Patina és platina

2017. február 23., 13:43
 

Gyakran halljuk, hogy valami azért értékes, mert patinás. Hol egy épületre, hogy egy ékszerre vagy szoborra mondjuk, de van, hogy egy családot vagy egy gondolatot is patinásnak minősítünk. Ilyenkor nagyjából tudjuk, hogy ez azt jelenti: régóta létezik a dolog, és a sok idő nyomot hagyott a külsején is, vagyis a patinája jelzi az értékességét. Ám arra ritkán gondolunk ilyenkor, hogy vajon konkrétan mi is az a patina, amelynek nevét sokan ráadásul össze is szokták keverni a platina nevű fém nevével.


 
A bronztárgyak felületén képződő patina sokféle színben pompázhat, olykor művészi erezeteket is létrehozhat.

Mitől keletkezik?
A patina kémiai folyamatok következtében jön létre, vékony réteget képezve a rézből ill. rézötvözetből – elsősorban bronzból – készült tárgyak felszínén. A sárgás vagy zöldes réteget, amely a réz(II)-hidroxid és a réz(II)-karbonát keveréke, a levegő szén-dioxid tartalma és nedvessége együtt állítja elő. Képlete: 2Cu + H2O + CO2 + O2 → Cu(OH)2 + CuCO3. Gyorsítja a patinaképződést, ha a levegőben kloridok is vannak, vagy ha magas benne az ózontartalom. A tengerparti városok sós és párás levegőjében sokkal gyorsabban keletkezik patina a bronzszobrokon vagy -kupolákon, mint a szárazföldön lévő városokban. És mivel ismerjük a patina összetételét, így már mesterséges úton is létrehozhatjuk. Ha valaki azt akarja elhitetni például egy ékszerről, hogy az már több évtizede vagy évszázada készült, vagyis antik darab, akkor csak elő kell vennie egy kémiakönyvet, és meg kell néznie benne a mesterséges patina összetevőit.

Hogyan lehet mesterséges patinát létrehozni?
A könyvben azt fogja olvasni, hogy ha bronz tárgyakat akar patinásítani, akkor azok felületét olyan folyadékkal kell bekennie, amely 20 g salétromsavas réz, 30 g higanyklorid. 30 g kénsavas cink és 920 g víz oldata. (A bronz általában ónnal ötvözött réz, amelyhez arzént, alumíniumot és egyéb fémeket is hozzáadhatnak. A bronz a réz különféle ötvözeteinek általános elnevezése.) Ha a bronztárgy cinkmentes bronzból készült, akkor viszont a következő oldatot szokták javasolni: 20 g réznitrát, 20 g rézklorid, 60 g cinkszulfát, 30 g higanyklorid, 50 g klórsavas kálium és 2000 g víz. De emellett a szakértők a mesterséges patinához szükséges oldatoknak még számtalan variánsát ismerik.
Az eljárásba azonban nemcsak a tárgyak alapanyagát, hanem a patinakészítő szándékait is be kell kalkulálni. Ha ugyanis valaki ezt a patinát nem azért állítja elő, hogy kedvében járjon az ún. antikolt – tehát nyíltan régiesített – tárgyak kedvelőinek, hanem azért, hogy becsapja a vásárlóit és jóval több pénzt húzzon ki a zsebükből, mint amennyit a tárgyak érnek, akkor hamarosan kevésbé ügyes kémikusként, mint inkább ügyetlen csalóként ül majd a rendőrség fogdájában.

Raffay Dávid Kutyás lány című szobra bronzból készült, 2007-ben, ezért mára már szép, egyenletes patina réteg keletkezett rajta. Bárki megnézheti, a pesti Vigadó előtti téren.

Miért nincs köze a rozsdához?
A patinát olykor a réz nemes rozsdájának is szokták nevezni, amit azonban nem szabad szó szerint venni. A patinának, mint a képletéből is láthattuk, kémiai szempontból semmi köze a valódi rozsdához. A rozsda ugyanis nem egyéb, mint a fémek felületén egyszerű oxidáció során keletkezett réteg. Rozsda jellemzően a vas felületén jön létre, amikor a levegő nedvességének hatására a vas anyaga oxidálódik, majd vas-oxiddá alakul át. A rozsdásodást a nedvességen kívül a levegő szén-dioxid tartalma, valamint a savak és a sók is elősegítik. A folyamat abból áll, hogy a fémionok oldódása elektronleadást indít be: Fe → Fe2+ + 2 e, majd ezt redukciós folyamat követi. A vas felületén oxigén jelenlétében vas(II)hidroxid képződik, amely vízvesztéssel alakul át vörösbarna Fe2O3-dá. Vasrozsda vastartalmú ásványok (ércek), kőzetek felületén és vasvegyületeket tartalmazó vizekben is keletkezhet. A rozsdásodást többféle módon is meg lehet előzni: pl. a fémek galvanizálásával, bevonásával (horganyozás vagy cinkbevonás, ónozás), zománcozással vagy festéssel.

Ma már, az egykor szinte alig megművelhető platinából gyönyörű ékszerek készülnek, gyakran arannyal összedolgozva. Ezeken pedig biztosan nem keletkezik patina, hiszen az anyagukhoz semmilyen módon nem tud hozzáférni a levegőnek sem a víz-, sem a só tartalma.

És miért nincs köze a platinához?
A két szó a hasonló hangzása miatt sokak fejében összecsúszik, és ők ezért olykor platinának mondják a patinát. A platina azonban nem csupán egy réteg, hanem önálló fém, pontosabban egy fémes elem, amely az átmenetifémek közé tartozik. A rendszáma 78, a vegyjele Pt. A természetes eredetű – igaz, szennyezett – platinát már az ősi egyiptomi mesterek is használták, s a fehéres színe miatt az ezüstöt helyettesítették vele. Az ecuadori indián törzsek pedig már ékszereket is készítettek belőle. Mivel azonban később kiderült, hogy a platina kémiailag különösen ellenálló fém, az aranynál is értékesebbé vált. Kémiai jellegzetességeit 1736-ban fedezte föl de Ulloa spanyol csillagász és tengerésztiszt, aki arra figyelt fel, a mai mai Kolumbia aranybányáiban,  hogy az ott kitermelt, fehéres fémet a szokásos eszközökkel szinte képtelenség megmunkálni. És mivel a fém színe hasonlított az ezüstére, az ezüst becézésével, a „kicsi ezüst” szóval nevezte el, ami a spanyolban „platina”. Ez az „ezüstöcske” azonban nemhogy gyengébb, hanem jóval erősebb az ezüstnél, hiszen kizárólag királyvízben vagy oxidálószer jelenlétében sósavban oldódik.
A királyvíz salétromsav és sósav 1:3 mólarányú elegye, amelyhez a salétromsav 65-68 százalékos vizes oldatát és a sósav 33-37 százalékos vizes oldatát használják fel. A nemesfémek közül az ezüstöt még föl lehet oldani pusztán salétromsavban (hétköznapi nevén: választóvízben), de az aranyat és a platinát már csak a királyvízben. Ezért is került tehát a platina az arannyal egy szintre, az értékességét illetően.
A platinának a nyelvújítás korában az éreny nevet adták, de úgy látszik, ez, a többi, hasonló elnevezéssel együtt, túl mesterkéltnek minősült, és nem terjedt el. Pedig egy haszna biztosan lett volna: soha senki nem keverte volna össze a patinával. Ezért a haszonért azonban nem lett volna érdemes megtartani, hiszen nem kell túl nagy figyelmesség ahhoz, hogy valaki megkülönböztesse a patinát a platinától, és egyébként sem árt, ha az ember ismeri a dolgok nagyvilágban használt nevét. Különösen, hogy a platina elterjedése óta a fehér-szőke hajat is platinaszőkének hívjuk.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum