Vannak olyan állatok, amelyek csak a vizek közelében élhetnek, mert bőrük nem védi meg testüket a teljes kiszáradástól. Ilyenek a mi égövünkön például a piócák és a laposférgek, de a legtöbb béka és gőte is ilyen.
Az esőerdőben uralkodó, állandóan magas páratartalom mellett ezek az állatfajok a víztől távol is képesek életben maradni. Ez a magas páratartalom teszi lehetővé azt is, hogy a gyakran világítóan tarka színű békák a fa tetején éljenek. Itt fenn a magasban azonban aligha akad tócsa vagy folyó az ivadékaik felnevelésére.
 Ezért a békák sokféle fortéllyal segítenek magukon, hogy a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen vízhez hozzájussanak.
Egyes fajok
elevenszülők,
teljesen kifejlődött
ivadékokat költenek ki.
Az apró nyílméregbékák hímjei például a talajmélyedésekbe rejtett ebihalakat felviszik a hátukon a fákra, és ott vízzel teli broméliákba helyezik. Néhány hét elteltével az apró ebihalak kifejlett békává alakulnak át a gyönyörű virágokban. Más fajok petéiket a folyók fölé hajló ágakra, az itt képződött habfészekbe helyezik. A kikelő ivadék a fészekből egyenesen a folyóba pottyan. Vannak olyan békafajok is, amelyek a szaporodást illetően már teljesen elszakadtak a víztől, petéiket egyszerűen a nedves földre rakják le. A petékből azután nem ebihalak, hanem parányi, kifejlett békák kelnek ki. Az állat kifejlődése bent a petében ment végbe, amit kocsonyás tápanyag vett körül.
Ha szeretnél többet megtudni a Mi MICSODA sorozat Az esőerdő című kötetéről, akkor kattints ide.
Miért él olyan sok faj a trópusi esőerdőben?
Milyen az esőerdő felépítése?
|
