Talán így végezték ki a bűnösöket,
és utána a tetemüket a lápba süllyesztették.


Ismeretlen lápban eltévedni életveszélyes, hiszen elég egy rossz lépés, vagy elég letérnünk az ösvényről, és percek alatt elsüllyedhetünk az ingoványban. Aki egyszer belecsúszik, annak semmi reménye, hogy segítség nélkül valaha is kikecmeregjen.
A lápban hosszú ideig nem indul oszlásnak a test, nem úgy, mint például a folyó vizében.
A lápvíz a benne elbomló növények miatt nagy arányban tartalmaz cserzőanyagokat és huminsavakat, melyek kicserzik a bőrt, azért az megkeményedik és ellenáll a baktériumoknak. A huminsavak gyakran kioldják a meszet a csontokból, így előfordul, hogy a lápi hullák csontjait akár hajlítani is lehet.
A tetemek belső szervei általában elenyésznek, sokszor csak az erős bőrborítás marad meg, ezért ezeket a testeket gyakran papírmúmiáknak nevezik. Európa északi felén számos lápi hullát találtak. Németországban 940, Dániában 441, Nagy-Britanniában 85, Írországban 61, Svédországban 55, Finnországban 45 és Hollandiában 49 lápi holttest került elő. Ausztriában és Svájcban és Közép-Európa más országaiban is több hasonló természetes múmiát konzervált a láp.
Sokszor a tőzegkitermelés miatt kerülnek napvilágra a lápi tetemek. Régebben a nagy kiterjedésű lápokat egyszerűen kiszárították, hogy a tőzeget hasznosíthassák, s ekkor kerültek elő a konzerválódott holttestek.
A lápi tetemeket a lelőhelyük alapján nevezték el, mint például a Grauballe-i férfit vagy a Windeby kislányt. Az Uchte lápbeli lány a vaskorban élt Kr. e. 650 körül. Teste teljes egészében konzerválódott.

Szeretnél többet megtudni a Múmiák a világ minden tájáról című Mi MICSODA kötetről? Kattints ide!

Ki fedezte fel Tutahamon sírját?
Találtak-e Kínában múmiákat?