Középkor - Királyok, papok, földművesek

Amikor még sárkányok és zsiványok tanyáztak az erdőben, az európai utazók csak keskeny ösvényeken haladhattak. A lovagoknak meg kellett tanulniuk az udvarias viselkedés szabályait. Az emberek szilárdan hittek az angyalokban és a démonokban. Az ablakokba üveg helyett szalmát dugtak. Azt mondod, ez lehetetlen? Pedig nem az! Ilyen volt a középkor. Mik voltak a fontos ünnepek, és miért nem köszöntötték fel egymást az emberek a születésnapjukon? Átélheted, milyen az, amikor mindent meg kell osztani másokkal: az ágyadat, a fürdővizedet és a poharadat is.

Itt veheted meg a könyvet >>>

Étkezés és lakóhely
Szereted a paprikás krumplit? Sajnos a középkorban nem ehettél volna ilyen finom ételt. Európában nem termesztették sem a paprikát, sem a krumplit, de még a paradicsomot sem. A rizst és a tésztát sem ismerték. A kenyér volt a legfontosabb étel. A barnakenyeret rozsból, tönkölyből vagy zabból sütötték. Búzakenyér csak a gazdagoknak jutott. Kedvelt étel volt a gabonából, például kölesből főzött kása és a leves. A gazdagok és a szegények egyaránt sok főzeléket, lencsét és babot ettek. A tehén, a birka és a kecske tejéből vajat és sajtot készítettek. A tehetősebbek változatosabban táplálkozhattak. Sok vadat, kacsát, libát és galambot ettek. Az asztalra még messzi országokból származó fűszer és dió is került. Főleg vizet és sört, ritkábban bort ittak. Az édesség igazi ritkaságnak számított. A cukorról még csak nem is hallottak. A süteményt mézzel ízesítették, de szívesen ették a távolról érkező szárított gyümölcsöket is. A gyümölcsöt frissen is szerették.

Kunyhók és paloták
A legtöbben szegényesen berendezett, fából, szalmából és vályogból épült kunyhóban laktak. Az alacsony és szűk épületben a konyha, a háló és a nappali egy légtérben volt. Ha hidegre fordult az idő, szalmával tömték be az ablaknyílásokat és bezárták az ablaktáblákat. Ilyenkor még sötétebb lett a házban. Csupán a tűzhely és néhány fáklya világított. Gyertyát csak a templomban használtak. Éjjel szalmán vagy fából ácsolt padokon aludtak. A földművesek együtt laktak az állataikkal – így legalább nem fáztak annyira. Ágya csak a gazdagoknak volt.

 

A lovagvárak kialakulása
A legelső lovagok még teljesen hétköznapi faházakban éltek. Csakhogy ezeket nehéz volt megvédeni, ha támadtak a vikingek vagy éppen a szomszéd népek. Ráadásul menedéket kellett nyújtani a földműveseknek is.

A cölöpvár
Milyen jól jött volna egy erős kerítés! Meg egy torony, ahonnan már messziről észre lehetett volna venni az ellenséget. A dombtetőre épített torony különösen hasznosnak bizonyult. Elkészülte után ott védekeztek, és bent talált menedéket a kör nyék népe. Az első, kezdetleges várakat a dombtetőre épített, kétemeletes torony és a magas cölöpkerítés (gerendafal) alkotta. A domb tövében alakították ki az alsó várat. Ezt is cölöpfal vette körül, sőt időnként vizes árkot is ástak a fal tövébe. Az alsó várban jutott hely a földműveseknek, a faházaknak, az istállóknak és a műhelyeknek.

A kővár
A cölöpvárakat sajnos könnyű volt felgyújtani. Az elszánt ellenség ráadásul gyorsan elfoglalta ezeket. Világos, hogy a kő sokkal tartósabb építőanyag. Kőből építkezni azonban fárasztó és igencsak összetett feladat. Sok ember szükséges hozzá, akiknek éveken át keményen kell dolgozniuk. Mivel egy egyszerű lovag nem értett az építéshez, feltétlenül alkalmaznia kellett egy tanult építőmestert, aki a terveket elkészíti és a munkásokat irányítja. Az építkezés vezetője többnyire magával hozta a tanult szakmunkásokat és a megfelelő szerszámokat. A munka neheze azonban a lovag parasztjaira hárult. Robotolva építették fel az erődítményt. A vár helyének kiválasztása során három fontos dolgot kellett figyelembe venni:
    A környék talaja legyen erős.
    Szükség van egy forrásra, vagy valamilyen vízlelőhelyre.
    Legyen a közelben megfelelő építőanyag: kő nélkül nem lehet kővárat építeni!

 



www.mimicsoda.hu