Ősmaradványok

A kutató elmélyülten vizsgálja a palalemezt – madár formájú állat körvonalai rajzolódnak ki rajta. Talán egy repülő szauruszéi lehettek, amely sok millió évvel ezelőtt élt a Földön... Az ősmaradványok (fosszíliák) Földünk történetének néma tanúi. Arról mesélnek, hogyan nézett ki bolygónk évmilliókkal korábban és milyen rég kihalt állatok éltek rajta. Hogyan jön létre a kövület? Hol van Magyarország dinoszaurusztemetője? Hogyan preparáljuk a fosszíliákat? Indulj nyomkereső útra, derítsd fel a rég letűnt élővilágot!

Itt veheted meg a könyvet >>>

Milyen körülmények között keletkezhetnek fosszíliák?
A legtöbb elpusztult élőlény­ből nem lesz fosszília, csak különleges körülmények között válik azzá. A természetben élő állatokat meg­ölik és felfalják a ragadozók, vagy az elpusztult állatok tetemeit dögevők, azaz keselyűk és hiénák, valamint férgek takarítják el. A kemény testrészeket, például csontokat, hé­jakat az időjárás porlasztja szét. Az állatból nem marad semmi, amiből ősmaradvány válhatna. A test lágy részeinek lebomlásához oxigénre van szükség. A lágy rész fosszílizálódásának első fel­tétele, hogy hiányozzon az oxigén, mint például a borostyánkőben talált rovarok esetében. A ro­varokat egy fa gyantája vette körbe, és a gyanta később megkeményedett. Hasonló történik azokkal az elpusztult élőlények­kel is, amelyek a mocsárban süllyednek el.
A mocsár iszapja magába zárja az állatot, és az iszap idővel megkeményedik. Ez olyan tartós konzerválást jelent, amely akár évmilliókra is szólhat.

Hogyan jön létre a kövület?
Leggyakrabban olyan kőze­tekben találhatók fosszíliák, amelyek tengerekben, ta­vakban vagy folyók­ban keletkeztek. A konzerválódás feltételei szárazföldön a legrosszabbak, ezért ott általában csak az élőlények szilárd testrészeiből válik fosszília.
Ha egy élő szervezet a tengerben pusztul el, akkor lesüllyed a mélybe, ahol aztán általában elbomlik. Ha hiányzik az oxi­gén, konzerválódhatnak lágy részek is, egyébként csak a kemény testrészek, héjak, csontok, fogak maradnak épen. Ezek később beágyazódnak a laza ho­mokba vagy iszapba. Minél gyorsabban temetődnek be, annál több őrződik meg belőlük, a homok vagy az iszap megóv­ja őket a kémiai és fizikai behatásoktól. Az elhalt szervezetet lassan magába zárja az üledék, az elpusztult élőlények maradványait tehát további rétegek védik. A lerakódott, ere­detileg laza üledék a nyomás alatt megszilárdul, azaz üledékes kőzet válik belőle. Az átalakulás során az üledékben lévő élőlények maradványai is megkövülnek. Az üledékben található ásványi anyagok beépülnek a csontokba, héjakba, vagy teljes egészében átveszik a helyüket, azaz megváltoztatják a csontok, héjak eredeti anyag­szerkezetét. Ha a föld mozgása felszínre hozza a megkövült maradványokat, vagy a természet elhordja a föléjük rakódott rétegeket, napvilágra kerülnek a fosszíliák.

Miért különlegesek a bükkábrányi ősfák?
Mintegy 7-8 millió évvel ezelőtt Magyarországon, az Alföld helyén, egészen a Bükk lábáig a hatalmas, édesvizű Pannon-tó hullám­zott. Az északi irányból érkező folyók lapályos torkolatvidékén mocsárcipruserdők terültek el. 2007-ben ezek maradványaira, egy valóságos őserdőre bukkantak egy külszíni kőszén­bányában, Bükkábrány falu közelében. A hatalmas fákat 300-400 éves korukban egy hirtelen támadt iszap- vagy homoklavina temette be, s ezzel tartósí­totta, megvédte őket az enyészettől.
Az eredetileg 40 méter magasra is megnövő fákból 5-6 méter magas, ma is függőlegesen álló tövük maradt meg. Azonban az eddig megismert fosszilis erdőkkel ellentétben a bükki ősfák nem kövesedtek, és nem szenesedtek el, a kéreg és a belső szövetek szerves anyagként maradtak fenn. A homok alól kikerülve, érintkezve a levegővel a fák gyors porla­dásnak indultak. Modern konzerválási technikákkal a számos fatörzs közül tíz példányt sikerült meg­menteni. Ezek ma a miskolci Herman Ottó Múze­umban és az Ipolytarnóci Ősmaradványok Termé­szetvédelmi Területen láthatóak.



www.mimicsoda.hu