A tapintásérzékelő sejt a testre kifejtett nyomás mechanikus energiáját elektromos energiává változtatja, amely az idegrostokon terjedve jut az agyba. Ez többé-kevésbé valamennyi érzékelő sejtnél így van. Ha az ember szemét ütés éri, azt mondjuk, csillagokat lát. A mechanikus ingerekre szakosodott érzékelő sejtek különösen kifinomult érzékenységgel reagálnak mindenre.
Az egyszerű tapintásérzékelő sejtek elektromos áramlökéseit annál gyorsabban adják, minél erősebb nyomást érzékelnek. A vibrációt érzékelő sejtek azonban a nyomáshullám-rezgések csúcsán adnak egy-egy áramlökést, és ilyenkor a rezgés gyorsaságát (azaz frekvenciáját) regisztrálják. Az állatok vibrációs érzéküknek köszönhetően a környezetük legkisebb rezdüléseit is képesek észlelni. Néhányuknak az emelőként is funkcionáló szőröcskéi, illetve a rovaroknak a legyezővé szélesedő csápjai teszik lehetővé, hogy ez a különös érzékük még pontosabban működjön.


A bíbic lábának vibrációs érzékével állapítja meg, hol mászik a giliszta tíz centiméter mélyen a talajban. Ugyanígy érzékeli a pók a hálójában vergődő zsákmányt, a sivatagi skorpió a tőle fél méterre levő ászkát, a tarisznyarák a tőle háromméteres távolságban földre hulló falevelet.

Szeretnél többet tudni a Mi MICSODA sorozat Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek című kötetéről? Kattints ide.

 Miért érzékenyek a hőre az állatok?
 Meghallják-e az állatok a hallhatatlant?