Titkosírások a történelemben

A titkosírás, szakszóval kriptográfia végigvonul az emberiség történelmén. Már az ókortól kezdve előállhattak olyan helyzetek, amelyben távol lévő embereknek mások kizárásával kellett fontos információkat eljuttatniuk egymáshoz. A kriptográfia kezdetben szorosan összekapcsolódott az ún. szteganográfiával (a görög leplezni, rejtett üzenetet írni szóból), ami azt jelentette, hogy nemcsak az írás maga volt rejtett, hanem annak ténye is, hogy valaki üzenetet visz valahová, egyáltalán.

Hol alkalmazták először a szteganográfiát?
Az ókor egyik, legnagyobb történetírójánál, Hérodotosznál két példát is találunk erre. Az egyik eset főhőse egy görög férfi, Demaratosz volt, akit előzőleg száműztek a hazájából, ám ő, a görögök legnagyobb szerencséjére, hű maradt Görögországhoz. Száműzetése színterén pedig látta, hogy a perzsa had mekkora hadakkal készül a görögök megtámadására. Mivel más eszköze nem volt az üzenetküldéshez, fogott egy viasszal bevont palatáblát, amelyről lekaparta a viaszt, majd miután a táblára ráírta az üzenetet, ismét bevonta az egészet viasszal. Ezután a táblát átcsempésztette valakivel a görögökhöz, akik az információ birtokában fel tudtak készülni a háborúra, így a perzsák ekkor megsemmisítő vereséget szenvedtek.
Hérodotosz másik példájában egyúttal a bőrre írás első, sajátos példájával is találkozhatunk. A perzsa király elleni szövetséget szervező Hisztiaiosz, Milétosz türannosza ugyanis kockázatosnak tartott minden, látható eszközt, ezért azt találta ki, hogy leendő szövetségesének a küldönce fejbőrén küldi el a titkos üzenetet. Ezért leborotváltatta a küldönc haját, ráírta a fejbőrére az üzenetet (vélhetően valamiféle időtálló növényi festékkel), majd megvárta, amíg a küldöncnek újból kinő a haja. Hogy mekkorára kellett nőnie az üzenet elfedéséhez, arról nem szól a tudósítás, csak arról, hogy sikeresen célba ért a fejbőr-postával.

Az ókori Spártában olykor hosszú textil- vagy papírcsíkra írták rá az üzenetet, úgy, hogy annak értelme csak akkor jöjjön ki, ha a címzett is egy ugyanolyan átmérőjű botra tekerte föl, mint amilyenre az üzenet írója is. Az eszközt szkütalénak hívták. Lüszandrosz spártai hadvezér Kr. e. 404-ben egy ilyen szkütaléból értesült a perzsa támadásról, amelyre így jól felkészülhetett.

Jó néhány évszázaddal később, 1499-ben Johannes Trithemius könyvet írt a témában, Steganographia címmel, amelyet azonban 1609-ben betiltottak, mert a katolikus egyház cenzorai úgy gondolták, hogy a fekete mágiáról van benne szó. Így a titkos küldeményekről szóló, összefoglaló tanulmány hosszú ideig maga is titkos maradt. Ez azonban bizonyára nem akadályozta meg az embereket, hogy többféle módszert továbbra is alkalmazzanak. Így pl. a könyvben is leírt, legismertebb eljárás egészen biztosan sokáig divatos volt, hiszen még a huszadik században is fel-felbukkant. Ez a láthatatlan tinta alkalmazása volt, amellyel egy másik szöveg – leggyakrabban egy ártalmatlannak látszó regény – sorai közé írták az üzenetet. Ha a címzett tudta, hogy rejtjelezett szöveget kapott, akkor felmelegítette vagy a megfelelő vegyszerekkel átitatta a papírt, és máris megjelentek a szeme előtt a titkos sorok.
Azt, hogy különféle folyadékok alkalmasak a titkosíráshoz, már az első évszázadban leírta egy másik történetíró, idősebb Plinius is. Ő arról számolt be, hogy a pitypang tejét alkalmazták a művelethez, hiszen az száradás után láthatatlanná válik, ám ha fölmelegítik, megbarnul. A kémia fejlődésével azután már egyre több szerves vegyületnek ismerték meg ezt a tulajdonságát. Ennek a tudásnak a birtokában olykor az is előfordult, hogy a kémek a saját vizeletükkel írtak. Ennél talán komfortosabb volt a tej vagy a hagymalé használata. Giambattista della Porta itáliai tudós pedig azt írta le, hogy a timsó és ecet elegyéből készített tintával a főtt tojás héján is el lehet helyezni titkos üzeneteket, mert az írás beivódik a tojás belsejébe, és így csak a hámozás után lesz láthatóvá.
A szteganográfia kalandos megoldásai még a huszadik században is jelen voltak. A második világháború idején például egy amerikai kémnő, Velvalee Dickinson a japánoknak kémkedett. Egy antik babákkal foglalkozó boltot tartott fenn, ahol azonban még véletlenül sem a babákban rejtett el üzeneteket, ahol mindenki gyanította volna, hanem az ártalmatlannak tűnő rendelések szövegében. Ezekből ismerték meg a japánok a szövetséges hajók mozgásait. A kémnőt később Doll Womannek nevezte el a köznyelv.

A Wikipédia a Polübiosz-rejtjel példáját mutatja be, mint a legegyszerűbb titkosítási eljárást. Ennél az ABC 25 betűjét egy táblázatba foglalták bele, amelyben minden egyes betűt egy számmal lehetett helyettesíteni. A számok sorrendjét fáklyákkal adták tovább úgy, hogy a küldő mindkét kezében égő fáklyákat tartott, és azokat a szükséges mennyiségben emelgette. A módszernek az volt a hátránya, hogy egyrészt csak sötétben lehetett használni, másrészt pedig hibázni sem lehetett benne.

Ugyancsak hosszú időn át alkalmazott módszer volt az is, hogy egy szöveg betűi alá alig észrevehető tűszúrásokkal írtak be üzeneteket. Ez azután különösen Nagy-Britanniában vált igen népszerűvé, ahol hosszú időn át ingyen lehetett újságokat és leveleket küldeni. A posta reformja azonban véget vetett ennek a gyakorlatnak.
Ma, az elektronika korában a szteganográfia technikájához nem is kell papír: az elrejtendő üzeneteket pl. egy zajos kép- vagy hangfájl legkisebb helyi értékű bitjeibe vagy egyéb módon kódolt részeibe helyezik el. Ezekkel a módszerekkel egész fájlrendszereket lehet titkosítani.

Titkosírók, jó állásokban
A 15-dik századra Európában a magánemberek és a királyi udvarok, hivatalok körében egyaránt széles körben elterjedt a kriptográfia. Itáliában alkalmazták a leggyakrabban, hiszen ez az ország városállamokból állt, amelynek követei sűrűn leveleztek egymással. A helyzet ésszerűsítése érdekében létre is hozták a titoknoki állást. Az első titoknok a feltételezések szerint az olasz Giovanni Soro volt, akit 1506-ban neveztek ki. Akkoriban a kódolt levelezés járta, vagyis a szövegeket különböző rendszerekkel (például rácsok vagy betűkeverések, helyettesítések stb. alkalmazásával) írták, amelyek megfejtéséhez előre megegyeztek a kódokban. A titoknoknak tehát sokféle kódot kellett megkapnia, és gondosan őriznie. Sorónak a Vatikán is küldött kódokat, ami később gondokhoz vezetett. Egy alkalommal ugyanis a firenzeiek elfogták a pápa egy levelét, és épp őt kérték fel a megfejtésére. Soro azonban – legyőzve a szakmai hiúságát – azt válaszolta nekik, hogy ezt nem tudta megfejteni. Valószínűleg nem akarta elárulni a Vatikánt.
Olaszország mellett Franciaországban is elkezdtek kriptográfusokat alkalmazni. Köztük volt François Viète is, aki elsősorban a spanyol kódok megfejtésén dolgozott, és ez majdnem az életébe került. A spanyolországi kriptográfusokat ugyanis sértette, hogy sorra megfejti a kódjaikat, ezért azt állították, hogy az ördöggel cimborál, és pápai bíróság elé akarták állíttatni. A Vatikánnak azonban nem volt érdeke elítélni Viète-et, hiszen az ő révén számos, fontos levélhez jutottak hozzá, ezért megtagadták a spanyolok kérését. Ez nagy szerencse volt, mert az ördöggel való barátságért a legsúlyosabb büntetést is kiszabhatták a 16-dik században.
Ma már ennyire semmiképp sem veszélyes a kódfejtők dolga, és igazán izgalmas szövegeken is csak ritkán kell dolgozniuk, hiszen az igazi titkokat ma már inkább a gazdaságban vagy a kísérletezésekben őrzik, ahol viszont a kódolt levelezéseknek van a legkisebb szerepük.

Rejtjel

Jelentés

Rejtjel

Jelentés

Rejtjel

Jelentés

0

20

L

000

császár

1

A, Á

31

M

202

Wesselényi

2

32

N

217

Puchaim

3

C

33

O

218

Forgach uram

4

34

219

érsek (Lippay)

5

E, É

35

E, É

222

Csáky István

6

36

R

234

kozákok

7

G

37

S

260

erdélyi fejedelem

8

H

38

T

263

Csáky László

9

I, Y, (J)

39

U, Ü, V

270

Zrínyi Miklós

10

L

40

Z

272

magyarok

11

A, Á

41

M

300

római király

12

B

42

N

310

erdélyi fejedelem

13

C

43

O

400

Puchaim

14

D

44

425

imperium(beliek)

15

E, É

45

435

Wesselényi

16

F

46

R

440

Puchaim

17

G

47

S

445

 ?Megfejtetlen

18

H

48

T

450

érsek (Lippay)

19

I, Y, (J)

49

U, Ü, V

510

erdélyi fejedelem

20

L

50

515

Zrínyi Miklós

21

A, Á

51

M

550

Auspergi herceg

22

52

M

570

erdélyi fejedelem

23

53

O

571

Csáky László

24

54

576

erdélyi fejedelem(mel)

25

E, É

55

899

auspergi herceg

26

R

56

1010

erdélyi fejedelem

27

S

57

1200

Zrínyi Miklós

28

H

58

T

1653

Nádasdi

29

I, Y, (J)

59

U, Ü, V

00000

Puchaim

A szigetvári hős, Zrínyi Miklós titkosírással levelezett, pl. II. Rákóczi Györggyel. Az ő rendszerük meglehetősen praktikus volt, hiszen nemcsak betűket, hanem neveket is kifejezéseket is kódoltak. A biztonság kedvéért pedig egy nevet többféle kóddal is elláttak.

 

 

 

Lévai Júlia



www.mimicsoda.hu