás és sífutás szerepelt.
A sífutók hosszú, testmagasságukhoz képest körülbelül azonos vagy maximum 5-10 centiméterrel hosszabb síléceket használnak, és előrehaladásukat két bottal segítik. A sífutás a legkönnyebben elsajátítható és a legkevésbé veszélyes ága a sízésnek. A lécek talpa recés, vagy sima a sífutó stílustól függően.
Lesikláskor a síelő a Föld tömegvonzását (gravitációt) kihasználva, csúszik le a sítalpakon hegyről lefelé. Ez veszélyesebb is, és nehezebben is tanulható meg, mint a sífutás.
A síugrás kifejezetten versenysport. Ez talán az egyik leglátványosabb, ám legveszélyesebb ága a sísportnak: a síelő előbb egy meredek lejtőn, a sáncon nagy sebességgel siklik lefelé, amelynek a végéről, az úgynevezett sáncasztalról elrugaszkodva igyekszik minél távolabb talajt érni. A pontozóbírák az ugrás hossza mellett a kivitelezés szépségét is értékelik. A síugrók hosszú, széles sílécet használnak.


A síelés 10 alapszabálya (FIS 10)
A FIS10 az alpesi pályákon kötelezően érvényes szabályok gyűjteménye, olyan, mint a közlekedésben a KRESZ.
1. Legyünk tekintettel a többi sízőre! Minden sízőnek úgy kell viselkednie a sípályán, hogy másokat ne veszélyeztessen, és sérülést ne okozzon. Ez vonatkozik a megfelelő felszerelésre is.

2. Ésszerűen, ellenőrzött sebességgel és módon sízzünk! Mindig a tudásunknak, a terepnek (beláthatóság!), a hó és időjárási viszonyoknak, valamint a pálya
zsúfoltságának megfelelően sízzünk.

3. Nyomvonalválasztás. A hátulról (fölülről) jövő sízőnek úgy kell megválasztania nyomvonalát, hogy az előtte haladót semmilyen módon ne veszélyeztesse, beleértve a túl közeli elhaladással okozott megijesztést is.

4. Előzés, kerülés. Előzni szabad fölülről és alulról, akár balról akár jobbról, de mindig akkora távolságra, hogy az előzött síző bármilyen (akár váratlan) mozgásához elegendő teret hagyjunk.

5. A megindulással és a pályára besízéssel járó kötelezettségek. A sízőnek, ha állásából újraindul, vagy besízik egy pályára, meg kell győződnie arról, hogy ezzel sem magát, sem másokat nem veszélyeztet.

6. Megállás. Tilos megállni a pálya szűkületében és beláthatatlan területein! Bukásnál a lehető leghamarabb el kell hagyni az ilyen területet!

7. Fölmenet és legyaloglás. A följutáshoz és a legyalogláshoz egyaránt csak a pálya széle használható.

8. Figyeljük a jelzéseket! Minden sízőnek kötelessége betartani a pálya jelzéseinek (a tábláknak, elkerítéseknek), valamint a pályát felügyelő személyzetnek az utasításait.

9. Segítségadás. Balesetnél kötelező segítséget nyújtani! Elmulasztása nem sportszerűtlenség, hanem büntetendő cselekedet.

10. Kötelesek vagyunk személyazonosságunkat igazolni balesetnél. Mindenkinek, aki a balesetnél jelen volt, függetlenül attól, hogy csak tanú, vagy a baleset részese, felelős vagy nem felelős a baleset bekövetkeztében, személyazonosságát meg kell adnia. Erre a baleset bírósági tisztázásánál lehet szükség.


További érdekességekről olvashatsz a sport világából, ha fellapozod a Mi MICSODA Sport című különkönyvünket.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum