Saint-Exupéry és a repülés |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
Antoine de Saint-Exupéry a második világháború idején, 1943-ban írta A kis herceg című meseregényét, amelynek az illusztrációit szintén az író készítette. Mivel a könyv elsőként az USA-ban jelent meg, a rajzok eredeti példányai a New York-i Morgan könyvtárhoz kerültek, és ma is ott őrzik őket. Nemrég azonban kiderült, hogy a rajzok vázlatai is fennmaradtak. Ám mivel ezek egy svájci műgyűjtő raktárának mélyén feküdtek, a világ csupán a gyűjtő halála után értesült a létükről. |
|||||||||||||
Nem szokványos papírra rajzolt „Az egyik rajz a jóllakott kígyót ábrázolja, amely felfalt egy elefántot, ám az a felnőtt szemével csupán egy kalapnak látszik. A dohos szagú irattartóban megtalált vázlatokon látható a kis herceg a rókával, valamint az iszákos, aki mindig asztalánál ücsörög és teljesen közönyös a külvilág történésire. A mappában rábukkantak egy szerelmes levélre is, amelyet Saint-Exupéry a feleségének írt” – idézi a fidelio.hu a szakember beszámolóját. Grossmann szavaiból az is kiderül, hogy Saint-Exupéry nem szokványos papírt használt a vázlataihoz, hanem a légipostán feladott levelek finom lapjaira rajzolt. Ami most már a nagyobb nyilvánosság előtt is szimbolizálja, hogy az író-pilóta életében milyen szorosan összefonódott a repülés és az alkotás.
Kaland kaland hátán Először az akkor francia gyarmati státusban lévő Marokkóba irányították, majd Párizs mellett szolgált hadnagyként, egy repülőezredben. 1923-ban azonban véget ért a szolgálata, és leszerelték. Ebben az időben a polgári repülés még a kezdet kezdetén járt, így nemigen volt kereslet pilótákra. Saint-Exupéry egy ideig kénytelen volt hivatalnokként dolgozni és megalkudni egy gépjármű-kereskedői állással. Ám hamar egyértelművé vált: semmi olyan munka nem való neki, amely nem függ össze a repüléssel. Másfél éves – bizonyára kitartó – ügynöki tevékenysége alatt összesen egyetlenegy teherautót tudott eladni! Ismét kényszerhelyzetbe került: ha meg akart élni, testhezállóbb munka után kellett néznie. Ekkor viszont kapóra jött annak híre, hogy Franciaországban belekezdenek a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésébe. Ennek hallatán Saint-Exupéry azonnal kilépett a munkahelyéről és felajánlotta a szolgálatait az új légi programhoz. Akkoriban még meglehetősen kezdetleges volt a repülők műszeres felszereltsége, és a pilóták ügyességén, koncentrálási képességén múlt, hogy a gépek szerencsésen végig is repüljék az utat. Saint-Exupéry viszont kiváló pilóta volt, így hamarosan a nemzetközi postajáratok kiemelkedő alakjává vált. Az első időszakban, 1926-tól a francia légiflotta Toulouse és Dakar közötti postajáratán repült. Ez akkora örömöt jelentett számára, hogy mindenképp másokkal is meg akarta osztani, ezért amikor épp nem a levegőben volt, az élményei és az azokkal kapcsolatos fantáziái leírásával foglalkozott. Ez idő alatt írta első meséjét, A pilóta című elbeszélést, amely mindjárt meg is jelent egy repülős témájú lapban. Hamarosan a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnoka lett, és ekkor kezdett dolgozni A déli futárgép - Postajárat délről című könyvén. Parancsnokként azonban súlyosabb katonai helyzeteket is kezelnie kellett, amelyekben a későbbi írásaiból jól ismert, humanista álláspontját igyekezett érvényesíteni: megpróbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között, és ezzel több elfogott pilóta életét is megmentette. 1929-ben Dél-Amerikába költözött, ahol az argentínai légiposta-társaság igazgatójává nevezték ki. Mivel a repülőgépen tömegével szállított levelek súlya nem lehetett korlátlanul nagy (hiszen az veszélyeztette volna az utat), különlegesen finom levélpapírt és borítékot gyártottak a légipostai küldeményekhez. Az ekkor megszületett levélpapírt használta fel azután később Saint-Exupéry, amikor az űrben játszódó meséjéhez készített vázlatokat. 1931-ben házasodott össze Consuelo Suncín Zeceña salvadori írónővel, aki többek szerint A kis herceg rózsájának ihletője volt. Neki írta azt a levelet, amely szintén előkerült a svájci gyűjtő hagyatékából.
Drámai események A második világháború kitörése után felderítő pilótaként dolgozott a francia légierőnél. A német légierő azonban egy időre szétzúzta a franciákét, és ő az összeomlás után Portugálián át az Egyesült Államokba menekült. Először New Yorkban, majd egy ideig a kanadai Québecben élt. Itt jelent meg a Levél egy túszhoz című írása, amely ahhoz a negyvenmillió emberhez szólt, aki a megszállás idején is Franciaországban élt. Ezután következett A kis herceg, amely szinte egyszerre jelent meg az USA-ban és Párizsban. 1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, hogy csatlakozzon a de Gaulle vezette szabad francia haderőhöz. (Ezt annak ellenére tette, hogy személyesen egyáltalán nem kedvelte de Gaulle-t, ám ezt ebben a helyzetben másodrendűnek tekintette.) 1944 után azonban a kora miatt már nem repülhetett volna (a nagy megterhelés miatt negyven évnél húzták meg a határt). Ám mivel ő minden követ megmozgatott, hogy ezt nála ne érvényesítsék, és ebben még Roosevelt elnök fia is segítette őt, végül mégis engedélyt kapott: először öt, majd végül nyolc felszállásra. A nyolcadik felszállása azonban végzetesnek bizonyult. Nyolcadik alkalommal 1944. július 31-én reggel szállt fel a korzikai támaszpontról, egy P-38-as géppel. Célja az volt, hogy adatokat gyűjtsön egy Rhône-völgyi német alakulatról. Ezekkel az adatokkal azonban már nem érkezett vissza a támaszpontra, de hogy pontosan mi történt vele, arról ellentmondásos információk érkeztek. Elsőként egy nő mondta el, hogy augusztus 1-jén délben egy zuhanó repülőgépet látott a Carqueiranne-öböl közelében. Néhány nappal később valóban találtak is ott egy francia egyenruhát viselő holttestet, amelyet azután eltemettek. Több évtizeddel később, 1998-ban egy halász jelentette, hogy Marseille-től délre egy fém tárgy akadt a hálójába. Azt feltételezték, hogy a lelet Saint-Exupéry ezüst karlánca lehet, és a megtisztítása során be is bizonyosodott, hogy valóban az: a rajta lévő lapocskára az író feleségének és a kiadójának neve volt rávésve. 2008 márciusában pedig egy búvár, Luc Vanrell tett közzé egy izgalmas felfedezést. Ő 2000-ben megtalálta a víz alatt Saint-Exupéry gépének roncsait, majd hosszas nyomozásba kezdett az ügyben. Hatévi kutatómunkával arra jutott, hogy a repülőt a ZDF (Zweite Deutsche Fernsehen = Második Német Televízió; a német közszolgálati csatorna) népszerű sportriportere, Horst Rippert lőtte le, aki 1944-ben vadászpilóta volt. Az akkor 88 éves egykori újságíró ekkor azt nyilatkozta, hogy valóban pilótaként szolgált abban az időben, és rendkívül sajnálja, ha a tudtán kívül a nagy író halálát okozta. Ennek azonban ellentmondtak a német légierő kikutatott feljegyzései, amelyek szerint 1944. július 31-én a mediterrán térségben semmilyen repülőgépet nem lőttek le. Ugyanakkor jelentkezett egy másik német veterán, Robert Heichele, aki határozottan vállalta, hogy ő lőtte le Saint-Exupéry repülőgépét.
A gépen nem találtak lövésnyomokat
Lévai Júlia |
|||||||||||||
|