M076 - Vulkánok - Olvasópróba 2.

Előfordul, hogy ez ember éppen egy új vulkán megszületésének tanúja lehet. Ez történt 1943. február 20-án délután egy mexikói gazdával, Dionisio Pulidóval is. Pulido szokása szerint a földjén dolgozott, amikor a lába előtt a föld egy hosszú szakaszon hirtelen kettéhasadt. Mennydörgő hangok kíséretében füst és gázok, majd izzó szikrák törtek elő a hasadékból, lángba borítva a fákat. A gazda azon nyomban visszaszaladt a falujába, Paricutinba, és riadót fújt. Eközben a föld mélyéből feltörő erők egyre dinamikusabbá váltak. Nőttön nőtt a fekete füstoszlop, szikrák szóródtak szerteszét, izzó salakdarabok repültek mindenfelé. Másnap egy 50 méter magas kúp állt az addig sík területen: új vulkán született. Két nappal később megjelent a láva is, egy hét múlva pedig már 150 méteres volt a hegy. A kitörés mennydörgő hangját 300 kilométeres körzetben lehetett hallani, és mindenütt hullott a hamu. Egy év alatt a lávafolyam beterítette Paricutint és néhány környező falut. A vulkáni erők csak 1952-ben csendesedtek el. Kilenc év alatt a a Paricutin vulkán 457 méter magasra nőtt. Ugyanígy jön létre szinte minden tűzhányó, s ezért a formájuk is sok hasonlóságot mutathat.

A vulkán (szép magyar szóval: tűzhányó) általában kúpalakú hegy, amely alapvetően a kitöréskor lerakódott törmelékből, illetve lávából áll. Más hegyektől eltérően többnyire nincsen hegyes csúcsa, mert ennek létrejöttét általában egy mélyedés, a kráter akadályozza meg. Az aktív vulkánoknál a kráterből magmacsatorna, kürtő vezet a mélybe. Előfordulhat, hogy a csatorna több ágra szakad, és a láva a vulkáni kúp oldalában tör ki.