A madarak mellett egyéb, különböző gerinces állatcsoportok is meghódították a levegőt. Csakhogy miközben a madarak mellső végtagjai tollas szárnyakká váltak, s ezért folyamatosan képesek a repülésre, addig a szárnyas emlősök csupán a mellső és a hátsó végtagjaik közt kifeszülő repülővitorlát (bőrlebenyt) használják, tehát inkább csak ügyes légtornászok.
Egyik csoportjukat a siklórepülők alkotják. Ezek: a repülő erszényes mókus az erszényesek rendjéből, a repülőmókusok a rágcsálók rendjéből és a repülőmakik, amelyekből Kelet-Ázsia őserdeiben csupán két faj létezik. Ők a leghatalmasabb siklórepülők. Testük 70 cm-esre is megnőhet, repülővitorlájuk fesztávolsága 75 cm is lehet. Egy-egy fáról elrugaszkodva egy másik fáig akár 130 métert is megtesznek, igaz, siklórepülés közben csökken a repülési magasságuk. Éppen ezért szívesen időznek az őserdei óriásfák csúcsain.
Egy nagy egérfülű denevér repülés közben
Szeretnél többet megtudni a Vadállatok című Mi MICSODA kötetről? Kattints ide!
Hogyan vadászik zsákmányára az oroszlán?
Mekkorára nő egy zsiráf?
|