|
|
A Bermuda-háromszög fogalmát, mint látható, nem a természet hozta létre, hiszen a tenger jobb felé ugyanolyan nyitott, mint mindenütt másutt. Az elnevezés néhány, szenzációhajhász újságírónak köszönhető. |
Mikor vált gyanússá a Bermuda-háromszög?
A Bermuda-háromszög a világ egyik legforgalmasabb vízfelülete. Kereskedelmi és turista-útvonalak egyaránt keresztezik itt egymást, a közelben egy katonai támaszpont is működik, és Bermuda város repülőtere hatalmas forgalmat bonyolít le. Kétségtelen, hogy a Bermuda-háromszög vizein könnyű eltévedni a sok egyforma korallszirt között, de ez nem helyi specialitás, hiszen korallok más tengereken is vannak. Ugyanakkor ezek jelenlétéhez és az itt mérhető forgalomhoz képest elenyészően kicsi a balesetek száma. Amióta azonban elkezdtek legendákat hozzákötni a területhez, elterjedt, hogy ez a Föld egyik legrejtélyesebb területe, ahol szükségszerűen kerülnek veszélybe a hajók. A legendagyártás akkor kezdődött, amikor a második világháborúban valóban harci repülőgépek és hajók tűntek el a térségben, és ezek okát sokáig nem tudták megfejteni. Később pedig már hiába derült ki, hogy ezekben semmi titokzatosság nem volt, hiszen a korallzátonyok miatt szenvedtek balesetet, a hisztéria szellemét már nem lehetett visszazárni a palackba. Ezután szinte külön iparággá vált a legendagyártás, és cikkek ezrei születtek arról, hogy a tengernek ezen a pontján paranormális erők, különleges hang- és fényhatások működnek, és valami még egy kristálypiramist is fölépített (vagy elsüllyesztett) ott, amely szintén befolyásolja a víz viselkedését. Maga a Bermuda-háromszög elnevezés is egy szenzációhajhász cikk után született meg, 1964-ben, hogy ezzel is fölerősítsék: egy jól körülhatárolható, különálló egységről van szó. Önjelölt történészek kezdtek itt lezajlott katasztrofális események után kutatni a múltban, és természetesen találtak is olyanokat, amelyeket látszatra igazolták a térség delejes természetét.
|
Sokan ilyen kristálypiramist képzeltek a tenger fenekére, amely úgy keveri meg a vizet, hogy attól elsüllyedjenek a hajók. |
Ilyen igazolásnak számított Kolumbusz hajónaplója is, 1492-ből, amelyben a Sargasso-tenger környékén hajózva feltűnően álló vízről, szélcsendről és hínártengerről ír. Az egyik napnál ismeretlen repülő tárgyakat is említ. Ugyanígy sokan idéztek tengerészlegendákat, amelyek szerint az iránytűk a térségben összevissza kilengtek, esténként pedig gyakoriak voltak a megfejthetetlen fényjelenségek. Ugyanígy sokat emlegették a Rosalie nevű, francia kereskedelmi hajót. Ennek történetéről egy újságcikk számolt be, amely szerint a hajó 1840. augusztusában drámai állapotban került elő Nassau közelében, miután a Bermuda-háromszög vizein járt. Teljes épségben, de üresen, személyzet nélkül találtak rá, s a fedélzetén csak egy kanári üldögélt, a kalitkájában. Viszont sem léket nem láttak rajta, sem annak nem volt nyoma, hogy a szállítmányát bárki is megdézsmálta volna. A cikket követően azonnal jelentkezett a hajókat biztosító Lloyd társaság, és közölte, hogy nem tud Rosalie nevű hajóról. Ugyanezt közölték a további, hajózással kapcsolatos intézmények is. A Lloyd feltételezése szerint a felelőtlen újságíró hallhatott valamit arról, hogy egy Rossini nevű, Hamburgból Havannába tartó hajó megfeneklett a Bahama-csatornában, és kissé elhangolva a hajó nevét, misztikus történetet kreált az eseményből. Holott a Rossini körül nem volt semmiféle misztikum: csupán annyi történt, hogy miután az utasait még aznap megmentették, így augusztus 17-én már valóban elhagyatottan láthatták egy másik hajóról, amíg azután el nem vontatták onnan. Nagyon valószínű tehát, hogy egy szokványos mechanizmus érvényesült: az újságíró mindenáron nagyot akart mondani, de azért úgy, hogy ha leleplezik, a hazugságnál ártatlanabb félrehallásra hivatkozhasson. A szenzáció azonban erősebb volt az ő leleplezésénél is (nem tudni, hogy ez valóban megtörtént-e), így a legenda terjedt tovább, és erősítette a háromszög rejtélyes voltát. A huszadik század végére gyakran már mindenfajta rejtélyes ügyre a „Bermuda-ügy” kifejezést használták. Nem csoda, hogy a tengerekkel és földrajzi jelenségekkel foglalkozó tudósok megelégelték a helyzetet, és igyekeztek tisztázni, hogy a térség területén mekkora a valódi veszély, és mi az, ami csak az emberi fantázia működésének következménye.
|
Mint kiderült, a hajók elsüllyedése mögött a metán nevű gáz kitörése állhat. Ennek molekulája azonban a legkevésbé sem piramis alakú. Képlete CH4, szerkezete pedig úgy épül fel, hogy a központi szénatom körül a hidrogén atomok tetraéderesen helyezkednek el. |
Mi igazolja, hogy a metánkitörés lehet az ok?
Mivel a térségben valóban voltak olyan hajóbalesetek, amelyeket utólag nem tudtak pontosan feltárni, a kutatás semmiképp sem volt indokolatlan. Kizárásos alapon már korábban is felmerült, hogy a szokatlan eseményeket esetleg gázbuborékok okozzák, ám ezt hosszasan nem tudták bizonyítani. Nemrég azonban a Monash Egyetemen működő Joseph Monaghan kutatócsoportjának sikerült alátámasztani a feltételezést. Monaghan professzor és matematikus tanítványa, David May az American Journal of Physics szakfolyóiratban tették közzé az eredményeiket. Ezek lényege, hogy a tengerfenéken lerakódott szilárd üledékek a mocsarakból és bányákból jól ismert, színtelen, szagtalan gázt, a metánt tartalmazzák. A jégtömbszerű szilárd üledék nagy nyomáson szilárdul meg, ám valamilyen hatásra egyes darabjai leszakadhatnak, és ilyenkor nagy méretű gázbuborékok törnek a felszínre, amelyek valóban veszélyt okozhatnak az épp ott tartózkodó hajókra nézve.
May és Monaghan számítógépes modellt dolgoztak ki, a buborékok és a hajók mozgásának elemzésére. A modellben figyelembe vették a víz nyomását, a felszálló buborékok kiterjedését és sebességét, és a hajók helyzetét is. Fontos adalék, hogy a felszálló metán nem gömb, hanem nagyítólencse alakú – tehát alul lapos, felül domború – buborékokban jelenik meg a víz felszínén. Ez a forma ugyanis az, amely miatt kívülről nem látható ok nélkül süllyedhetnek el a hajók. Ha ugyanis az alul lapos és felül domború – tehát nem arrábbgördülő – buborék közepe pontosan a hajó alatt éri el a felszínt, és a hajó a buborék közepe és széle között helyezkedik el, akkor a kiemelkedő buborék fölül le fog csorogni az ott lévő víztömeg (hiszen a lapos talpa miatt a buborék a stabilabb), majd a mélybe zuhan. Ez a nagyon nagy erővel lefelé irányuló mozgás pedig óhatatlanul magával rántja a hajót.
Az ausztrál kutatók modelljét igazolta, hogy találtak is egy elsüllyedt hajót a Witches Hole (Boszorkánybarlang) elnevezésű, metánüledékekben gazdag területen. Mivel azonban még éppen lezajló metánkitörést nem tudtak megfigyelni, ennél pontosabb méréseket eddig nem lehetett elvégezni. A kutatás egyelőre a tengermélyi metánüledékek és az ott keletkező buborékok vizsgálatára korlátozódik, ami természetesen szintén nem haszontalan, s az ausztrál kutatók azt remélik, hogy az így kapott adatok segítségével tovább tökéletesíthetik a modelljüket. Mindenestre egy dolgot már biztosan elértek: a Bermuda-háromszöget ma már semmiképp sem lehet a titokzatos dolgok megtestesítőjének tekinteni.
Lévai Júlia
|