A farmernadrág fényes pályafutása

2012. október 08., 10:55
 

1978-ig Magyarországon farmernadrágot csak az ún. lengyelpiacról, a boltokba titokban behozott, „pult alóli” készletből valamint dollárért a Diplomata boltokból lehetett beszerezni. Pedig ez a divatos ruhadarab Nyugaton akkor már épp egy évszázadot tudhatott maga mögött, hiszen létrehozóik 1873-ban szabadalmaztatták az első farmernadrágot. Mindennek pedig ma az adja az aktualitását, hogy névadója, Levi Strauss éppen száz éve, 1902. szeptember 26-án halt meg, a kaliforniai San Franciscóban.


 

 

Ez az igazi, farmernadrágos kiállás, pontosabban: „kiülés”.

A zsebszakadás veszélye, mint stílusformáló erő
Mint az köztudott, a farmernadrág eredetileg munkaruha volt, és az 1900-as évek közepéig ekként is használták. Anyagát – amely a használatához illően erős, nyersfehér fonalakból készült, sűrű szövésű, sávolykötésű szövet volt –, már a 16. században is ismerték Európában, és denimnek hívták. A név valószínűleg a „serge de Nîmes” (ejtsd: szerzs dö nim) kifejezésből ered, és arra utalt, hogy a francia Nîmes városában készült az anyag.
A későbbi, határozott stílust egy praktikus igény hozta létre, amit azonban nem a névadó, hanem egy szabómester, Jacob Davis ismert fel. Ő valószínűleg nem tett mást, mint odafigyelt arra, hogy milyen szokásokkal, mozdulatokkal jár, ha valaki sokféle szerszámmal dolgozik, a legkülönfélébb munkaterületeken. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a kisebb szerszámokat – csavarhúzók, fogók, szögek, kalapácsok stb. – az ember önkéntelenül is a zsebébe teszi, amíg egy másikat használ. Csakhogy a szerszámok többnyire erős fémekből készültek, így hamar kiszakították a zsebeket, azok szélén kezdve meg a romboló „munkát”. Így pattant ki Davis fejéből az ötlet, hogy az általa elkészített nadrágokon speciális erősítéseket – fém szegecseket – tegyen a zsebek sarkaira, és a szélüket is dupla varrással biztosítsa. És mivel Davis Levi Strausstól szerezte be a szöveteket, vele kezdett együttműködni az új típus kialakítása és tömeggyártása érdekében. Davis hamarosan Kaliforniába költözött, társult Strausszal, és 1873-ban együtt szabadalmaztatták a farmernadrágot.
Kezdetben a Levi Strauss cégénél gyártott nadrágok szövete barna színű volt, csak később tértek át a kékre. A denim mellett azonban volt egy másik anyag is, amit Strauss a nadrágokhoz használt. Ezeket az olaszországi Chieriben készült szöveteket a genovai (angolosan: [dʒɛːnoa]) kikötőben tették hajóra, hogy Amerikába szállítsák. A feltételezések szerint a kikötőváros nevének eltorzult formájából vált azután közkeletűvé a „jean” [dʒiːn] név, amellyel később több helyen is illették a farmernadrágokat.
A denimből erősebb és tartósabb, az egyszínű jeanből pedig olcsóbb munkaruhákat készítettek. Érdekes, hogy a farmernadrág vonzotta az elnevezések sokféleségét. Amikor egy idő után a jean veszített a népszerűségéből, a neve átszállt a kék denimből készült termékekre is – így született meg a „blue jeans” [blu: dʒiːnz], vagyis kék jeans elnevezés.
A szegecsek mellett 1886-tól fontos kellékévé vált még a barna bőrcímke is, 1936-tól pedig piros címkét is alkalmaztak, de szerencsére ehhez már nem találtak ki egy újabb elnevezést…

Rézszegecs a farmerzseb sarkán.

Hol kötelező, hol meg tiltott
A 20. század elején már elképesztő mennyiségű helyen használták az elnyűhetetlen farmernadrágot. Olyannyira, hogy pl. az Egyesült Államok haditengerészeténél, majd később az állami börtönökben egyenesen elrendelt, hivatalos viselet lett. Ugyancsak a könnyű kezelhetősége miatt előszeretettél viselték a cowboyok és farmerok is, aminek következtében természetesen a western filmek „állandó szereplőjévé” is vált. Az 1930-as években például John Wayne és Gary Cooper rendszeresen farmerben jelentek meg a vásznon.
Az 1955-ös, Haragban a világgal (Rebel without a cause) című filmnek különös jelentősége lett a farmernadrág történetében. A főhőst, az örök lázadó Jim Stark-ot a sztárként körülrajongott James Dean játszotta, s a rajta lévő farmer hosszú évtizedekre a lázadás és a függetlenség szimbólumává vált. A ruhadarab annyira népszerű volt az amerikai fiatalok körében, hogy a politikusok lassan veszélyt láttak benne, így bizonyos, „komolyabbnak” ítélt helyeken – mint pl. színházakban, éttermekben és az iskolákban – tiltani kezdték. Idővel persze sok minden, egyebek közt a farmernadrág stíluskészlete is úgy változott meg, hogy ma már elegáns, színházi farmeröltözékek is vannak, így szabad a vásár.
A filmek mellett az ’50-es évektől egyre népszerűbbé váló rock világához is természetes módon tartozott hozzá a farmer. Elvis Presleytől a Rolling Stones-on keresztül máig szinte minden zenész ruhatárának kötelező eleme volt és lehet. A 1960-as években kibontakozó hippi mozgalomban virágmintákkal kivarrt, trapéz alakú nadrágokat hordtak, és ezek egyúttal a vietnámi háború elleni tiltakozás egyik jelképévé is váltak. De a farmernadrágot az ’50-es, ’60-as években kialakult szubkultúrák tagjai, vagy a munkásosztályból létrejövő skinhead mozgalom tagjai is hordták.

Egy Levi’s bőrcímke.

Magyarország is lépett
Kevesen tudják, de a farmer típusú nadrágoknak Magyarországon is voltak előzményei: a 19. században szintén gyártottak sorozatban olyan nadrágot, amely a mai értelemben vett farmernadrághoz hasonlított. Ennek igényét azonban nem a sok szerszámot használó munka világa, hanem a szabadságharc „jelentette be”. 1848-ban olasz szabászok dolgoztak Szegeden, olyan, erős vitorlavászonnal, amelyet azután kékre festettek, és ebből varrtak erős nadrágot a katonáknak.
Ezután azonban hosszabb (több mint száz éves) szünet következett, majd 1978 tavaszán az Ifjúsági Magazin c. hetilap tette közzé, egy egész oldalas hirdetésben, hogy megszületett a farmer magyar változata, és hogy a neve Trapper. „Fölszereltsége” megfelelt a kor színvonalának: bőrcímke, zsebcímke, fémgomb. Emellett valóban jó minőségű is volt, így 1979-ben elnyerte a Kiváló Áruk Fórumának díját.
Az idáig tartó út azonban most sem volt könnyű. Először szintén Szegeden, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat ottani gyárában kísérleteztek a szövet előállításával, de sikertelenül. A Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára azonban már sikeres volt, úgyhogy a gyártás 1978-ban itt indult meg. A névre pályázatot hirdettek, így lett Trapper az elnevezése. A nadrágokat részben a hazai piacon értékesítették (volt olyan év, amikor több mint egy millió darabot), részben az akkori KGST országaiban, főleg a Szovjetunióban. A hagyományos farmerkék mellett drapp, barna, khaki és fekete színben is lehetett kapni.
A magyar farmert a névgazdagság jelensége is utolérte. 1981-ben a Buda-Flax kooperációs szerződést kötött a Lee Cooper céggel, megvásárolta annak gyártási licencét és annak alapján folytatta a gyártást, és ettől kezdve eltűnt a Trapper, és a Lee Cooper lépett a helyébe. A nadrágokat az EKISZ Ruházati Szövetkezet ózdi üzemében gyártották. Ez az együttműködés 1993-ig állt fenn, mert ekkor, a rendszerváltás során a Buda-Flax elvesztette kelet-európai piacait és később már itthon sem volt versenyképes. 2005-ben még újra gyártani kezdték a Trapper farmert az eredeti szabásminták alapján, de már külföldről beszerzett szövetből. Azóta farmerszövet-gyártás már nincsen Magyarországon.
Voltak azonban egyedi ötletek. Így pl. a Pamuttextilművek székesfehérvári gyára (a későbbi Alba Color) az 1980-as évek végén egy ún. „márványmosási” eljárást fejlesztett ki, s emellett egy lézertechnikával működő berendezéssel mintákat tudtak ráégetni a farmerszövetre.
A később sokat gúnyolt Május 1 Ruhagyár 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására. A farmerek Marcaliban készültek, ahol évente mintegy 800 ezer Levi’s farmernadrágot gyártottak! Egyébként még ma is több vállalkozás foglalkozik farmernadrágok és más, farmerszövetből készült termékek gyártásával, így ebben nem fogunk lemaradni, a világ mögött.

Lévai Júlia

 

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum