Az olimpiai játékok vezérgondolata: „minden sportág, minden nemzet” a sportágak egyre sokoldalúbb fejlődésével új problémát vetett fel. Lehetetlen volt az összes sportág küzdelmeit egyetlen nagy verseny kereteiben összefogni. A kezdeti elutasítást követően a NOB végül elfogadta az önálló téli olimpia gondolatát. A NOB által 1925-ben bevezetett számlálás szerint az első téli olimpiát 1924-ben, Chamonix-ben tartották meg, 2006-ban, Torinóban pedig már a huszadik zajlott le. 1992-ig a téli olimpiára mindig a nyári játékokkal azonos év telén került sor. A következő téli olimpiát 1994-ben, Lillehammerben rendezték. Ekkor állt be a ma is érvényes kétéves ritmus a nyári és téli olimpiák rendezésében.
A hagyományokkal való szakítás nagyobb bevételt hoz a hirdetésekből és a televíziós közvetítésekből, mert a befektetőknek így nem egy évben kell nagy összegeket kiadniuk. A téli olimpia versenyeinek színhelyei rendszerint távol fekszenek egymástól. Hol van az a hely, ahol remek lesiklópálya áll rendelkezésre, és egyúttal 20 ezer nézőt befogadó jégcsarnok várja a látogatókat, de a sífutó versenyeket is le lehet bonyolítani, majd a versenyek után az olimpiai létesítményeket hasznosítani lehet? A versenyek helyszíneinek szétszórtsága megnehezíti, hogy a sportolók és a nézők közösen éljék át a nagy sportfesztivál élményét.

A havon és jégen való siklás különleges kihívást jelent. A sikerességhez az ügyesség és az erő mellett sok esetben kockázatvállalási készség is szükséges.