A hegedű nyolcvanhárom, egymáshoz tökéletesen illeszkedő darabból áll. A fedőlap lucfenyőből, a hát, a káva és a nyak többnyire juharfából, a maradék rész ébenfából készül. A hegedűtest háta és teteje vékony, domború. Ez a forma nemcsak stabilitást ad, de a hanghullámok zavartalan terjedését is segíti. Az öblös mélyedések a hangszer két oldalán (káva) megakadályozzák, hogy a két szélső húr használatakor vonónkkal a hegedűfalnak ütközzünk. A húrokat a nyakon lévő fogólap fölött feszítik ki, és a nyak végén lévő elcsavarható kulcsokra tekerik fel. A kulcsokkal hangolhatjuk be a húrokat. A nyak a négy, oldalállású kulcsot tartó kulcsszekrényben és a csigában végződik. A nyak tartja az érintők nélküli forgólapot. Statikai és hangképzési feladatokat lát el a fedőlap és hátlap között álló lélek és a tető belsejébe enyvezett gerenda. A hegedűkészítők titokként őrzik különleges lakkjaik receptjeit, melyektől hegedűik gyönyörű sárga, vörös vagy barna színűek lesznek. A hegedűépítők számára napjainkban is Antonio Stradivari (1644-1737) munkássága a legfőbb példa. A cremonai mester több mint 1000 hangszert épített. Ma 540, felbecsülhetetlen értékű hegedű viseli a nevét.