A balett története
A színpadi balett a barokk idején élte első fénykorát. XIV. Lajos francia király szenvedélyes táncos volt, és imádta, ha maga is részt vehetett az előadásokban. Ilyenkor ő állt az előadás középpontjában. Amikor gazdagon díszített, nehéz brokát öltözékében megjelent a színpadon, minden szem rászegeződött.
Az első balettiskola
A király tehát a tánc bolondja volt. Nem csoda, hogy ő volt az, aki 1661-ben megalapította az első táncművészeti akadémiát, az Académie Royale de Danse-t. Itt tanultak az első hivatásos táncosok. Franciaország mindmáig a balett őshazájának számít. Ez az oka, hogy a balett hivatalos nyelve az egész világon a francia.
Táncleírások
Nemsokára megszülettek az első balett lépéskombinációk, azaz koreográfiák. A barokk balett-táncokat Raoul-Auger Feuillet írta le először. A notációnak azaz táncírásnak köszönhetően a balettdarabokat a világon bárhol el lehetett táncolni.
Ki gondolná, hogy eleinte csak férfiak balettozhattak? Azonban egyre többen gondolták, hogy a női táncosok kecsesek és bájosak a színpadon, és ezért ők az eszményi balett megtestesítői. Nők első ízben 1681-ben léphettek fel balettelőadáson.
Spicc
1832-ben Marie Taglioni A Szilfid című előadásában elsőként végig lábujjhegyen táncolt. Ez a fantasztikus teljesítmény és Marie Taglioni kisugárzása lenyűgözte a közönséget. Ő volt az első, akit prímabalerinának neveztek. Ma a balettek szólótáncosnőit nevezik prímabalerinának. Ugyanekkor, a 19. században indult diadalútjára a romantikus balett. A műfaj első, realisztikus cselekményű darabjának, a Rosszul őrzött lánynak az ősbemutatója 1789-ben, a francia forradalom előestéjén volt. De a forradalom sötét napjai után a közönség mesés, titokzatos történetekre vágyott. Az akkoriban keletkezett darabok, például a Giselle, a Csipkerózsika és a Hattyúk tava máig szerepelnek a balett-társulatok repertoárjában.
|