Az egyik legszebb hangszer: a hárfa |
||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||
A hárfáról szólva kivételesen nem kezdhetjük úgy a mesét, hogy „már az ókori görögök is”, mert a hangszer története még régebbre nyúlik vissza. Ám a hárfa egyik legszelídebb, legegyedibb formáját mégiscsak az ókori görögök adták a világnak. Hogy pontosan hol történt, azt nem tudni, de egy biztos: szeles vidék lehetett, ahol valaki két, enyhe ívben hajló fadarab közé bélhúrokat feszített ki, és a szerkezetet kitette a tengerpartra, hogy így a húrok megszólaltatását a szelekre bízza. És mivel a szél istenének neve a görögöknél Aiolosz volt, őt is „bevették” a hangszer nevébe, így lett először aiol-, majd eolhárfa. Később több korszakban is nagy divat volt az ablakokba eolhárfát tenni, és ábrándosan hallgatni az emberi közreműködés nélkül keletkező „zenét”, mint a természet ajándékát. |
||||||||||||||||||||||||||||
Mitől más a hárfa?
A hárfa a húros, pengetős hangszerek közé tartozik, ám annyiban eltér a szokványostól, hogy húrjainak síkja merőleges a húrok rezgésére rezonáló, és azok hangjait fölerősítő hangszertestre. (A citerán, a gitáron és a hegedűn például a hangszertest fölött, azzal párhuzamosan futnak a húrok.) Mivel a különböző magasságú hangokhoz különböző hosszúságú húrok kellenek, a hangszer körvonalának igazodnia kell ehhez. A hárfák leggyakrabban háromszög alakúak,
Miért jó, hogy a hangszertestre merőlegesek a húrok?
Mint minden pengetős hangszerhez, így kezdetben a hárfákhoz is bélből, ínból, összefont selyemből vagy lószőrből készítették a húrokat, amelyek így nem adtak ki valami erős hangot. Még akkor sem, ha gyakran megkettőzték a húrsorokat, vagy – mint például Afrikában – zizegtető szerkezetekkel próbálták a hangzást díszíteni, fölerősíteni. Ám az, hogy a játékos a húrok mindkét oldalához hozzáfér, valóban megnövelte a zengetést, a dúsabb hangzás létrehozásának lehetőségét. Amióta pedig fémszálból vagy nejlonból készülnek a húrok, a lehető legszínesebb hangzásokat lehet a hárfákon előidézni. Amihez persze a különböző pedálok is hozzájárulhatnak.
Mióta létezik hárfa?
Az első hárfák valószínűleg már a Kr. e. 3400 körüli vagy még korábbi időkben megszülettek, a mai Libanon területén élő, egykori sumereknél (hétköznapi nyelven suméroknak is lehet mondani), akik ívhárfákat készítettek. De a IV. dinasztia-korabeli Egyiptomból is utalnak adatok ívhárfákra, a Kr. e. 2700-as évektől. Ezek ásóformájúak voltak, négy vagy hat húrral, és változatos méretekkel. Az Újbirodalom korában, Kr. e. 1580-tól már a nagyobb, álló helyzetű, de a kisebb, vízszintes a vállra téve megszólaltatott hárfák is megjelentek. A hárfa egyiptomi neve egyébként „bene” vagy „dzsadzsat” volt. Később Mezopotámiában megjelent a szöghárfa is, és néhány évszázad után ezt már az ívhárfákkal együtt használták. Ezután Afrika-szerte széles körben elterjedtek a hárfák, s még ma is több mint ötven, különböző afrikai kultúrában játszanak ezeken az ókori egyiptomi gyökerű hangszereken.
Hogy került a hárfa a távoli országokba?
Nagyjából a Kr.e. második században alakult ki a Selyemút, vagyis az a kereskedelmi úthálózat, amely a mai, kínai Hszianból (akkor Chang`an), majd Anatólia területén és a Földközi-tenger térségén haladt keresztül. Északi útvonala a Mediterránium térségén áthaladva kötötte össze Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát Európával és Észak-Afrikával. A Selyemúton folytatott kereskedelem kiemelten fontos szerepet játszott az olyan, nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia,
Az északi területekre pedig valószínűleg a másik, nagy kereskedelmi útvonalon, a Borostyánkőúton került el a hárfa. Ennek az útnak a kiindulópontja vélhetően egy porosz város, Kaup volt. A legrövidebb (és feltehetően a legrégibb) út a Balti-tenger partjától (Estland) Lengyelországon haladt keresztül. A csehországi Morva Kapu után a Morva folyó mentén érintette Ausztriát, ahol Carnuntum közelében keresztezte a Dunát. Innen délnek tartva egyebek közt Scarbantia (ma Sopron) és Sabaria (ma Szombathely), majd Salla érintésével Emonán át érte el az Adriai-tenger partját. Ennek köszönhetően a hárfa immár az európai kultúra szerves részévé is válhatott, mi több, sokféle szimbolikus tartalommal is gazdagodott.
Milyen szimbólumok fűződnek a hárfához?
Aki odafigyelt az énekórákon, biztosan ismeri a Kodály-kórusmű kezdő sorait: „Játszott Vejnemöjnen ujja, harsogott a hárfa húrja”. Ebből és a további szövegekből is megértheti, hogy például az északi népeknél a zene, a művészetek egyszerre dinamizáló és szelídítő erejének jelképévé vált a hárfa. A Kalevalából ismert Vejnemöjnen játékának hangjára „még a fák is vígadoztak, mezőn tuskók táncot roptak”, s az állatok áhítatosan leültek zenét hallgatni. A kelta tűzisten, Daghdha pedig egyenesen az évszakváltozásokat tudja előcsalogatni a hárfájával. Ha kicsit délebbre megyünk a művészetben, akkor persze ismét megérkezünk a görögökhöz, akiknél sem a táncisten, Terpszikhoré, sem a múzsák istene, Apollón mellől nem hiányozhat ez a hangszer, ismét a művészetek, a szépség és az érzelmesség kifejezőjeként. De még egy kentaur (félig ló, félig ember), Kheirón kezében is ott van, a lágyság jelképeként. Később, a keresztény kultúrában ugyancsak a pozitív érzelmeket jelképezi. Elsőként egy yorki zsoltároskönyv képe ábrázolja a hárfán játszó, ószövetségi (zsidó) Dávid királyt, amint éppen Saul megnyugtatása céljával kíséri hangszerrel az énekeket. Később, El Greco (1596-1600) egyik, Angyali üdvözlet című képén a hárfa az angyalok „hangszerparkjának” része.
A világi irodalomban lehet magának a költészetnek is a szimbóluma: „Függ már szögén a hárfa, Kapcsos könyvem bezárva” – írja Arany János élete végén, a Dal fogytán című, szomorú versében. Annál derűsebb viszont a kép viszont Írország címerében, ahol az ír állam fennmaradását és a kelta ősök hagyományainak megőrzését fejezi ki. Az ír népi hárfának egyébként clarsach a neve, a maga korában ritka kerethárfákat képviseli, és a mai napig ebben a formában készítik.
S ha nincs is feltétlenül ott minden címerben, az egyenes oszlopú hárfa Mexikó, Venezuela, Peru és Paraguay jellemző hangszere is.
Még több érdekességet olvashatsz a hengszerekről a Mi MICSODA sorozat Hangszerek című kötetében! |
||||||||||||||||||||||||||||
|