Itt, a botanikus kert öreg pálmaházában találtak búvóhelyre Nemecsek Ernő és kis barátai a regény egyik jelenetében. Az 1907-ben készült mű egyik színhelye a pesti Fűvészkert (e nyelvújítás kori elnevezés épp a népszerű regény nyomán vált használatossá). A kert területe azóta harmadára csökkent, a regényben még szereplő tavat is feltöltötték, de a két világháborút is átvészelt kert él és virul.

Az első, ma is működő botanikus kertünk múltja térben és időben még messzebbre vezet. 1771-ben alapították meg Magyarország első botanikus kertjét a ma Szlovákiában lévő Nagyszombaton működő tudományegyetemen. Sok költözködés után 1847-ben került az Egyetem tulajdonábaa Festetics-féle kertet a rajta lévő valamennyi épülettel együtt. Az 1802-ben épült egykori vadászkastély ma a Kert központi épülete.

Ez ad otthont a botanikai, kertészeti régiségeket őrző könyvtárnak, a 40 000 lapból álló herbáriumnak, a Kert történetét bemutató dokumentumoknak, s színtere egyetemi és ismeretterjesztő előadásoknak.

Az 1960 óta országos értékű természetvédelmi területté nyilvánított botanikus kert jelenleg mintegy 7000 növényfajjal és változattal fogadja a látogatókat.

A főbejáraton belépve a kert kis arborétumába, mely a kis terület ellenére mintegy 800 fa- és cserjefélét mutat be. A sziklakertek a magashegységek növénygazdagságáról nyújtanak ízelítőt. Magyarország növényvilágát több mint 400 honos faj képviseli: vasfák, japán parafa, koreai mézesfa és öreg vadgesztenyék fogadják a látogatót.

Ősszel a látványos lombszineződés, tavasszal díszalmák, cseresznyék, liliomfák virágpompája gyönyörködtet. A kert klinikák felöli sarkában a fenyőgyűjtemény kapott helyet. Duglászfenyők, Atlasz-cédrus, japánciprus, borókák, lucok és jegenyefenyők szép példányai zöldellnek itt télen is. Nem így a két nevezetes nyitvatermő, a szecsuáni mammutfenyő és a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), melyek lombja ősszel vörösesbarnára, illetve aranysárgára színeződve lehullik. A különleges legyezőalakú, villás erezetű levelű páfrányfenyők a Fűvészkert legöregebb fái: 160 évesek!

A szabadföldi gyűjtemény másik része a Kárpát-medence nagyobb természetföldrajzi tájegységeit és fontosabb növénytársulásait mutatja be. Külön parcellákban találjuk középhegységeink üde talajú lombos erdeinek, valamint a magyar alföld homok- és löszpusztáinak, mocsárrétjeinek leggyakoribb és ritka növényfajait.

A szintén műemléki (1864) pálmaház és az 1984-ben elkészült új üvegház a trópusi, szubtrópusi növények otthona. A 22 méteres kupola mennyezetét közelíti egy pompás, karcsú törzsű királypálma. A szubtrópusi részen szobafenyő, rózsamályva, citrusfélék (citrom, mandarin), a trópusi hajóban banán, kávécserje, ananász, papaya, kókuszpálma, gyömbér, bors gazdagítja a fűvészkert élőnövény-gyűjteményét a látogatók nagy örömére.

Különösen gazdag a kaktusz-, bromélia- és orchidea-gyűjtemény, valamint a pálmák és a trópusi kontyvirágfélék kollekciója.

1893 óta áll a trópusi tündérrózsa-különlegesség – az amazonasi tündérrózsa – részére épített „Viktória-ház”. A Viktória-ház nemcsak a híres amazonasi óriás tündérrózsa rövid virágzása idejére várja a látogatókat, hanem egyéb vízi, vízparti és rovarfogó növényérdekességeket is kínál. Az óriás tündérrózsa hatalmas úszó levelei, melyek átmérője a 4 métert is elérheti, egy nagyobb gyereket is elbírnak. Illatos, 25-30 centiméteres halvány rózsaszínű virágai egy napi virágzás után elhervadnak.

Az üvegházak legnépszerűbb növényei az orchideák. Családjukban, mely a legnagyobb a növényvilágban, közel 25 000 fajt tartanak nyilván. Az Európában honos orchideák mind talajlakók, a trópusiak nagyobb része azonban fán lakó életmódot folytat.

 

„- Be az üvegházba! – lihegett Boka, s az üvegház kisajtaja felé rohant. Az ajtó szerencsére nyitva volt. Besurrantak, és elbújtak a nagy ciprusok mögé. Künn csönd volt. Úgy látszik, az üldözők elvesztették a nyomot.

A három kislegény most megpihent kissé. Körülnéztek a furcsa épületben, melynek üvegtetején, üvegfalain beszűrődött a városi este halvány világossága. Furcsa, érdekes hely volt ez a nagy üvegház. Ők a bal szárnyában voltak, s azon túl még az épület középrésze következett, majd a jobb szárnya. Véges-végig nagy levelű, kövér törzsű fák állottak nagy, zöld dézsákban. Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s délszaki növényekből valóságos kis erdő állott itt. Az erdő közepén aranyhalas medence, a medence mellett pad. Aztán megint magnóliák, babérok, narancsfák, óriási páfrányok. Csupa erős, fojtó illatú növény, amely fűszeres szaggal tölti meg a levegőt. S a gőzzel fűtött, nagy üvegcsarnokban állandóan csurgott-csöpögött a víz.”

 

„A klinika mellett meg kellett állniok. Szegény Nemecsek köhögni kezdett. Nekitámaszkodott a falnak. – Te csak… - mondta – te csak siess oda… én… én… majd kiköhögöm magamat. És nagyokat köhögött. – Meg vagyok hűlve – mondta Bokának, aki nem mozdult mellőle. – A Fűvészkertben hűltem meg… Mikor a tóba pottyantam, az még nem volt baj. De az üvegházban, mikor a medencében kucorogtam, ott nagyon hűvös volt a víz. Ott végigfutott rajtam a hideg.”