A macskamamát figyelve tanulják meg
a kölykök a halálos harapást.

A macskamamának nagyon sok a dolga a cicák születése utáni első hónapokban, különösen, hogy a kandúr egyáltalán nem törődik velük. Ha véletlenül mégis próbálkozna, a mama elkergetné őt a kicsinyektől. Nemcsak szoptatni kell a kicsiket, hanem a hasukat is állandóan nyalogatnia kell a cicamamának, mert csak így működik az emésztésük. Az anya állandóan tisztogatja a picinyeket, és ha valamelyikük kipottyan a kuckóból, azt rögtön visszahozza. Halkan nyugtatgatja őket, nyávog nekik, s csak egy-egy percre hagyja ott őket, amíg elfut az etetőtálig. Jaj annak az ellenségnek, aki ilyenkor közeledne a kicsikhez! A végsőkig elszánt macskamama nem ismer félelmet, még egy nagy kutyának is bátran nekimegy. Éles karmai komoly sebeket tudnak okozni.

A kismacskáknak sokat kell tanulniuk. Kezdetben játékos formában gyakorolják egymással a birkózást, az ugrást, a harapást, a lopakodást és a fújást. Mindenre rávetik magukat, ami csak mozog. Körülbelül öt hét elteltével megkezdődik a vadászat tanítása; a macskamama élettelen egeret hoz a fészekbe, és ezt csak akkor eszi meg, ha a kicsik már eleget játszottak vele. Később már eleven egeret tesz a cicák elé, és úgy végez vele, hogy jól lássák a módszert. Ezután hagyja a kicsiket, hadd rágcsálják a zsákmányt. Legközelebb már a macskakölykök egyedül gyakorolják az egér elfogását. Főként a zsákmány nyakának elroppantását kell gyakorolniuk. De ugyanígy meg kell tanulniuk az ürülék elkaparását, a fáramászást és az egérlyuk előtti lesbenállást is! Sőt olykor halászniuk is kell.

A macskák számára az is fontos, hogy meg tudják különböztetni az ehetőt és az ehetetlent, s a gazdát és az idegent. Amikor a kismacskák elérik az öt hónapos kort, új fogaik nőnek, újabb két hónap elteltével pedig már kölykeik is lehetnek.