A bolygók és az űrutazás Divat Kígyók Kutyák Mi MICSODA Junior - Felfedezőúton a természetben Mi MICSODA Junior - Bálnák és delfinek Mi MICSODA Junior - Az ókori Egyiptom
Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Macskaszemek

2012. március 19., 11:44
 

1934 tavaszának egy párás éjszakáján a brit Percy Shaw akkora ködbe keveredett az országúton, hogy szinte életveszélyben haladt az autójával. Legnagyobb szerencséjére azonban az út menti bokrok között volt egy macska, amely szinte megbénult az erős reflektorfénytől, és nem tudott elszaladni az autó elől. Ültében a szeme kitartóan tükrözte az autó reflektorának fényét. Ettől Shaw – akinek reflektora addig csupa homályos körvonalú tárgyat világított be – végre meg tudta állapítani, hogy mi hol van az úton, és főként hogy merre van a széle, így időben megállt. Mint kiderült, épp egy szakadék mellett.


 
macskaszem
Ma már sokféle, mesés figurával gyártják a fényvisszaverő prizmákat, hogy legyen kedvük használni az embereknek, a biztonságuk érdekében.
Mit talált ki Percy Shaw a macskakaland nyomán?
Hogy meghálálta-e valamilyen módon a cicának az életmentést, azt nem jegyezték föl, de azt igen, hogy Shaw hosszan elgondolkodott a fényvisszaverődés előidézte helyzet hasznosításán. – Minden kilométerkőhöz nem lehet egy macskát állítani – gondolhatta, de valami olyasmit, ami a macska szeméhez hasonlóan visszaveri a fényt, talán igen. Így találta ki, hogy meghatározott távolságokban legyenek a macskaszemeket utánzó, fényvisszaverő elemek az utak szélén. Ő maga kezdetben gömböket alkalmazott, ezeket azonban hamarosan prizmákra cserélték, amelyek hatékonyabban verik vissza a beeső sugarakat. Emellett a prizmákat könnyebb volt beépíteni azokba a gumitömlőkbe, amelyeket azután a szélesebb utak aszfaltjaiba helyeztek bele, a sávok szélességeinek jelzésére. Ezekre anélkül rámehetnek a kerekek, hogy kinyomnák belőlük a prizmát. Mindenesetre az utcákon használt fényvisszaverőket azóta is macskaszemeknek hívjuk, akár az aszfalton, akár a biciklik vagy mellények figyelmeztető eszközeiként találkozunk velük.
  
Mijük van a macskáknak, ami nekünk nincsen?
A macskáknak először is a miénknél jóval nagyobb és gyorsabb mozgású a pupillájuk. Ez azért fontos, mert hiszen a fény a szemünk közepén lévő, kerek nyíláson, a pupillán (régiesen: a szemünk bogarán) jut el a recehártyára, más néven retinára, ahol a fény különböző kémiai reakciókat indít be. Ezekből végül egy elektromos jel keletkezik, s ez jut el a szemidegen keresztül az agyba, ahol – nem kis részben az egyéb érzékszerveinkkel szerzett tapasztalataink és a gondolkodásunk révén – értelmezni tudjuk a képet. Minél nagyobb a pupillánk, annál több fény jut el a recehártyára, és annál tisztábban látjuk a képet. Ez az oka annak, hogy minden, pupillával rendelkező élőlénynek kitágul a szembogara a félhomályban, és összeszűkül, ha nagyon erős a világítás. A macskák számára az átlagosnál nagyobb pupilla egyébként nappal nem túl előnyös, ezért ők ilyenkor gyengébben is látnak, mint mi. Éjszaka azonban a nyomukba se érünk.
macskaszem
Sötétben, világosban – egy cica mindig nagyon tud nézni…
A nagyobb pupilla azonban kevés lenne ahhoz, hogy pici fényben is jól lássák a zsákmányaik mozgását. Ezért, mint rajtuk kívül még több, éjszaka vadászó állatnak is, a recehártya mellett kialakult a szemükben még egy visszatükröző réteg, amelyben mészkristályok is vannak. Ez a tapetum lucidum. (A kifejezés a tapis=szőnyeg, terítő, illetve a lucidus=világos, fénylő latin szavakból származik.)
A tapetum lucidum a recehártya mögött helyezkedik el. Úgy erősíti a látást, hogy a fénynek azt a gyengébb részét is visszaveri, amely egyébként nem érné el a fényérzékelő sejteket.A visszaverődés fölerősíti a gyengébb sugarakat, és így azok végül mégis adnak ingereket érzékelősejteknek, vagyis nem mennek veszendőbe. Ezáltal lényegesen emelkedik a befogadott fény mennyisége. A macskaszem ennek a szerkezetnek köszönhetően legalább hatszor olyan fényérzékeny, mint az ember szeme, ám ha tökéletes a sötétség, akkor sajnos a cica sem lát semmit. Szerencsére azonban tökéletes sötétséget csak kísérletekben, mesterségesen lehet létrehozni.
A recehártyában lévő, fényérzékelő pálcikái egyébként mozgásérzékelőként is működnek, ezért a macskák sokkal ügyesebbek a mozgás észlelésében, mint az emberek. A legjobban a látóterüket keresztbe szelő mozgást érzékelik, a feléjük közeledőt kevésbé jól látják. Mivel mindkét szemük előre néz, a cicáknak jó a térérzékelésük. Látómezejük 285 fokos, mindkét oldalon 125-130 fokos átfedéssel és 75-80 fokos perifériás látással. Ez a távolságok, a mélység és a méret pontos felmérését teszi lehetővé. A legélesebben a tőlük 4-6 méterre lévő tárgyakat látják.
Mivel a macska alkonyatkor és hajnalban vadászik, a színeknek nincs különösebb jelentőségük a látásában. Elsősorban a szürke különféle árnyalatait, emellett a kék, sárga és zöld színt észleli, a vöröset viszont valószínűleg szintén szürkének látja.
 
 
A macskák szeméről nemcsak földi tárgyakat, de csillagászati jelenségeket is elneveztek. Így például az egyik, jellegzetes csillagközi anyagból álló felhőcsoport, egyszerűen szólva csillagászati köd is a Macskaszem nevet viseli. A képen a Hubble egyik felvételét látjuk.
Macskák, ördögök, boszorkányok
A cicák pupillájának változásaiból az emberek jobb esetben csupán meteorológiai jellegű következtetéseket vontak le, például olyasmit, miszerint ha kitágult a pupilla, akkor eső közeledik. (Ezzel erősen felhős, fényhiányos helyzetben nem is kell vitatkozni.) Rosszabb esetben azonban a macskaszem látványát összekötötték a vallási hiedelmekkel. Ez esetben jaj volt szegény párának, ha például a szemét a sötétben hirtelen erősebb fény érte. Ilyenkor ugyanis a fény közvetlenül a tükörszerű felületről verődik vissza, amit az ember erős izzásnak lát. Márpedig ami izzik, az a középkorban nem lehetett más, mint a pokol tüze. És már készen is volt a következtetés: a macskát megszállta az ördög. Örülhetett, ha ugyanaz a kristályos hártyája, amely így bajba sodorta, még időben hozzásegítette ahhoz is, hogy megtalálja a tetőre vezető utat.
Sok mesében a gonosz boszorkányok vagy egyéb varázslók segítő társaiként ábrázolták őket, mintha maguk is gonoszok volnának. Pedig szegény cicáknak gyakran épp hogy a félelemtől tágul ki a pupillájuk, és nem a támadó szándékuktól. Igaz, tudnak nagyon mérgesek is lenni, amitől viszont összeszűkül a pupillájuk. Ilyenkor nem jó tovább bosszantani őket, mert nemcsak a szemük speciális, hanem a mancsuk is az. És ha az azon lévő karmokat is elkezdjük összehasonlítani a saját körmeinkkel, bizony, nagyon kicsi az esélye, hogy mi jövünk ki jobban a játékból…
 
 Lévai Júlia


Ha nemcsak a macskák szeme érdekel, de kíváncsi vagy például arra is, hogy hogyan működnek a karmai, lapozd fel a Mi MICSODA sorozat Macskák című kötetét.
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

A honlapot a JÁTÉK-TANULÁS-TUDÁS Közhasznú Alapítvány üzemelteti.
Adószám: 18199978-1-42, cégjegyzékszám: 16.Pk.60.171./2009/2, sorszám 10.817.
Kapcsolat | Impresszum