Őskori emberek vadlovakra vadásznak: a mozgás biztosította az életben maradást

Szinte lehetetlen egyértelműen meghatározni, mikor kezdtek az emberek sportolni, hiszen az emberiség történelmének korai korszakát nem ismerjük pontosan. A mozgás azonban mindig is szerves részét képezte az emberi életnek: ez volt a vadászat és a nomád életmód alapja. A kőkorszakból például sziklafalakra rajzolt futó és vadászó emberalak-ábrázolások maradtak ránk.

A futás, a birkózás, a tánc, a lovaglás, a lándzsavetés és a nyilazás a legősibb sportágak közé tartoznak. Belső-Ázsia lovas nomád népei már a Kr. e. 3500 körüli időkben rendeztek nyilazással egybekötött lovasjátékokat. A korabeli egyiptomi ábrázolásokon táncosnőket, akrobatanőket és labdajátékosokat csodálhatunk meg – többnyire rabszolgákat, akik uraikat mulattatták tudományukkal.

Az ókori Egyiptomból részletes ábrázolások maradtak fenn a birkózásról is. A Kr. e. 2500 körül épített Beni Hasani sírokban talált 400 kép különféle dobási és fogási technikákat ábrázol. Azt biztosan tudjuk, hogy a Nílus menti ókori birodalomban egyes katonai egységeket céltudatosan készítettek fel a közönség előtt tartott birkózó versenyekre.

A kocsiversenyeket is fölöttébb kedvelték az ókorban. A lovas kocsi legkorábbi művészi ábrázolása az Eufrátesz és a Tigris között letelepedett suméroktól maradt fenn. A Tell Agrabban megtalált és Kr. e. 3000 körül rézből készített modell olyan kétkerekű kocsit ábrázol, melyet négy vadszamár (onager) húz. Fennmaradt néhány edzési előírás is, amelyekből arra lehet következtetni, hogy rendszeresen tartottak versenyeket.

A kocsiverseny már a Kr. e. 680-as időkben nagy közönségsikerrel szerepelt az antik olimpiákon. Győztesként mindig a fogat tulajdonosát ünnepelték.

Szeretnél többet megtudni a Sport című Mi MICSODA kötetről? Kattints ide!