Szent Iván éjszakája

Június 21-e a nyári napforduló napja. Ilyenkor a legrövidebb az éjszaka, és a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A világ minden táján megünneplik ezt a napot. Mind a pogány, mind a keresztény kultúrkörben jelentős ünnep, noha a keresztény hagyomány június 24-én Keresztelő Szent János, Jézus megkeresztelőjének születésére emlékezik.

A Nap Ekliptikán megtett útja

A Nap ünnepe
A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabban járt az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ. Ez a nap nem csak a legrövidebb éjszaka, hanem a leghosszabb nappal, a fény forrása, az éltető égitest, a Nap ünnepe is. Erről szinte minden nép tűzrakással, örömtüzek gyújtásával és virrasztással emlékezik meg. Számos babona kötődik ehhez a naphoz. Abban minden népszokás egyetért, hogy ezen a napon csodás, varázslatos dolgok történhetnek, teljesülhetnek régi kívánságaink.
 
A fény és a sötétség harca
Szinte minden pogány kultúrában az a hiedelem élt, hogy a világ a sötétség és a fényesség örök küzdelmének színtere. Ennek a harcnak a győztes pillanata a nyárforduló. Az ünneplők a tűzgyújtással nem csak a nap melegét és fényét idézték fel, hanem az ártó szellemeket is távol akarták tartani ilyenkor maguktól. A keresztény felfogásba is beletartozott a fény és a sötétség küzdelméről szóló tanítás, ezért végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette, aki „égő és világító fáklya volt” a hagyomány szerint. A magyar nyelvben Szentivánéj néven rögzült a nyáreleji ünnep, melynek oka, hogy az Iván név a Jánosból alakult át: Joann-Jovan-Ivan, így lett ez a nap Szent Iván napja.
 
Csalóka naptárak
Noha a nyári napforduló napja június 21-e, mi mégis 24-én tartjuk a nyár ünnepét. Ennek oka a juliánus naptár bevezetése előtti naptár sajátossága és a tényleges naptári évek közti különbség. Régen a nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor, és évszázadok vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni.
 
Ünnepi szokások
Az ünnepi szokások között mindenütt fő szerephez jut a tűzgyújtás, és az ehhez kapcsolódó játékok, varázslások. Magyar nyelvterületen a Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások miatt a júniust mint hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását Szent Iván napi dalok éneklésével kísérték. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel, aminek gyógyhatást tulajdonítottak.
Mivel a nap mindenütt a termékenységgel kapcsolatos égitest, ezért nem csoda, hogy számos szerelmi praktika és jóslás is fűződik a naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából is sokféle jövendölést olvastak ki.
A néphit úgy tartotta, hogy Szent Ivánkor virágzik a páfrány. Az aranyosan pompázó virág kárász életű, elhervad és elenyészik. Aki viszont rálel a pillanatra, amikor kitárulkozik, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A páfrány virágát láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. A néphit szerint lehetetlen megszerezni, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre.
Palócföldön a lányok miután kialudt a tűz, a kenderföldre mentek és ott egyenként a kenderre feküdtek. Azt tartották, amelyikük helyén a letiport kender feláll, egy éven belül férjhez megy.
A tűz különféle maradványait kitűnő amulettnek tartották. Hamuját a földekre szórták, távol tartandó a kártevőket. A félig égett nagyobb faágakat az eresz alá erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől, az elszenesedett kisebb gallyakat pedig az emberek és az állatok rontásának elhárítására használták.
Az összetartozást erősítő szokás volt, hogy ezen az éjszakán a gazda kioltotta otthon a tüzet a házi tűzhelyén, és a közös nyárközépi máglyáról hazavitt zsarátnokkal gyújtotta meg újra.




www.mimicsoda.hu