Ha jól idomítjuk és már hosszú ideje összeszoktunk, a kutya szavakat is megért, így pl. a nevét, a legfontosabb parancsokat és még sok egyebet. Hamar rájön a jelentésükre, mert ezeket a szavakat és hívójeleket mindig egy bizonyos összefüggésben hallja. Természetesen azt nem mindig érti, hogy mit mondunk, de azt igen, hogy milyen hangsúllyal: hangosan vagy halkan, barátságosan vagy mérgesen, dicsérőn vagy feddőn. Ha ügyes volt, nagyon boldog a dicsérettől, amit mindig pontosan megért. A hangszín a hangulatunkat is elárulja neki: tudja, hogy gazdája szomorú vagy jókedvű, bizonytalan vagy magabiztos. A kutya csak olyanokat harap meg, akik számára félreérthetően viselkednek, vagy provokálják az ösztöneiket. Sokan nem tudják, hogy a házőrző kutyákat is nevelni kell, amikor még kölyök. Meg kell tanítani nekik, hogy mikor kell, és mikor nem kell védeniük a területet. Olykor tragédiák is következnek abból, ha ez a nevelés elmarad.

A kutya „testbeszéde”