Szent-Györgyi és a C-vitamin

2015. szeptember 17., 14:29
 

Százhuszonkét éve, 1893. szeptember 16-dikán született Szent-Györgyi Albert, az egyetlen, magyar tudós, aki még magyarországi lakosként kapta meg a Nobel-díjat, 1937-ben. (A többi, magyar Nobel-díjas a lehetetlen körülmények és a származási alapú megkülönböztetések miatt elhagyta a szülőföldjét.) Szent-Györgyi a kutatásait külföldön kezdte, Szegeden folytatta, majd a háború után, 1947-től ismét külföldön, az Egyesült Államokban végezte. Nevét a C-vitamin felfedezése tette híressé.


 
Amíg nem ismerték a C-vitamint, a beriberi nevű betegség sok embernek okozott szenvedést. Ezen a régi, 20-dik század eleji fotón egy délkelet-ázsiai férfi állapotát látjuk.

Mik azok a vitaminok?
Az 1910-es években a tudomány számára egyértelművé vált, hogy az ember táplálékának az energiát adó tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb, fontos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezt végül, 1912-ben egy olyan kísérlet bizonyította be, amely egyúttal egy gyógyító hatású anyaghoz is elvezetett. Ekkoriban egy addig gyógyíthatatlan, beriberi nevű betegség okozott szenvedést az embereknek. Az elnevezés a távol-keleti szingaléz nyelvből terjedt el, jelentése: „képtelen vagyok rá”. A beriberi nagyon súlyos izomgyengeséggel, ízületi fájdalmakkal, koordinációs zavarokkal, étvágytalansággal és ingerültséggel járt. Természetesen az izomszövetből lévő szívet is megtámadta. Egy lengyel tudós, Kazimierz Funk kezdte el keresni a betegség ellenszerét. Mivel a statisztikák azt mutatták, hogy ahol sok, hántolatlan barnarizst esznek, ott sokkal ritkább ez a betegség, mint ott, ahol hántolt rizzsel táplálkoznak, arra következtetett, hogy akkor kell lennie a barnarizsben egy olyan anyagnak, amely ellenállóvá teszi az embereket. Ezért azon kezdett dolgozni, hogy felfedezze azt az anyagot, amely ezek szerint a rizsszemek héjában található. Meg is talált egy amino csoportot, amelyet sikerült elkülönítenie, és az abból készült gyógyszerrel valóban meg lehetett gyógyítani a beriberit, amelynek megszüntetéséhez már a barnarizs önmagában nem volt elég: jóval nagyobb és töményebb adag kellett a hatóanyagából, mint amennyit az ember meg tud enni. A „vitamin” név tehát úgy született meg, hogy az életet („vita”) védő anyagról kiderült, hogy az egy amin – már csak össze kellett tenni a kettőt. Később, amikor már a többi vitamint is ismerték, a Funk-féle, rizskorpából kinyert anyagot a B1 vitamin (Thiamin) néven illesztették be a rendszerbe. Funk egyúttal azt is feltételezte, hogy más, gyakori betegségeket is lehet majd vitaminokkal gyógyítani, és a tudomány ezt be is igazolta.

Ez az aszkorbinsav, vagyis a C-vitamin kémiai képletének a képe. A C-vitamin vízben jól oldódó, erősen antioxidáns hatású vegyület, amelyet számos állatfaj elő tud állítani a szervezetében, glükózból vagy galaktózból. Az ember azonban sajnos ezen a téren sokkal gyengébb, mert nem tudja önmaga előállítani, miközben szüksége van rá. Persze ezzel nem áll egyedül: a többi főemlős, és mellettük a tengerimalacok, az indiai gyümölcsevő denevérek és a madarak jó néhány faja ugyanúgy képtelen erre.

Hogyan jutott el Szent-Györgyi a C-vitaminhoz?
Miután Budapesten lediplomázott, Szent-Györgyi még további tanulmányokat végzett külföldön, majd különböző kutatóintézetekben dolgozott, így pl. Cambridge-ben, majd az Egyesült Államok-beli Groningenben. Mindkét helyen a sejtlégzéssel foglalkozott. Az ezekkel kapcsolatos kutatásai során fedezett fel egy olyan, késleltetési folyamatot az oxidációban, amelyből arra következtetett, hogy kell lennie valamilyen, az oxidációt lassító ill. megszüntető anyagnak a sejtben. (Az oxidáció ellensúlyozása a szervezetben jelen lévő szabadgyökök lekötése miatt fontos. A szabadgyökök ugyanis olyan oxigén-, nitrogén-, kén- vagy szénközpontú molekulák illetve molekulatöredékek, amelyek pár nélküli elektronnal rendelkeznek, ezért nagyon gyorsan reakcióba lépnek más vegyületekkel azért, hogy elektronhoz jussanak. Ezek a reakcióik azonban felborítják a sejtek belső egyensúlyát és elősegíthetik a betegségek kialakulását.) Szent-Györgyi Cambridge-ben észrevette, hogy ez a redukáló anyag – amit akkor fumársavnak nevezett – a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, ám akkor még csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Hazatérve Magyarországra, 1931-től a szegedi laboratóriumában folytatta a kutatásait. Rájött, hogy a szegedi fűszerpaprikában sokkal több a fumársav, mint a citrusfélékben, így végre nagy mennyiséghez jutott hozzá, és kísérletezni is tudott. A szokásos, tengerimalacokon végzett kísérletek pedig kimutatták, hogy a fumársavval (amit addigra átkeresztelt hexuronsavra) meg lehet gyógyítani a skorbutot, a súlyos izomfájdalmakat és ínyvérzéseket okozó betegséget. Arra is rájött, hogy az anyag gyakorlatilag egy vitamin. Ekkor keresztelte át a végleges aszkorbinsav névre, amely a skorbutra utal. A vitaminok közt pedig a C betűt kapta. A C-vitamin azóta is az egyik, legfontosabb vitaminunk, amely nélkül nemcsak a skorbuttal, de még számos, egyéb betegséggel sem tudnánk szembenézni.

A hatvanas évek végétől Magyarországon már mindenki ismerte ennek a kiemelkedő tudósnak a kedves, mosolygós arcát.

Min dolgozott Szent-Györgyi a továbbiakban?
A Nobel-díj sikere után a Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. A szegedi egyetem rektora lett, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett foglalkozni, azon belül az izom fehérjéinek szerepét vizsgálta, az izom-összehúzódásban (1940-42). Ezután a rosszindulatú daganatok kerültek a figyelme középpontjába, és két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. Szent-Györgyi ezen a téren is kiemelkedő eredményeket ért el, amelyek közül a legfontosabbnak a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tartják.
1947-ben éppen Svájcban volt, amikor megtudta, hogy itthon két barátját is letartóztatták. Ebből megértette, hogy az épp zajló hidegháborúban a Kelet és a Nyugat egyelőre összebékíthetetlen, és mivel személyes szabadságát is féltette, Amerikába emigrált. Ott azonban nem fogadták egyértelmű örömmel, hiszen akkor az amerikai kormányok is előítéletesek voltak minden, Keletről érkező demokratával. Ezért a szó diktátori értelmében kommunistának nevezték őt is, ami miatt majd csak 1955-ben kapott amerikai állampolgárságot. Mindeközben azonban dolgozott tovább a kutatásain, amelyek középpontjában továbbra is az izomműködés állt.
Közéleti személyiségként Szent-Györgyi a béke szószólója lett, és 1964-ben hanglemezre mondta Békehimnuszát. Később kiállt a vietnami háború ellen is, ami miatt az USA kormánya megvonta tőle a kutatásai támogatását. Ez azonban nem törte meg: ettől kezdve írásban formálta meg a gondolatait, és megírta Az őrült majom (1970), az És most?! (1971) valamint A tudós polgár (1972) című könyveit. Az enyhülés éveiben pedig Magyarországgal is újraépítette kapcsolatait, ahol őt liberális gondolkodóként, az emberi jogokért harcoló professzorként tisztelték. Ennek ellenére nem telepedett haza. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte, amelyen az utolsó pillanatig nagy energiával dolgozott. Kilencvenhárom évesen hunyt el Woods Hole-ban, és végakarata szerint az Atlanti-óceán partján lévő háza kertjében temették el, hogy ezután már mindig a természet közelében legyen.

 

Lévai Júlia

 

Miként lett C-vitamin a paprikából? - a választ megtalálod az Otthonunk, Magyarország című Mi MICSODA különkönyvben.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum