A Föld Nap körüli keringése miatt az égboltnak mindennap más részét látjuk. Azok a csillagképek, amelyek a Nap irányában fekszenek, nem látszanak. Például január 1-jén a Nap a Nyilasban, február elsején pedig a Bakban jár. Ezeket a csillagképeket a téli éjszakákon nem láthatjuk. Ezzel szemben télen az Ikrek csillagkép a Föld Naptól elforduló oldalán jól látható. Júliusra minden megfordul: a Nap az Ikrekben jár, ekkor a csillagkép nem látható, a Nyilas csillagai viszont sziporkáznak. A Nyilast nyári csillagképnek hívjuk, mivel csak nyáron figyelhetjük meg, hiszen télen benne ragyog a Nap.
Egy év alatt a Nap 13 csillagképen halad végig. Ezek: a Kos, a Bika, az Ikrek, a Rák, az Oroszlán, a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Kígyótartó, a Nyilas, a Bak, a Vízöntő és a Halak. A csillagképeket átszelő, látszólagos nappályát ekliptikának nevezzük. Az ekliptika szó születését egy fontos megfigyelésnek köszönhetjük: észrevették, hogy nap- és holdfogyatkozás csak akkor következik be, ha a Hold a nappálya síkjában tartózkodik. Ezért lett ennek a síknak a neve „elhagyás, kimaradás”, a görög „ek” = el, és a „leipó” = hagy szóból. A Kígyótartót a régi feljegyzések többnyire nem említik, így 12 ekliptikai csillagképről szoktunk beszélni. Mivel ezek többségét állatokról nevezték el, állatövi csillagképeknek is hívjuk őket. Az ekliptika körüli részt állatövnek nevezzük.

A Nap látszólag végigvándorol az állatövön. A Földről nézve január 1-jén a Nyilasban jár.