Vannak-e vegetáriánusok a húsevők között?
A Carnivora rend legtöbb faja nemcsak a neve szerint húsevő, hanem valóban hússal táplálkozik. Táplálékukat vagy a vadászataik során szerzik meg, vagy elhullott állatok közül válogatják. A rendnek azonban nem mindegyik képviselője eszik kizárólag húst. Egyes fajok, mint például a cibethiéna, a lapátfülű kutya vagy az ajakos medve főként rovarokkal táplálkoznak. A medvefélék és menyétfélék többsége mindenevő, a hús mellett igen sok növényi táplálékot, például gyümölcsöket vagy füveket is fogyaszt. Némely húsevő fajok pedig időközben csaknem kizárólag növényevővé váltak. Legismertebb közülük az óriáspanda, amely főként bambuszrügyekkel, illetve bambuszszárral táplálkozik. Az afrikai pálmacibet, illetve a Dél- és Közép-Amerikában élő farksodró túlnyomórészt gyümölcsöt eszik. Igaz, a növényi koszt kevésbé tápláló, mint az elejtett állatok húsa, de nagy előnye, hogy nem kell érte véres küzdelmet vívni – elég csak megkeresni.
Milyenek a medve karmai?
A medvének minden mancsán öt-öt karma van. Mivel az állat ezeket nem tudja behúzni, a járástól kopottak, tompák. A medve ennek ellenére képes vérző sebet ejteni, mancsának akár egyetlen csapásával is. Zsákmányát le tudja dönteni a földre, sőt meg is tudja ölni. Karommal felfegyverzett mancsával képes halat vagy rágcsáló állatokat fogni, rovarokat és ehető növényi részeket kiásni a talajból. A sziklákat is átfordítja a karmaival, ha hozzá akar jutni az alatta lapuló kisebb zsákmányállatokhoz.
A medve tompa, de sokféle célra használható karmával ellentétben a ragadozó madarak lábán lévő hegyes, görbe karom célirányos fegyver. A szárnyaló ragadozó ezzel ragadja meg a kisebb emlősöket, hüllőket, halakat vagy akár egyéb madarakat.
Legtöbbjük, mint például a sasok vagy az ölyvek, úgy végeznek az áldozatukkal, hogy a karmaikkal átfúrják vagy felhasítják annak testét. A sólymok ezzel szemben csak arra használják ezt a fegyverüket, hogy megragadják vele a zsákmányt, amelyet aztán a csőrükkel ölnek meg.
Hogyan öli meg áldozatát a csörgőkígyó?
A meleg délutánon látszólag nyugalom honol a hegyoldal sziklái között. Órák teltek el, és egy csörgőkígyó még mindig összetekeredve, mozdulatlanul lapul egy szikla mellett. Ekkor azonban egy kis rágcsáló, egy kaliforniai tasakos egér jelenik meg a bokrok között. A kígyó megmozdul, és nyelvét öltögetve, lassan, hangtalanul odasiklik a zsákmányhoz. Kúszás közben megemeli a fejét, a nyakát pedig S alakban tartja. Amikor elég közel került az áldozatához, hirtelen nagyra tátja a száját, kimereszti a méregfogait, és villámgyorsan lecsap az állatkára. Állkapcsa a másodperc töredéke alatt zárként kattan az egéren, mérge pedig azonnal bekerül annak véráramába. Ezután a kígyó elengedi áldozatát, amely azonban már nem jut messzire: hamar megbénul a méregtől, és néhány lépés után elpusztul. Ha sikerült is még elbújnia valahová, a kígyó a szaga után megtalálja. Azután megragadja és egészben lenyeli a megölt állatot.
|