|
Hol alkalmazták először a szteganográfiát?
Az ókor egyik, legnagyobb történetírójánál, Hérodotosznál két példát is találunk erre. Az egyik eset főhőse egy görög férfi, Demaratosz volt, akit előzőleg száműztek a hazájából, ám ő, a görögök legnagyobb szerencséjére, hű maradt Görögországhoz. Száműzetése színterén pedig látta, hogy a perzsa had mekkora hadakkal készül a görögök megtámadására. Mivel más eszköze nem volt az üzenetküldéshez, fogott egy viasszal bevont palatáblát, amelyről lekaparta a viaszt, majd miután a táblára ráírta az üzenetet, ismét bevonta az egészet viasszal. Ezután a táblát átcsempésztette valakivel a görögökhöz, akik az információ birtokában fel tudtak készülni a háborúra, így a perzsák ekkor megsemmisítő vereséget szenvedtek.
Hérodotosz másik példájában egyúttal a bőrre írás első, sajátos példájával is találkozhatunk. A perzsa király elleni szövetséget szervező Hisztiaiosz, Milétosz türannosza ugyanis kockázatosnak tartott minden, látható eszközt, ezért azt találta ki, hogy leendő szövetségesének a küldönce fejbőrén küldi el a titkos üzenetet. Ezért leborotváltatta a küldönc haját, ráírta a fejbőrére az üzenetet (vélhetően valamiféle időtálló növényi festékkel), majd megvárta, amíg a küldöncnek újból kinő a haja. Hogy mekkorára kellett nőnie az üzenet elfedéséhez, arról nem szól a tudósítás, csak arról, hogy sikeresen célba ért a fejbőr-postával.
|
Az ókori Spártában olykor hosszú textil- vagy papírcsíkra írták rá az üzenetet, úgy, hogy annak értelme csak akkor jöjjön ki, ha a címzett is egy ugyanolyan átmérőjű botra tekerte föl, mint amilyenre az üzenet írója is. Az eszközt szkütalénak hívták. Lüszandrosz spártai hadvezér Kr. e. 404-ben egy ilyen szkütaléból értesült a perzsa támadásról, amelyre így jól felkészülhetett. |
Jó néhány évszázaddal később, 1499-ben Johannes Trithemius könyvet írt a témában, Steganographia címmel, amelyet azonban 1609-ben betiltottak, mert a katolikus egyház cenzorai úgy gondolták, hogy a fekete mágiáról van benne szó. Így a titkos küldeményekről szóló, összefoglaló tanulmány hosszú ideig maga is titkos maradt. Ez azonban bizonyára nem akadályozta meg az embereket, hogy többféle módszert továbbra is alkalmazzanak. Így pl. a könyvben is leírt, legismertebb eljárás egészen biztosan sokáig divatos volt, hiszen még a huszadik században is fel-felbukkant. Ez a láthatatlan tinta alkalmazása volt, amellyel egy másik szöveg – leggyakrabban egy ártalmatlannak látszó regény – sorai közé írták az üzenetet. Ha a címzett tudta, hogy rejtjelezett szöveget kapott, akkor felmelegítette vagy a megfelelő vegyszerekkel átitatta a papírt, és máris megjelentek a szeme előtt a titkos sorok.
Azt, hogy különféle folyadékok alkalmasak a titkosíráshoz, már az első évszázadban leírta egy másik történetíró, idősebb Plinius is. Ő arról számolt be, hogy a pitypang tejét alkalmazták a művelethez, hiszen az száradás után láthatatlanná válik, ám ha fölmelegítik, megbarnul. A kémia fejlődésével azután már egyre több szerves vegyületnek ismerték meg ezt a tulajdonságát. Ennek a tudásnak a birtokában olykor az is előfordult, hogy a kémek a saját vizeletükkel írtak. Ennél talán komfortosabb volt a tej vagy a hagymalé használata. Giambattista della Porta itáliai tudós pedig azt írta le, hogy a timsó és ecet elegyéből készített tintával a főtt tojás héján is el lehet helyezni titkos üzeneteket, mert az írás beivódik a tojás belsejébe, és így csak a hámozás után lesz láthatóvá.
A szteganográfia kalandos megoldásai még a huszadik században is jelen voltak. A második világháború idején például egy amerikai kémnő, Velvalee Dickinson a japánoknak kémkedett. Egy antik babákkal foglalkozó boltot tartott fenn, ahol azonban még véletlenül sem a babákban rejtett el üzeneteket, ahol mindenki gyanította volna, hanem az ártalmatlannak tűnő rendelések szövegében. Ezekből ismerték meg a japánok a szövetséges hajók mozgásait. A kémnőt később Doll Womannek nevezte el a köznyelv.
|
A Wikipédia a Polübiosz-rejtjel példáját mutatja be, mint a legegyszerűbb titkosítási eljárást. Ennél az ABC 25 betűjét egy táblázatba foglalták bele, amelyben minden egyes betűt egy számmal lehetett helyettesíteni. A számok sorrendjét fáklyákkal adták tovább úgy, hogy a küldő mindkét kezében égő fáklyákat tartott, és azokat a szükséges mennyiségben emelgette. A módszernek az volt a hátránya, hogy egyrészt csak sötétben lehetett használni, másrészt pedig hibázni sem lehetett benne. |
Ugyancsak hosszú időn át alkalmazott módszer volt az is, hogy egy szöveg betűi alá alig észrevehető tűszúrásokkal írtak be üzeneteket. Ez azután különösen Nagy-Britanniában vált igen népszerűvé, ahol hosszú időn át ingyen lehetett újságokat és leveleket küldeni. A posta reformja azonban véget vetett ennek a gyakorlatnak.
Ma, az elektronika korában a szteganográfia technikájához nem is kell papír: az elrejtendő üzeneteket pl. egy zajos kép- vagy hangfájl legkisebb helyi értékű bitjeibe vagy egyéb módon kódolt részeibe helyezik el. Ezekkel a módszerekkel egész fájlrendszereket lehet titkosítani.
Titkosírók, jó állásokban
A 15-dik századra Európában a magánemberek és a királyi udvarok, hivatalok körében egyaránt széles körben elterjedt a kriptográfia. Itáliában alkalmazták a leggyakrabban, hiszen ez az ország városállamokból állt, amelynek követei sűrűn leveleztek egymással. A helyzet ésszerűsítése érdekében létre is hozták a titoknoki állást. Az első titoknok a feltételezések szerint az olasz Giovanni Soro volt, akit 1506-ban neveztek ki. Akkoriban a kódolt levelezés járta, vagyis a szövegeket különböző rendszerekkel (például rácsok vagy betűkeverések, helyettesítések stb. alkalmazásával) írták, amelyek megfejtéséhez előre megegyeztek a kódokban. A titoknoknak tehát sokféle kódot kellett megkapnia, és gondosan őriznie. Sorónak a Vatikán is küldött kódokat, ami később gondokhoz vezetett. Egy alkalommal ugyanis a firenzeiek elfogták a pápa egy levelét, és épp őt kérték fel a megfejtésére. Soro azonban – legyőzve a szakmai hiúságát – azt válaszolta nekik, hogy ezt nem tudta megfejteni. Valószínűleg nem akarta elárulni a Vatikánt.
Olaszország mellett Franciaországban is elkezdtek kriptográfusokat alkalmazni. Köztük volt François Viète is, aki elsősorban a spanyol kódok megfejtésén dolgozott, és ez majdnem az életébe került. A spanyolországi kriptográfusokat ugyanis sértette, hogy sorra megfejti a kódjaikat, ezért azt állították, hogy az ördöggel cimborál, és pápai bíróság elé akarták állíttatni. A Vatikánnak azonban nem volt érdeke elítélni Viète-et, hiszen az ő révén számos, fontos levélhez jutottak hozzá, ezért megtagadták a spanyolok kérését. Ez nagy szerencse volt, mert az ördöggel való barátságért a legsúlyosabb büntetést is kiszabhatták a 16-dik században.
Ma már ennyire semmiképp sem veszélyes a kódfejtők dolga, és igazán izgalmas szövegeken is csak ritkán kell dolgozniuk, hiszen az igazi titkokat ma már inkább a gazdaságban vagy a kísérletezésekben őrzik, ahol viszont a kódolt levelezéseknek van a legkisebb szerepük.
Rejtjel
|
Jelentés
|
Rejtjel
|
Jelentés
|
Rejtjel
|
Jelentés
|
0
|
–
|
20
|
L
|
000
|
császár
|
1
|
A, Á
|
31
|
M
|
202
|
Wesselényi
|
2
|
–
|
32
|
N
|
217
|
Puchaim
|
3
|
C
|
33
|
O
|
218
|
Forgach uram
|
4
|
–
|
34
|
–
|
219
|
érsek (Lippay)
|
5
|
E, É
|
35
|
E, É
|
222
|
Csáky István
|
6
|
–
|
36
|
R
|
234
|
kozákok
|
7
|
G
|
37
|
S
|
260
|
erdélyi fejedelem
|
8
|
H
|
38
|
T
|
263
|
Csáky László
|
9
|
I, Y, (J)
|
39
|
U, Ü, V
|
270
|
Zrínyi Miklós
|
10
|
L
|
40
|
Z
|
272
|
magyarok
|
11
|
A, Á
|
41
|
M
|
300
|
római király
|
12
|
B
|
42
|
N
|
310
|
erdélyi fejedelem
|
13
|
C
|
43
|
O
|
400
|
Puchaim
|
14
|
D
|
44
|
–
|
425
|
imperium(beliek)
|
15
|
E, É
|
45
|
–
|
435
|
Wesselényi
|
16
|
F
|
46
|
R
|
440
|
Puchaim
|
17
|
G
|
47
|
S
|
445
|
?Megfejtetlen
|
18
|
H
|
48
|
T
|
450
|
érsek (Lippay)
|
19
|
I, Y, (J)
|
49
|
U, Ü, V
|
510
|
erdélyi fejedelem
|
20
|
L
|
50
|
–
|
515
|
Zrínyi Miklós
|
21
|
A, Á
|
51
|
M
|
550
|
Auspergi herceg
|
22
|
–
|
52
|
M
|
570
|
erdélyi fejedelem
|
23
|
–
|
53
|
O
|
571
|
Csáky László
|
24
|
–
|
54
|
–
|
576
|
erdélyi fejedelem(mel)
|
25
|
E, É
|
55
|
–
|
899
|
auspergi herceg
|
26
|
R
|
56
|
–
|
1010
|
erdélyi fejedelem
|
27
|
S
|
57
|
–
|
1200
|
Zrínyi Miklós
|
28
|
H
|
58
|
T
|
1653
|
Nádasdi
|
29
|
I, Y, (J)
|
59
|
U, Ü, V
|
00000
|
Puchaim
|
A szigetvári hős, Zrínyi Miklós titkosírással levelezett, pl. II. Rákóczi Györggyel. Az ő rendszerük meglehetősen praktikus volt, hiszen nemcsak betűket, hanem neveket is kifejezéseket is kódoltak. A biztonság kedvéért pedig egy nevet többféle kóddal is elláttak. |
Lévai Júlia
|