|
Középkor és reneszánsz: zsákruhák és díszes selymek
Az öltözékek 1200-ig, tehát a középkor derekáig szorosan követték az ókori mintát. A nők zsákszerű, öves ruhákat és köpenyt viseltek, a férfiak pedig rövid szoknyákat, alatta nadrágféleséget. Mindent szalagok vagy fi bulák, azaz csatok fogtak össze. Aki gazdag volt, kihímeztette a ruháját. Igazi divatról azonban ebben az időben még nem beszélhetünk.
A forradalmi gomb
A keresztes lovagok parányi holmival tértek haza hadjárataikból, amely forradalmasította az öltözködést. Ez volt a gomb. Keleten hurokkal együtt használták a ruhák összefogására. Európában viszont egy ravasz kis szabócskának sikerült valami zseniálisat feltalálnia: a gomblyukat. Egy csapásra lehetővé vált a testhez simuló ruha viselése – amely kiemelte a derekat. Az anyagokat kezdték méretre szabni. A nemesek különleges szabású ruhákkal próbálták megkülönböztetni magukat a pórnéptől. A férfi és női divat azonban nem nagyon különbözött egymástól. Ujjatlan felsőruhájuk, a suckenie (’szakeni’) alatt a hölgyek földig érő cotte-ot (’kót’) viseltek, amely betakarta a cipőjüket. Férfi aknál a cotte kissé rövidebb volt; lábukra gazdagon hímzett harisnyát húztak.
Az 50-es évek: alsószoknya és halásznadrág
A második világháború nemcsak a divat világát, de a textilipart is megbénította. A divatlapok tippeket adtak, hogyan lehet a régi ruhákat divatossá átalakítani. A politika Magyarországon megint beleszólt a divatba. 1956-ig a kommunista párt elvárta, hogy az öltözék csinos, de egyszerű legyen, és a gyárakban jó húsban lévő, egészséges munkáslányok mutassák be az új modelleket. A smink, az ékszer viseletét és a francia divat követését nem nézték jó szemmel. Különösen a New Look-nak nevezett stílus ellen hadakoztak, kényelmetlennek, kihívónak és anyagpazarlónak kiáltották ki.
New Look
Nem sokkal a második világháború után feltűnt egy új divatcég, és vezetője, Christian Dior bemutatta első kollekcióját. Az ehhez szükséges pénzt egy ismert textilcég tulajdonosa kölcsönözte. A bemutatott Dior ruhák New Look néven vonultak be a divat történetébe. Nyoma sem volt már bennük a háború utáni évek szegényes megoldásainak. „A” vonalú, lefelé bővülő szoknyákban, karcsú derekú, a mellrészt kiemelő felsőrészekben vonultak a modellek a kifutón. Ezek alá ismét fűzőt kellett hordani. A melltartós, nejlonból készült, harisnyatartós darab nem volt sokkal kényelmesebb a korábbi fűzőknél. A New Look kritikusai azzal érveltek, hogy túl sok anyag kell hozzá. Dior kis idő múltán megalkotta a ceruzavonalat, vagyis egy meglehetősen szűk szoknyát, amelybe hosszú hasítékot vágtak, hogy járni lehessen benne. A szoknyán ezt a vágást Dior-hajtásnak hívták.
Tűsarok és nejlonharisnya
A háború után új találmány hódított, egy áttetsző anyag, amely olykor még fizetőeszközként is szolgált: a nejlon. A belőle készült vékony harisnya testszínű és áttetsző volt. A hátul futó, hosszanti varrás kiemelte a nők kecses lábformáját, főként a New Look-hoz illő tűsarkú cipővel.
Halásznadrág és balerinacipő
A New Look az érett asszonyok divatja volt, természetes tehát, hogy a lányok és a fiatal nők ennél fiatalosabb kinézetre vágytak. A párizsi és az olasz mintákat lesték, és fölfedezték az olaszországi szigetek világát: Ischiát és Caprit. Az olasz halászok nadrágja feltűnően szűk volt, és csak a vádlijukig ért. Ez a szabás a fiatal nőknek is nagyon jól állt. Capri- vagy halásznadrág néven vált divatossá, és máig is az maradt. Balerinacipőt viseltek hozzá, ahogy ma is. A párizsi művésznegyed, a Montmartre, illetve a francia kikötővárosok, mint Marseille is hatottak a divatra. Ott sokan viseltek fekete garbót és fekete nadrágot. A matrózoktól pedig a csíkos pamutpólót lesték el a tervezők. Az egzisztencialista divat máig klasszikusnak számít.
|
