A gyűrű

2012. július 04., 19:11
 

Aki már tanult történelmet, jól tudja, hogy a Hunyadi-család címerében egy holló látható, a csőrében gyűrűvel. És mivel nem egy tolvaj természetű szarkáról van szó, aki esetleg épp most röppent fel egy királylány ott felejtett ékszerdoboza mellől, már a történetíró Heltai Gáspár is azt gondolta, hogy ennek szimbolikus magyarázata lehet. Krónika c. művében azt feltételezi, hogy a gyűrű Hunyadi János Luxemburgi Zsigmondtól való származására, és a kor hite szerint ezért a köztük lévő, eltéphetetlen királyi kötelékekre is utal. De ez a zárt, kör alakú ékszer általában is az elszakíthatatlan, örök köteléket jelképezi.


 
Ez aztán az összeillés tökéletes kifejezése! Csak egy baj van vele: ahhoz, hogy érvényesítsék is, amit kifejez – vagyis összecsavarják –, vagy egy vízszintes tengelyhez kötözve kell forgatni az egyik felet, vagy le kell venni a gyűrűt.
Mióta viselnek az emberek gyűrűt?
Az ujjra húzható, karika alakú ékszer magától értetődően, minden kultúrában a végtelent, az örökkévalóságot és a folyamatosságot, zártsága révén egyúttal az elvághatatlanságot, az összetartozást, a kötést is jelképezte. Egyiptomban szintén az örökkévalóság, de a Nap és a Hold jelképe is volt. A körkörös forma pedig ott is azt juttatta eszükbe az embereknek, hogy hiszen a szerelem, az egymás iránti vonzalom érzése is körbe-körbe, akár megszakítás nélkül áramlik egyik féltől a másikig, és amíg átélik, addig úgy érzik, hogy sohasem lesz vége. Ezért a karikagyűrű hamar összeforrt a házasságkötéssel. Az első gyűrűk valószínűleg a Nílus partján növő sás-, nád- és kákalevelekből, később kenderből készültek. Amikor pedig már állandó szokássá vált a viselése, a tartósabb bőrt, csontot és elefántcsontot is felhasználták. Ettől kezdve a gyűrűk díszítésének lehetősége is megnőtt, s a fémek megművelésével pedig egyre értékesebbé válhatott ez az ékszer. Amikor kialakították a gravírozást is (a minta- vagy írás metszésének gyakorlatát csak később jelölték ezzel a szóval), divattá vált, hogy bölcs mondásokat, ígéreteket, fogadalmakat véstek a karikákra.
Rómában először vasból készültek a jegygyűrűk, a mükénéi és trójai ásatásokon azonban arany jegygyűrűt is találtak.
A módosabb családoknál a gyűrűk összekapcsolódtak a házasság megkötése előtt adandó foglalóval, záloggal, amelyet a vőlegény családjának kellett letennie. Később már csak jelképes zálogként adták, és nem utalt a házasulandók anyagi helyzetére. Mindenesetre az biztos, hogy a jegygyűrű használata világi eredetű volt, és szokását a keresztény egyház csupán szentesítette. Sőt, a reformáció megjelenésekor a protestánsok pogány jelképnek minősítették, ezért egy ideig mellőzték, de azután ez az értelmezésük megváltozott. Ezt megelőzően pedig még gyakran változtak a szokások is: egy időbena házasság szertartásában csak a menyasszony kapott gyűrűt (valószínűleg férfiatlannak tartották, és ez kibúvónak sem volt rossz a későbbi, esetleges csapodárságokhoz…). Csupán a 13. századtól tértek vissza ahhoz, hogy mindkét fél jegygyűrűt viselt. Volt, ahol a feleség jegygyűrűjére kis, kulcs alakú toldalékot tettek, utalva arra, hogy nála van a háztartás kulcsa. A középkorban azután a sima, egyszerű vagy vésett mintás gyűrűk mellett a gazdagok körében egyre népszerűbbé váltak a drágaköves gyűrűk.
A jegygyűrűt az ókorban azért viselték a bal kéz negyedik ujján, mert úgy vélték, hogy innen egy véna egyenesen a szívbe – vagyis a szerelmi érzés középpontjába – vezet. Ez a szokás sokáig fennmaradt, azzal a változtatással, hogy a legtöbb népnél azután az esküvőn átkerült a gyűrű a jobb kéz negyedik ujjára. Kivéve Franciaországban, ahol maradt a balon.
 
Erre a 19. századi, sárgaréz gyűrűre egy magyar nemesi család címerét vésték.
Amikor a gyűrű hierarchikus jelkép
A hierarchia azt jelenti: van egy áthághatatlan, alá-fölé rendelt helyzetekből felépülő rangsor, amelynek csúcsán áll a legnagyobb tekintély. Ilyen rangsor létezett a görög mitológiában is, az istenek között, s ennek kifejeződése volt, hogy az embereket mindig segítő Prométheusznak (aki a tüzet lopta le nekünk, az égből) egy vasgyűrűt kellett viselnie, hogy soha el ne felejtse: Zeusznak van alárendelve. Később, a keresztény hagyományban, a 7. századtól a püspököknek kellett olyan gyűrűt viselniük, amely az Istenhez való kötődésüket jelképezte, és azt fejezte ki, hogy Isten adta számukra a hivatalukat. Az alacsonyabb rangban lévő papoknak később a tiszteletük és összetartozásuk jeléül meg kellett csókolniuk a gyűrűt.
A világi életben sok nemesembernek vagy magas hivatalban lévő személynek volt pecsétgyűrűje, amelyre a város vagy a család címerét, az intézkedési joggal bíró személyek monogramjait vagy jelképeit vésték. Az iratokat gyakran a gyűrűk viaszba nyomott pecsétjeivel hitelesítették.
 
A 19. század végén a karikaturisták úgy gúnyolódtak Kekulé meglepő benzolgyűrűjén, hogy majmok kapaszkodásának ábrázolták a képletet.
Mit jelent a gyűrű a kémiában?
A kémiában hosszú munkát igényelt a szénből és hidrogénből álló, szerves vegyületek, vagyis a szénhidrogének szerkezeti felépítésének feltárása. Holott ez igen fontos volt, hiszen ezek a vegyületek a természet számunkra nélkülözhetetlen anyagaiban, a földgázban és a kőolajban fordulnak elő, nagy mennyiségben. A 19. század közepére azután már sok mindent lehetett tudni, de az egyik legalapvetőbb folyadék, a benzol még mindig rejtély maradt. Mígnem a később csak Kekulé néven emlegetett Friedrich August Kekulé von Stradonitz (1829-1896), német szerves kémikus az asszociációs képzeletének köszönhetően egyszer csak rá nem jött, hogy a benzol (C6H6) szerkezetében a szénatomok gyűrűként kapcsolódnak össze. A kép attól ugrott be a fejében, hogy a probléma megoldásán éjjel-nappal gondolkodva egyszerűen maga elé képzelte a kígyóként tekeredő szénláncot. Majd abból kiindulva, hogy a természetben minden mozgásban van, azt képzelte, hogy az egyik kígyócska hirtelen — akár az alkimisták sárkánya — megragadta saját farkát, és karikát alkotva szédítő sebességgel forgásba kezd. Kekulé nem tett mást, mint a természet törvényszerűségeit összekapcsolta az emberi fantáziával, és máris megvolt a benzolgyűrű:  

Ez egyrészt végre érthetővé tette annak a benzolnak a szerkezetét, amelyet azután a vegyiparban számos helyen – például a szerves vegyületek oldószereként, ill. a festék-, gyógyszer- és műanyaggyártás kiindulóanyagaként – használnak, másrészt kiválóan alkalmas további, bonyolultabb vegyületek felépítésének jelzésére is. Ez a gyűrű igazi „eljegyzést” jelent a természet és az emberi fantázia között.
 
Lévai Júlia



Ha kíváncsi vagy a kémiai gyűrűkre, azok felépítésére, szerkezetére, lapozz bele a Mi MICSODA sorozat Kémia című kötetébe!
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum