Egy hosszú űrutazás tanulságai

2016. március 1-jén adtak hírt a lapok arról, hogy sikeresen landolt az a két űrhajós, aki a szokásosnál jóval hosszabb időt töltött a világűrben. A NASA asztronautája, Scott Joseph Kelly és az orosz kozmonauta, Mihail Kornyijenko azért tartózkodott egy éven át a Nemzetközi Űrállomáson, hogy a szakemberek részletesen tanulmányozhassák: milyen élettani hatásai vannak hosszú távon a súlytalanságnak. Hiszen előbb-utóbb el kell indulniuk olyan expedícióknak, például a Marsra, amelyek szokatlan terhelésnek teszik ki az emberi szervezetet. De ezeket felelőtlenség lenne anélkül útnak indítani, hogy tisztában lennénk a következményekkel, és hogy a tudósok dolgoznának a hatások csökkentésének lehetséges módszerein.

Scott Kelly és Mihail Kornyienko űrhajósok ugyan sok nehézségen mentek keresztül a szokatlanul hosszú, űrbéli küldetésük idején, de egymással szemmel láthatóan jól kijöttek. Forrás: NASA

Mit tapasztaltak a két űrhajósnál?
Erről az útról egyelőre csak az első benyomásokat tehették közzé, hiszen az érdemi vizsgálatok majd csak ezután következnek. Segíti ezeket, hogy az egyiküknek, Scottnak van egy egypetéjű ikertestvére, Mark Edward Kelly, aki egyébként szintén pilóta és űrhajós. Eddig egyedül ők voltak olyan testvérek, akik együtt szolgáltak az űrrepülőgépen és a Nemzetközi Űrállomáson. Mark tehát ideális kontrollja lehet a változásoknak.
Amit már elsőre is meg lehetett állapítani, az a már eddig is ismert dolog volt: az ilyen, hosszan érvényesülő súlytalanság elsősorban az ízületekre és az izmokra van a legnagyobb hatással. A helyzet most annyiban árnyalta ezt a képet, hogy Kelly kézzelfoghatóan igazolta is a papírformát: a súlytalanság miatt majdnem 4 centit nőtt meg az űrben. Ekkora különbséget okozott a testmagasságában, hogy a gerincében ill. a végtagjaiban lévő ízületei lazábban kapcsolódtak a csigolyáihoz, csontjaihoz. Amikor visszatért, 2-3 nap kellett ahhoz, hogy a földi gravitáció visszahúzza őt az eredeti testméreteire. Mihail Kornyijenko viszont arról panaszkodott, hogy kifejezetten fájnak is az izmai és az ízületei.
Az űrre jellemző, nehéz körülmények azonban másféle nyomokat is hagynak az emberi testen. A súlytalanság izomsorvadáshoz vagy csontvesztéshez is vezethet, de az erek másféle igénybevétele pl. látáskárosodást illetve agyi változásokat is okozhat. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban ezek nem maradandóak, visszafordíthatóak. Ugyanígy a pszichés terhelésekről sem szabad elfeledkezni. Mint az űrhajósok elmondták: a legnehezebben azt viselték el, hogy a számukra fontos emberektől hosszan és minden értelemben el voltak szigetelve. Sokszor úgy érezték, minta valóban meg is szűnt volna a földi szeretteikkel a kapcsolat.

Űrben termett virágok. Vajon hogyan tűrik majd a földi légkört?

Mit éltek át az űrben?
A különösen hosszú időt fenn töltő asztronauták 5440-szer utazták körbe a bolygót, és 231,4 millió kilométert tettek meg, mire földet értek. Ez alatt természetesen sok, különleges élményben is részük volt, ami segítette őket abban, hogy jobban viseljék az izoláltságot. Így például egy év alatt 10 880 napfelkeltét és naplementét láthattak az űrhajóból! Ők ugyanis olyan nagy sebességgel haladtak, hogy naponta akár tizenhat ilyen jelenség is kijutott nekik, miközben mi innen, a lassan mozduló Földről ebből jóval kevesebbet élvezhetünk. Hasonló volt a helyzet az északi fény látványával is. Igaz, ez a Földről nézve is meglehetősen nagy élmény, de az űrhajósok szerint az űrből szinte leírhatatlan. Segítette továbbá őket érzelmi szempontból az is, hogy az űrállomáson növényeket is termesztettek. Kiváló fejessalátájuk kelt ki, emellett az első űr-virágok is megszülettek odafenn. Arról még nem érkeztek adatok, hogy vajon ezek növekedése mennyiben tért el a földi növényekétől.
Mindenesetre kezdetnek elég izgalmas ez is, és remélhetőleg hamarosan pontos eredményeket tesznek majd közzé arról, hogy mire is kell számítania annak, aki hosszabb űrutazásra vállalkozik.

Lévai Júlia

www.mimicsoda.hu