Madarak és Fák Napja a Füvészkertben

Az 5-14 éves gyerekeknek és családoknak szóló rendezvényen a látogatók megismerkedhetnek a Füvészkert növényvilágával, játékos vetélkedőkön mérhetik össze tudásukat. A kézműves foglalkozásokon gipszlenyomatot önthetnek ősi növényekről, készíthetnek fából játékokat és eszközöket, textiltáskát festhetnek és „gyűjthetnek” játékosan szelektíven hulladékot. A terápiáskutya-bemutatón megtudhatják, hogyan segítik az állatok a gyermekeket. Használjátok a klubkártyát, amely 20%-os kedvezményt biztosít a Füvészkert belépőjegyének árából!

A hétvége részletes programját itt letöltheted.

A Madarak és Fák Napja, május 10.
Tavasszal ébred a természet, mindannyian örülünk az első hagymás virágok vagy a rügyező fák láttán. Nem lehet véletlen, hogy a nemzetközi természetvédelem három jeles napja szintén a tavaszi időszakra esik: április 22-én ünnepeljük a Föld
A Kárpát-medence vízborította területei a folyószabályozások előtt
Napját, május 10-én a Madarak és Fák Napját, május 22-én pedig a Biológiai Sokféleség Nemzetközi Napját. Ezek közül nekünk a középső talán a legkedvesebb, hiszen ezt hazánkban ünnepelték meg először – ennek már több mint száz éve. Már az 1900-as évek elején is ilyen tudatosan védték volna a természetet? Igen, az ember szó szerinti térhódítása, a XIX. századi mocsárlecsapolások, folyószabályozások óriási területeken szüntették meg a vizes élőhelyeket. Emiatt számos élőlény, köztük a mezőgazdaságban is hasznos madarak élettere szünt meg.
 
Az európai országok 1902. márciusában egyezményt kötöttek a szárnyasok védelme érdekében. Ez még nem jelentette azt, hogy új „világnap” született volna, de a lelkes magyar ornitológus, Chernel István már ebben az évben megalakította az Országos Állatvédő Egyesület kőszegi fiókegyesületét, amely megszervezte Kőszegen az első „Madarak és Fák Napja” rendezvényt. Az egyesület főként a gyakorlati madárvédelemmel foglalkozott: fészekodúkat készítettek, helyeztek ki, etették télen a madarakat.
 
macskabagoly
Érdemes végigolvasnunk az 1902-ben védelem alá helyezett madarak sorát. A legtöbb ma is megtalálható hazánk területén, de több olyan van köztük, amely szerepel a veszélyeztetett fajok Vörös Listáján.
Éjjeli ragadozók: kuvik, karvalybagoly, macskabagoly gyöngybagoly réti fülesbagoly, erdei fülesbagoly füles kuvik.
Kúszók: harkályok, fakopáncsok, küllők minden faja.
Üldögélők: szalakóta gyurgyalag.
Veréb-alkatúak: búbos banka, fakúsz, hajnalmadár, csuszka, sarlósfecske, kecskefejő.
 
„...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Az idézet Herman Ottótól származik, akinek a kezdeményezésére az ünnepet hivatalosan is bevezették. Erre az 1906-ban kiadott miniszteri rendelettel került sor, amely szerint e napon eper- vagy más gyümölcsfákat kellett ültetni, illetve öntözni, valamint meg kellett emlékezni a hasznos madarakról. Elrendelte, hogy valamennyi iskolában ünnpeljék meg a Madarak és Fák Napját. Ezt a napot hagyományosan május elején tartották, 1994 óta pedig külön rendelet jelöli ki május 10-ét a Madarak és Fák Napjaként. A kezdeményezés hosszabb-rövidebb megszakításokkal mára széles mozgalommá bővült.
 
Chernel István
Chernel István ornitológus
Ha azt kérdezzük, ki volt a nagy magyar polihisztor, többek között ornitológus, bizonyára mindenkinek Herman Ottó jut eszébe. Róla egy korábbi cikkben is olvashattál, most ismerkedjünk meg a nem kevésbé nagy tudóssal, Chernel Istvánnal. Családja Kőszegen és a környéken élt, és Chernel, számtalan nagy utazásából is mindig ide tért haza. 1865-ben született, és már egész fiatalon komolyan érdeklődött a madártan iránt. Apai kívánságra ugyan jogot hallgatott Pozsonyban, de alig egy évet dolgozott csak a közigazgatásban, felmondott és csak a madártannak élt. Hamarosan országosan ismert és elismert kutató lett, hosszú tanulmányutakat tett, új madárfajokat írt le. Fő műve, a „Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” című munkája 1899-ben jelent meg. Herman Ottó 1916-ban bekövetkezett halála után őt bízták meg az Ornitológiai Központ vezetésével. 1918-ban összeállította a magyar birodalom madarainak, amely még ma is fontos forrása a madártani szakmunkáknak. A sok év terepen töltött gyűjtőmunka egészségére is kihatott. A lápokban, mocsarakban szerzett betegségek legyengítették szervezetét és 1922-ben, 57 éves korában Kőszegen meghalt.  

Ha kérdéseid vannak a természtvédelmmel kapcsolatban, lapozd fel a Természet felfedezése és védelme című MI MICSODA kötetet!


www.mimicsoda.hu